Embernek lenni….

Peti nagyon szereti a kisbabákat is. Akárhova megyünk, s meglátja őket, azonnal mondja” anya, pici baba van a kocsiban. Az ott az anyukája? Mit csinál? Megsimogatja a babát? Mesél neki? Én is ilyen pici voltam? Megsimogathatom? „ Minden folyamatot, amit lát, ki is mond. Mindig meg is kérdezi, „ Néni, megnézhetem a babát? Megsimogathatom ? „  Erre is változóak a reakciók, de legtöbbször mosolyogva megengedik neki, hogy láthassa az apróságot.

Szeptember 30-án át kellett élnem azt, h milyen érzés, amikor a másság miatt Petit visszautasítják egy olyan helyről, ahova eddig szívesen járt- amikor a betegségek engedték – fizetős hely- fejlesztő terápia . Kellemetlen és rossz érzés volt. Mintha satuba fogták volna a lelkem. Aznap  nehezen kaptam levegőt. Tudom, h a másság miatt még lesznek ilyen helyzetek, hiszen nem sokan látják az igazi személyiségét. 
Majdnem pityeregve mentem Eperkéért az oviba, Peti velem volt. Végtelen szomorú voltam. Leültettem Petit Eperke helyére az öltözőben. S ekkor kilibbentél Nagy Edit, pici lányoddal. Petimnek egyből felragyogott az arca s mondta ” nézd, kijött a pici baba a Süni csoportból „, s Te Edit a legnagyobb természetességgel odamentél Petihez, beszélgettél vele, s megengedted h megsimogassa, átölelje. Megkérdezted, megfogja-e. Peti átszellemült arccal nézett rám – miközben én is nagyon meglepődtem. Peti egyedül fogta a lányod – persze közben figyelve vigyáztam, nehogy baleset történhessen. Petinek és nekem ez egy örökre szóló emlék, soha nem fogjuk elfelejteni. Amit előtte éreztem, a lelkem fájdalma elsuhant, s a csodálattal teli döbbenet vette át a helyét.. Bárcsak mindenki így látná Petit. Köszönöm Neked. Annyira természetesen, közvetlenül közelítesz mindig Petihez, s ő ennek nagyon örül.
Félreértés ne essék, tudom hogy a másság elfogadása hétköznapi szinten nem egyszerű. Nem tanultuk meg a kezelését, elfogadását, mert nem épült be a hétköznapokba. Peti megszületése előtt én is csak külsősként szemléltem ezt a világot – olyan gondolatokkal, hogy vajon egy ilyen család, hogyan old meg bizonyos problémákat, hogyan kezel helyzeteket. Lehetőséget kaptam az élettől, hogy mindezt belülről is átéljem, megéljük.

 Anyaként azonban végtelen elkeserítő átélni egy visszautasítást ,pedig ő is sok mindenre képes. Megérdemelné  a rengeteg , betegségei miatt átélt fájdalom miatt a pozitív élményt is. Imádta ezt a helyet… Ami tőlem telik megteszem; de van olyan foglalkozás,terápia amihez én kevés vagyok …
Csak remélem, h mindig megtaláljuk a megfelelő Embert a megfelelő pillanatban. Eddig sikerült. Az elveszett terápiát sikerült az iskola leszervezésében pótolni. Januárban kezdődik. remélem ezt a helyet is szeretni fogja, bár ahol állat van, ott Peti otthon van. A betegségeiről nem tehetek. Bárhová is viszem, mindig elmondom, hogy hajlamos a betegségekre, előfordulhatnak hiányzások. A kezdet kezdetén nem volt gond, mindig 2 nappal előtte lemondtam, ha beteg lett Peti. Valamiért ennek is így kellett történnie. Remélem az új hely kárpótolja majd.

Nagy Edit és kislánya pedig feloldozta annak a napnak a negatív hatását. Peti azóta is emlegeti, ha meglátja a fényképet is, mindig mondja „ anya, ugye ezt a pici babát én foghattam, nagyon aranyos baba, megengedte nekem az anyukája, hogy megszeressem….” EMBERI pillanat volt az életünkben….