Kowalsky meg a Vega, meg a Peti, meg az ölelés

 

Kellenének a szavak, igaz? Hogyan is jutottunk el a személyes ölelésig?

Peti fiam kb két éve fanatikus Kowa rajongó, a zenekar rajongója. Az utóbbi időben egyre többször mondta, hogy szeretné megölelni a többieket.

Történt egyszer, pár hete, hogy többek közreműködésével kaptunk egy lehetőséget az álma megvalósítására. Kellő izgatottsággal készültem a találkozásra. Rengeteget gondolkodtam, vajon mivel is lephetném meg őket, ami egy picit maradandó emléket is adhat Nekik, ami valamiért megmaradhat az élményeik tárházában, hiszen a rajongók jönnek – mennek. Rengeteg találkozással fűszerezett az életük.

Segítségemre sietett Somogyi Tekla, akinek elmondtam mi a legjellemzőbb Petire, hogyan szeretném ezt visszaadni a fiúknak. Elmondtam, hogy Süsü és lepkéje kihagyhatatlan, Kowáékkal együtt. És Peti pedig körbeölelné az egész világot, és őket a szívében hordozza, véglegesen. Elmondtam az én szavaimmal, Tekla pedig az ő rajzával és megszületett ez az alkotás :

 

Utána egy picit én már variáltam tovább, és azt találtam ki, hogy Peti szavaival is közlöm velük, mit is adnak és jelentenek a fiamnak. Így született meg ez a kis füzet :

Az elején az illusztrációval, közepén Peti szavai, általam leírva. Az elkészülte után piros borítékba tette Peti, ráírtuk a fiúk nevét.

A Stábról sem akartam megfeledkezni, hiszen rengeteg ember munkája van a zenekar mögött, ők az eredeti nagy rajzot kapták, az  anyai szív által létrehozott szavakkal. Annak tartalmát majd a következő részben.

Egész héten remegett a kezem, a gyomrom, ha az eseményre gondoltam. Sokan nem értették a miértjét. Több dolog is volt ebben. Tudtam, hogy szabadtéri koncert lesz, de nem ismertem a helyet. A koncert előtt másfél órával kellett érkeznünk. Féltem hogy nem lesz Petinek ülőhely, hogy az ottani toalettek nem lesznek alkalmasak pelus cserére, hogy mennyire fog fázni /ő nagyon fázós/, hogy bírni fogja-e, hiszen vonattal érkezünk. Készültem. Diétásan étkezett, nehogy túlmozogjon a bélrendszere, nehogy átázzon. Eltettem plusz egy pulcsit is és a kesztyűjét is. Természetesen pelenka, törlőkendő, csereruha nálam.

Ha az ember kap egy ilyen lehetőséget, nem zavarja kérdéseivel az együttest, mert tudtam, hogy nem ők a szervezők, nem ők a biztonságiak. Ők az ölelésre szakítottak időt, minden más kérdés megoldása az én feladatom.

Időben, egy órával a megbeszélt időpont előtt megérkeztünk Budapestre. Bőven oda kellett volna érnünk időre a Track bejáratához, de Murphy közbeszólt. Akinek nincs helyismerete azt elnavigálhatja az alkalmazás. Nem egyszer jártam így, hogy gyalogosan nem kaptam pontos infót. Végül 20 perc séta után rájöttem, hogy nem vagyunk jó helyen, taxit hívtam. Így késtünk 6 percet.

A bejáratnál nagyon kedvesen fogadták a túlpörgött anyukát a zilált hajával és remegő kezével /ez voltam én/, és nagyon kedvesen elnavigáltak, hova kell mennünk. Itt kellett jeleznem a megérkezésünket. Pár perc múlva kisétált egy fiatalember és mondta, merre kell mennünk. Közben jelezte a biztonságiaknak, hogy visszafele felmehetünk a kijelölt részhez, hogy Peti ülhessen.

Én már messziről láttam a csapatot, de Petit előre engedtem, hogy keresse meg őket. Peti rohant a fiúkhoz és csak csacsogott : ” Te vagy a Robi? Te a Sóder? Te dobolsz? Te vagy a Jimmy? Te gitározol? És Te More vagy, ugye? Te pedig ülsz a zongoránál? Te Vidák Roi vagy? ” Egyesével fordult mindegyikőjükhöz, közben odaadta a borítékot is.

Folyamatosan Kowát kereste, rá picit várni kellett. Viszont annál nagyobb ovácival fogadta Őt Peti : ” Te Kowa vagy, Balázs Gyula, ugye? Te énekelsz. Te vagy a főnök? Szép a gyűrűd.”

Mindenkit megölelt, közben mindig mondta : ” Szeretlek.”

Én mindegyiknek kezet nyújtottam és megköszöntem a lehetőséget. A válasz  röviden ennyi volt : ” Ugyan, ne viccelj!” – sok szeretetet lehetett kihallani ebből a három szóból. Mégsem ez volt a lényeg.

A lényeget nem lehet visszaadni, mert ott a lelkek tánca volt jelen. Peti mosolyt csalt az arcukra a szövegével. Volt, hogy a fiúk hangosan felnevettek, Peti meg visszaválaszolt : ” Ne nevessetek rajtam!”. A fiúk azonnal mondták neki, hogy nem rajta nevetnek, hanem amit mondott, mert az olyan aranyos. Peti erre vidáman nyugtázta: „Vicces vagyok, tényleg?”  Peti őszinte és szókimondó volt, igaz szavaival jutott el a fiúk lelkéhez.

