A siker mércéje

Év vége. A 2016-os esztendő utolsó napjai. Talán van idő ilyenkor végignézni az év napjait, jóval és rosszal szembenézni. Siker és kudarc. S vajon melyik oldalra billen a mérleg ?

Kudarc talán, vagy mégsem, hogy Peti étkezésével kapcsolatosan nem lettem okosabb, nem kaptunk újabb, megnyugtatóbb diagnózist, de szerencsére minden rosszat kizárt az orvosunk. A legnagyobb siker azonban, hogy Peti állandó székelési ingere, az ezzel együtt járó vérző, hámhiányos popsija szeptemberre eltűnt. Igaz a kiváltó okot nehezen sikerült megtalálni, s amint elvettem az étrendjéből a feltételezett, irritációt okozó összetevőt, elég hamar rendbejött. Sajnos a speciális tápszerében volt egy összetevő, amit nem bír megemészteni. Nehezen, de el kell/ett fogadnom, hogy Peti az az alkat, aki bír 4-5 féle ételt, nem többet. Rengeteg kivizsgáláson van túl, külön köszönet ezért az I.sz. Gyermekklinika orvosainak, Dr veres Gábornak, Dr Vörös Péternek, akik maximális tudásukkal álltak , állnak rendelkezésemre. Dr Veres Gábor utolsó gesztusai, amikor megszorította a vállam, amikor ő köszönte meg nekem a mai napig nem tudom mit….- ezek a számomra a felejthetetlen pillanatok. Nekem ez a siker mércéje. Egy gesztus egy elismert orvostól, vagy egy szakorvosi javaslat, egy engedélyezett egyedi méltányosság…Petinek 7 féle betegség társult a Downhoz. Elképesztő, ahogy rutinná válnak a feladatok, az orvoshoz járások, hogy szinte hazajárunk a klinikára. Álmomban nem gondoltam, hogy az első gyermekemmel ennyi mindent kapok. Volt, amikor a klinikán láttam a kisgyermekes családokat, akik most kezdték az utat. Szívesen elmondtam volna, hogy ne aggódjanak, hiába érzik azt, hogy nem készültek fel, nem értek meg erre a feladathalmazra, az idő múlásával minden egyre könnyebb lesz. A fájdalom nem tűnik el, de átalakul, s a kisördög is megjelenik a rossz napokon, aki megkérdezi milyen lenne az életünk ennyi betegség nélkül. Könnyebb? Nem hiszem, mert akkor más problémát gyártanánk magunknak…Azonban ekkora feladathoz adhattak volna az égiek több energiát is, mert annyi mindenre kell figyelni, hogy néha szétcsúszok…azonban akkor is menni kell, ezt a feladatot kaptuk, ezt próbálom jól csinálni. Megtanultuk az adott pillanat örömét észrevenni, a végtelen fáradtságot legyőzni s örülni annak, amink van. A rengeteg együtt töltött közös pillanat, a közös játék, az étel a hűtőben, meleg a lakásban, mindez kincs.

Kívánom minden ismerősömnek, hogy jövőre legyen szerencsés, egészségben gazdag esztendeje, tanulja meg mindenki a jót észrevenni és kiemelni, mert sajnos rossz dolgok is mindig voltak, vannak, lesznek. Nagyon Boldog Új Évet Kívánunk !!!!!!