Ki van Petianyu mögött, ki is vagyok én?

Tegnapi írásom hatására, ma megírom, ki is az a Petianyu. Így. Egyben. Direkt. Mert eggyé olvadtam a tudatban Petivel.

A kiemelt fotón éppen fodrásznál is voltam. Ünnepségre készültem. Lentebb találtok egy spontán képet, a napi pillanatból.

Anikónak hívnak. Zsankó Anikónak. Nagyon nehéz magamról írni, mert csak keresem a szavakat. Ki is vagyok? 

MIért is kezdtem el a blogot? Talán pont tegnap jöttem rá teljesen az okára. Sokáig azt hittem én is, hogy csak a down azindrómát, a másság hétköznapjait akarom bemutatni rajtunk keresztül. Hogy talán, ha gyermeket, családot teszek a betegség mögé, könnyebben elfogadható és megérthető ez az élet.

Tegnap azonban rájöttem, nemcsak ezért. Nagyon nemcsak ezért. A legutolsó megalázásom után kezdtem el nyilvánosan írni, mert tudni akartam, más is így érez-e, másnak is vannak-e hozzám hasonló mély, elkeserítő, tanácstalan, de néha boldog és felemelő érzései, hogy csak én ülök ekkora hullámvasúton, vagy más is így éli meg a sok év otthonlétet. 

Szerettem volna tudni, hogyan lehet ezt másként, jól csinálni. Hiszen a gyermekünket szeretjük, nem vitás, de annak az elfogadása, hogy elzáródunk, akaratunk ellenére, talán a legfájdalmasabb.

És igen, ki is vagyok én? Tegyük egy pillanatra félre Petit, Eperkét. Vajon mi az, ami engem érdekel, ami engem tölt fel, vagy töltene fel. 

Mondjam a szakmáimat, amiben dolgoztam? Nem hiszem, hogy van már jelentősége, annak ellenére, hogy én mindig a munkában teljesedtem ki, abban voltam kereken egész. Mindig imádtam a kihívásokkal teli, nyüzsgős napokat. Határtalan boldogságot éreztem, amikor egy lehetetlennek tűnő feladatot megoldottam, amikor éjjel a budapesti vámudvarra kellett mennem, vagy kamion sofőrt kellett benavigálnom a városunkban / még nem volt mindenhol gps / és még sorolhatnám a régi szép emlékeimet.

Nagyon szeretek olvasni. Adottságom van, pici korom óta, gyorsan olvasok, extrán. Így – ha elmém befogadó – falni tudom a jó könyveket. Az elgondolkodtató, érzelmet és elmét megmozgató sorokat szeretem olvasni és a skandináv krimiket. Van-e kedvencem? Inkább úgy fogalmazom, hogy vannak, amik nagyon beszippantottak, mély hatást gyakoroltak rám. Jack London: Martin Eden, Anna Gavalda: Együtt lehetnénk, A.J.Quinell: A zsoldos, Camilla Lackberg könyvei, Stephen King: Holtsáv. DE…sorolhatnám még, mert akkor jó számomra egy könyv, ha az első tíz percben bele tudok költözni, ha az első percekben már mozivá válik a szemeim előtt. 

Nem köt le a horror, a fantasy. Valamiért nem. Filmekben sem. 

Ebből következik, hogy a filmeknél is ugyanez a kategória. Mindig egy gondolat, egy mondat tud megfogni. Talán függ a napi hangulatomtól. / Szemtől szembe, Last Vegas, Minden végzet nehéz, Ilyenek voltunk, Yentl, ÁL/Arc, Maraton életre-halálra, Keselyű 3 napja , Ha a férfi igazán szeret, Bakancslista, Egy éjjel a parton, Napsütötte Toscana, Bosszú és újrakezdés /

Azonban ez mindenre vonatkozik. Mindenre. Zenére, művészetre, festményekre. Mert ezeket is szeretem. Igaz koncertre és kiállításra régen nem mentem el, de itt az ideje változtatni.