Én Jimmynek adtam oda a stábnak szánt ajándékokat, a fiúknak nem nagyon volt idejük megnézni és megérteni, mit kaptak. Remélem, hogy örültek neki.

Nem vagyok otthon a koncertszervezésekben, fellépések menetrendjében, de úgy voltam vele, alázattal fogadom az időt, amit Petire szántak, tisztában voltam azzal, hogy percekre beosztott menetrendjük lehet. Nem is fotóztam sokat, mert látni és érezni akartam az élményt. És láttam, és éreztem. Aggódtam is milyenek lesznek a fotók, mert remegett a kezem. Mégis, sikerült talán pár pillanatot elkapnom. Talán Ti is látjátok az arcokon, a szemeken, a mosolyokon az igazi figyelmet és érdeklődést.

 

Peti maradt volna velük sokáig, fel is akart menni a színpadra velük, de ő mindent akar. Peti képes lenne velük órákig beszélgetni, mert – mint tudjuk – minden érdekli. A biztonsági őr azonban már jelezte, hogy letelt az időnk. Így távoznunk kellett.

Kimenetelkor téves információ áramlás miatt mégsem mehettünk be a megjelölt helyre. Éppen azon gondolkodtam, hogy akkor eljövünk, mert még 3 óra állást már nem bír ki Peti. Szerencsémre mire a gondolatom végére értem, jelezték, hogy mégis bemehetünk. Peti így ülhetett, de táncolhatott is. A tömegtől is védve volt.

Peti végigénekelte a koncertet. Álmélkodva, érdeklődve nézte a tömeget. Öröm volt nézni. Öröm volt hallgatni Kowáékat nekem is. Az nem titok, hogy mindig fergeteges hangulat van jelen a koncertjeiken. Most sem volt másként. A fiúk fáradhatatlanul hozták a maximumot. nehezen is engedte el a közönség őket, de az eső, az eső. Így is két órás előadást élvezhettünk.

Peti a koncert végén még vissza akart  menni az együtteshez. Elmozdíthatatlan lett. Szerencsémre Kowa feleségét is meg szerette volna ölelni a fiam. Megölelhette, pont a koncert végén. Ölelés közben  magyarázta el Petinek, hogy Kowának is van négy gyermeke és neki is haza kell menni a gyerekekhez, és neki is aludnia kell. Peti ezt valamiért tudomásul vette. Így elindulhattunk kifele, az esőben.

Idegen hely, sötét, eső, tömeg. Elindultunk a villamos irányába, amikor pár perc múlva valaki nekünk szólt. Nem is értettem, hiszen nem számítottam ismerősre. Így  annál nagyobb volt a meglepetésem, hogy tényleg nekünk szóltak, beszállhattunk az autóba és elvittek Kelenföldig. Az ég küldte angyalok Lilláék voltak, nem áztunk, hanem helyette egy jót beszélgettünk a kocsiban. Vagy csak Peti beszélt? Azt hiszem…

Peti közben folyamatosan mondta, hogy neki nem haza kell jönni, hanem Kowáékhoz kell mennie, megnézni a gyerekeit, ahogy alszanak. Nos, tud bonyolítani a fiam, ugye?

Hazaérve sem aludt el rögtön, és jó fáradtan ébredt. De az volt az első szava : ” Megöleltem őket, ugye?”

Igen. Meg. Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek, aki a tegnapi nap létrejöttében segíteni tudott.

Bevallom, az élmény hatása alatt vagyok. Sírnék is, nevetnék is. Nehéz is a lelkem, miközben folyamatosan emlékezek a tegnapra. Egy ilyen élmény után hirtelen üres is lesz valahogy a lélek.

Azt kérdezték tegnap tőlem, hogyan fogom mindezt überelni? Mit várunk ezután, cetli vágással?

Amikor Kowáéknak írtam a köszönőlevelemet, sokáig nem találtam a szavakat. Mit is írhatnék nekik, én?

Aztán valaki rám írt, hogy egy misszió, amit csinálok. Nem. Nem én, hanem Kowáék. Is. Mindenki, aki próbál tenni azért, hogy az emberek megleljék a helyes értékrendet, hogy megtalálják és értékeljék a napi boldogságot, a toleranciát, az a jövőnkért is tesz. Tesz azért, hogy befogadóbb legyen a társadalom. Hogy a lélek hangja jelen legyen mindenhol, hogy tudjuk a jó oldalunkat használni. Ha tesz azért, hogy befogadóbb legyen a társadalom, akkor azért is tesz, hogy a speciális gyerekek, felnőttek is megtalálják a helyüket köztünk.

Én icike-picike porszem vagyok, én csak az életünket, érzelmeinket tudom bemutatni. Kowáék, és mindenki más, aki a lélekért harcol, ők a nagyok, az igazi missziót ők hajtják végre.

Talán Peti pont ezért imádja őket, mert érezheti, hogy érte, értük is énekelnek.

Talán a következő cetli vágási lehetőséget is megadja majd a Sors és folytathatom én is a pici missziómat!

 

Köszönöm, hogy elolvastad életünk pillanatát. Több részlettel, több gondolattal, érzelemmel, napi Petivel megtalálsz a facebook felületén, Mindownnap blog név alatt. Ha van kedved, csatlakozz hozzánk.