Egyéb kategória

Tegnap pár ember stressz faktorát megnöveltem az egekig. Hibáztam. Beláttam.

Ébresztőt fújtak a lelkembe…

Voltál már úgy, hogy többször mondtak valamit Neked az élethelyzetedre, annak vonzatára vonatkozóan, de nem érezted azt igaznak? Nem érezted igaznak, mert másként élted meg. Talán a szavak nem jöttek át a hallójáratodon, vagy más jelentéssel ruháztad fel a mondatokat, mint ahogy a közlő szánta. Vagy csak nem értél meg a felfogására.

Adott az élethelyzetünk, van nekünk Petink, aki minden bájával és szeretetével együtt azért csak vonz plusz figyelmet, plusz ápolást, plusz türelmet, plusz feladatot. Nekem nem teher semmi, mert nem annak élem meg, de mindig akadnak helyzetek, amik kihatnak az életünk hétköznapi pillanataira. 

Másként tekintünk mi felnőttek a másságra és másként a gyerekek. Gyerekeknél is korosztályonként változó, hiszen kicsiként még az értése a másságnak hiányzik, de az elfogadása jelen lehet. A gyermeki lélek fejlődésével nyílik az értelem is. Megjelenik a tudás. Mindez idő, évek kérdése. Az érzelmek megélését, megértését, kezelését, nekünk, szülőknek kell a gyermeknek megtanítani. Nem tudom kinek hogy megy ez, de nekem okoz bizony fejtörést a megértetése. 

Úgy gondolom figyelek a gyermekeimre, a jelzéseikre, a vágyaikra. Próbálom magamból a legjobbat adni, de én is változok és nekem is fejlődnöm kell. Szoktam keresni a hibát magamban. Valamikor nem keresem, hanem egyszerűen csak érzem, hogy valamit nem jól csinálok, mert sok a frusztráció, sok a sírás, sok a furcsa reakció.

Szülőként az én felelősségemnek és feladatomnak tartom, hogy elgondolkozzak a negatív helyzeteken, hogy a sok érdekes érzés megjelenésének okát kiderítsem. Főleg, ha azok itthon sokszorozódnak. A megfejtés mindig idő kérdése-

Nemrég is volt ilyen. A kiderítés után tanácsokat, véleményeket kértem olyan témában, amiben én nem vagyok jártas, amihez nem értek, amit én is csak tanulok. Utánajártam, tapasztaltam, segítséget kaptam, majd döntést hoztam. Azt hittem döntést hoztam. 

Tegnap reggel azonban mégis olyan szituációba kevertem saját magam, ami által pár ember stressz faktorát megnöveltem, nem is kicsit. Köztük a saját lányomét is. A krokodil könnyek a hüppögő sírással, a felnőttek pedig nem értettek. 

Mondjam azt, hogy felismertem egy hibámat? Azt a fajta rohanok ide-oda, pattogtatom az élet labdáját össze-vissza, hogy senki nem tud lekövetni és meg is bántok – véletlenül – embereket ? Olyan mintha elszabadulna bennem a száz gyorsat futó kisördög…

Hibáztam. Persze bocsánatot is kértem, mert éreztem, hogy ahhh, ezt elcsesztem.

Ahogy lenni szokott, már jelzett régebben a lelkem, hogy valahol hiba van a képernyőmben hogy valahol elakad, megremeg a folyamat. Már az eset megtörténte előtt kértem a kezeléséhez segítséget, de a helyzet előbb jött létre, mint a kezelés megtanulása.

Szerencsémre azonban volt valaki, aki képes volt szemembe mondani tegnap, hogy mit kellene másként gondolnom, másként megélnem. Szerencse az is, hogy szavai, melyek a gyermeki lelket is jobban megismertették velem, átjöttek a fülemen keresztül a szívemig, a szavak jelentése teljesen eljutott az értelmemhez.

Ha azt mondom tegnap délelőtt óta a gyomrom egyben, az evés is alig megy és rengeteg könnyemet kifolyattam, akkor nem túlzok. Mert most is könnyeimen keresztül ütöm le a betűket, mert remélem így megkönnyebbülök. De tudom, hogy nem fogok, mert még vannak köreim emiatt és bizony nem olyan könnyű majdnem 50 évesen szembesülni a saját hibánkkal. Szerencse, hogy van készségem és akaratom a változtatásra, hogy ez a hibám nem okozott életveszélyes helyzetet, csak majdnem a hitelességem veszett el. Mert megzavarodtam, mert egy adott szituációra a sok inger hatására rosszul reagáltam.

Nagy köszönettel és hálával tartozom annak, aki az őszinteségével segített, aki ébresztőt tudott fújni a lelkembe, ezen a téren.

Úgy érzem magam, mint egy kamasz, a bennem lévő ezer érzelem miatt. Tessék mondani, 50 évesen is ilyen zavaros a lélek, hol a letisztulás és a bölcsesség? Bár, sok esetben bölcsebb vagyok, de bizonyos dolgokban gyerekcipőben járok…nem jó érzés…

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz,ha szeretnél. Több napi Petivel és több apró történéssel találkozhatsz az oldalamon. 

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük