Játékszín, Süsü a sárkány, 90. előadás…

  Barátság…

Énidő elmaradt, mert a valóság betegséget hozott.

Péntek este óta nem igazi az egészségem. Mondhatom azt, hogy a vizes hasmenés levett a lábamról. Mára már a fejem is fájt, semmi nem maradt meg bennem, legyengültem. Ilyenkor legszívesebben semmit nem csinálnék, de az anyák nem mehetnek betegszabadságra. Szerencsémre ma anyumhoz voltunk ebédre „hivatalosak”, Eperke pedig kettőtől ment a barátnőjével ugrálóváras buliba. Aránylag könnyített üzemmódban lehettem, néha csak bambultam. Az agysejtjeim lassított tempóban dolgoznak. Eperkét lekísérve – jöttek érte kocsival – , elbúcsúzva tőle azt néztem milyen nagy lány lett már. Peti az első gyermekünk, az ő fejlődését láttuk először. Peti 2 éves volt, amikor Eperke megszületett. Szinte döbbenten néztük a fejlődésének ritmusát, gyorsaságát, azt hogy milyen természetesen zajlik…

Mostanában – mondhatom – valahogy nagyon fáradtan működök. Szinte mindig aludnék….Nem tudom mitől. Régóta tart, ezt már nem foghatom a jelenlegi betegségekre. Azt is tudom, hogy ez is egy folyamat, ami végigfut a lelkemen, testemen, s majd visszatér a teljes energiaszintem.  Mentem Petiért az iskolába. Pedagógusa nagyon megdícsérte, sőt meg is mutatta, hogy Peti ma miben ügyeskedett. A táblára egymás után az a és i betűk voltak felírva. Erika néni előttem is kérte Petit, hogy olvassa fel, mit lát a táblán. Peti odaállt és hibátlanul olvasta el,úgy ahogy a táblán volt : „ a a a i i i a a i i i a a a „. Nem tudom visszaadni,…

Eperke barátnőjének ma volt a születésnapi bulija, a játszóházban. Peti is meghívott vendég volt. A meghívás már régebben megtörtént, hallotta, ahogy mondom Eperkének, hogy buli lesz, Noémi szülinapja.. Megemlítettem neki, hogy Ő is jön. Rám nézett tágranyílt szemekkel, úgy kérdezett vissza : „ Én is mehetek? Tényleg ott leszek?” „ . Közösen számoltuk minden este, hogy még mennyit kell aludni. Kedd reggeltől minden ébredéskor, azonnali kérdéssel nyitott : „ Megyek a Noémi bulijába, mikor is? Anya, készülni kell ajándékkal .” Türelmesen magyaráztam neki, hogy még nem megyünk, még nincs szombat….Tegnap délután lelkesen készítették az ajándékokat Eperkével,Peti folyamatosan mondogatta: „ Noéminek születésnapja lesz, csinálok neki ajándékot, kiszínezem a betűket és a…

Peti nagyon szereti a kisbabákat is. Akárhova megyünk, s meglátja őket, azonnal mondja” anya, pici baba van a kocsiban. Az ott az anyukája? Mit csinál? Megsimogatja a babát? Mesél neki? Én is ilyen pici voltam? Megsimogathatom? „ Minden folyamatot, amit lát, ki is mond. Mindig meg is kérdezi, „ Néni, megnézhetem a babát? Megsimogathatom ? „  Erre is változóak a reakciók, de legtöbbször mosolyogva megengedik neki, hogy láthassa az apróságot. Szeptember 30-án át kellett élnem azt, h milyen érzés, amikor a másság miatt Petit visszautasítják egy olyan helyről, ahova eddig szívesen járt- amikor a betegségek engedték – fizetős hely- fejlesztő terápia . Kellemetlen és rossz érzés volt. Mintha satuba fogták…

Reggel úgy keltem fel, mint akinek éjjel kiszipantották az energiáját. A kezemet, a lábamat alig tudtam megmozdítani, általában ez a túlfáradásom jele. Hajlamos vagyok a folyamatos agyalásra, mindig gondolkozom valamin,vagy stresszelem magam, de nem tudom a konkrétumot. Egyszerűen csak érzem a szorongást. Reggel csak ketten voltunk itthon. Apa dolgozóban, Eperke mamánál aludt. Reggeli rutin után nekiálltunk Petivel eltakarítani az utazás utáni káosz nyomokat / 1 hétig Szombathelyen voltunk messzi mamánál s papánál – anyós, após / : mosás, teregetés, ruha leszedés, hajtogatás. Két gyerek ruhaadagja mindig több, mint a mienk, nekem ilyenkor rengetegnek tűnik. A karácsonyi ajándékoknak is igyekeztünk helyet találni. Mi egy nagyobb és  kettő pici- nem fél, hanem…