Hogyan is született meg A különleges tábor, különleges gyerekeknek

 – Hogyan jutott eszetekbe, hogy spec tábort is szervezzetek? – kezdtem az első kérdéssel.

– Láttuk nálad, hogy nem nagyon van lehetőséged Petivel nyáron hova menni, es miután úgy örültetek a tábornak tavaly, utána néztünk hogy van e Magyarországon lehetőség downos gyerekek táboroztatására. Semmit nem találtunk, ezért elhatároztuk hogy szervezünk egyet. – válaszolt Dalma mosolyogva.

– Hogy hogy nem féltek ettől a feladattól, a helyzettől? – folytattam tovább.

–  Ezt is Petire tudom visszavezetni, semmi gond nem volt vele, nagyon jól érezte magát, nem tapasztaltunk semmi különöset,  amit máshogy kellene csinálnunk mint a többi gyereknél, úgyhogy semmi félelem nem volt bennünk. Csak a sok sok kérdés, hogy hogyan lássunk neki. – Dalma és Renátó közösen fogalmazták meg a választ.

–  Kaptatok valakitől támpontot, segítséget? Esetleg Petivel töltött pár nap segített ebben?- emlékeztem közben vissza a tavalyi nyárra.

– Nagyon sokat! Miatta kezdtünk el ebbe az irányban gondolkozni, illetve a támpont Te voltál, minden kérdéssel fordulhattunk hozzád ami hatalmas segítség volt. – válaszolta Dalma kedvesen mosolyogva.

– A meghírdetés óta milyen reakciókat , üzeneteket kaptatok? Akár érintettektől, akár kívülállóktól? – nagyon kíváncsi voltam mindenre.

– Az érintettek nagyon örülnek, hogy elindult a tábor, talán a jövőben több dolog is elindulhat ezzel kapcsolatban. A kívülállók pedig gratulálnak es csak pozitív reakciókat kaptunk tőlük. Illetve sok felajánlás is érkezett. – szeretettel teli nézéssel felelt Dalma.

– Szerintem utat törtök jelenleg ahhoz, hogy a spec gyerekeknek is legyen tábor lehetőségük, példát mutattok másoknak – érzitek ennek ” súlyát”? – elképesztő dolog kezdődik, ezt éreztem kérdezés közben is.

– Szerintem meg nem. úgy látom hogy mások ezt sokkal nagyobb dolognak gondoljak mint ahogy ezt mi megéljük. Természetesnek kéne lennie, hogy az SNI-s és Down-os gyerekeknek is meg legyenek ugyanazok a lehetőségeik, mint másoknak. Eddig erre senki nem gondolt. Örülök, hogy az egyesületünk ezzel a témával is foglalkozik és példát mutathatunk másoknak. –  annyira természetes volt a válasz, olyan jó lenne, ha mindenki így gondolkodna.

– Én sok sorstárstól kaptam üzenetet, és bizony mindenki meghatódott volt, hogy végre, mi is eszébe jutottunk másoknak…Ti ezt hogy élitek meg? – szülőként ez egy csoda, csak folytattam a kérdezést.

– Nagyon jól esnek a kedves, pozitív üzenetek. Azon dolgozunk, hogy ez természetes legyen a jövőben. Sokszor nagyon megható üzeneteket kapunk amiért nagyon hálásak vagyunk, mert már ezért is megéri az egész! – Felelték Dalmáék.

– Az egyesület, amit létrehoztatok, pár szót mondanátok róla? Ide is jelentkezhetnek spec gyerekek és szüleik? – érdekelt, lesz -e több lehetőségünk a jövőben.

– Az egyesületünk egyelőre utánpótlás neveléssel foglalkozik, későbbiekben reméljük bővülnek a sportágak és nemcsak úszásra lesz lehetőség. Fiatalokkal dolgozunk, ugyanolyan pozitív kisugárzással, mint ahogyan a Renátót is megismerhettétek. Egyelőre még csak magánórák kereteiben foglalkozunk spec gyerekekkel, de azon vagyunk hogy minél hamarabb, minél több helyszínen, külön csoport is indulhasson nekik.  Egyesületünknek kettő fő célja van, minél több gyermekkel megszerettetni a sportolást illetve a jövőben minél intenzívebben támogatni a valamilyen betegséggel született gyerekek sportolási illetve szórakozási lehetőségeit!  – ezzel a válasszal zártuk a beszélgetést.

Így született meg a tábor. Renátóék kitartó munkájának és az emberek hozzáállásának köszönhetően a táborért, nekünk, szülőknek nem kellett fizetnünk. Ez a bejegyzés az egyesület előtt hajt fejet, legközelebb a személyes érzések következnek, szülői szemmel. Hogyan is éltük mg mi, szülők ezt az egészet. Mit is kaptunk, mit is láthattunk… Én úgy gondolom ott voltunk valaminek a kezdetén, ami utat tör valami sokkal nagyobbnak.

Köszönet az Utánpótlásért Vértes Sport Egyesület tagjainak !!!!

Fotók: Halwax Réka, Mert úszni tudni kell oldal