Már megszoktam, hogy a gyerekekkel egyedül vagyok, így nem zavar, ha néha ténylegesen egyedül kell beülnöm egy kávézóba, vagy hangversenyre. Nekem már az is nagy élmény, hiszen megszakítja a rutin folyamatokat. 

Igényem van, / igényem lenne / a társas kommunikációra, a tartalmas beszélgetésekre, amik feltöltik a lelket. Szeretném a kulináris élvezeteket, szívesen kóstolok meg új ízeket, szívesen ülök /ülnék/ be különleges helyekre. Főzni azonban kimondottan nem szeretek és nem is erősségem, sőt…

Imádom a vízpartokat, a víz illatát. 

Régi nagy szerelmem a kerékpározás. Most próbálok meg visszatérni ehhez, csak jelenleg a testem és a korom nem alkalmas a rendelkezésre álló kétkerekűmhöz. Bizony, nagyon – nagyon régi álmom egy igazi. nőies bicó, kis kosárral az elején, nagy kerekekkel. És mennyire nem szeretem, amikor valaki megmosolyog ezért. Megmosolyog azért, mert érzem a háttérben a döbbenetet, hogy mikor is váltanám ezt valóra, vagy azt, hogy tényleg, nekem is lehet vágyam?

Hiszen nem ez a dolgom, ezt érzem sokszor…

Nekem is lehet vágyam, hogy biciklizzek, különböző tópartokon a lányommal, hogy én is érezzem az életet, nemcsak a köteles részét. De dolgozom ezen az ügyön is. 

Ilyen vágy egy nap, csak könyvekkel, vagy egy nap baráttal, vagy havonta egyszer egy vacsora valakivel, a lakástól távol. Havonta egyszer, az már egy várakozási !!! lehetőség, ami eltér a zord magánytól. 

Azt hiszem csak egy valóságos barátra lenne szükségem, ezek megvalósításához. DE elég szomorú ezt így kimondani, egy picit sivár, nem? Pedig nekem ennyi elég lenne és felemelne. 

És a legnagyobb álmom egy igazi konyha…

Nem érdekel és nem is bírom az intrikát. Szerencsésen külön tudom választani mások életét az enyémtől, mert én életem az enyém, más élete pedig a sajátja. Nem vagyok irigy, sem rosszindulatú, mert úgy vélem mindannyian küzdünk lelki terhekkel. A boldogság látszata csalfa, és nem látunk bele senki életébe.

Anyagias vagyok-e? Nem hiszem, van egy teóriám erről, a pénz nagyon jó lehetőségeket ad, számtalan dolgokhoz. És látom mekkora esélyt is jelenthet bizonyos dolgokhoz, de nemcsak az kell hozzá. Ugyanakkor kellő mennyiségű pénz nélkül ellehetetlenül az életünk.

Álmom még, reggel az iskolajáratom után, bemenni a munkahelyemre, ennek megfelelően készülődni reggel. És teljes figyelemmel és koncentrálással erre ügyelni. Képesség, tulajdonság ?, hogy ezer dologra tudok figyelni, és tényleg FIGYELNI, LÁTNI. Ezért tudtam jól kiszolgálni az igényeket a munkám folyamán.

És itt jön  a csattanó, álmomban a munkám elvisz a fogyatékosságtól, álmomban a munkám nem erről szól. Mert olyan alkat vagyok, aki szabadulna egy pár órára ebből. Lehet ezért elitélni, megkövezni, de elég sokat vagyok a másság cipőjében, néha szellőznie kell a lábamnak…

De lehet, hogy valóra válik, igaz? 

 

 

Szeretném igazán nőnek is érezni magam, nem egy lóti-futi, láthatatlan valakinek.  

És nem magamról akarok másokkal beszélgetni, hanem másról. Bármiről, a másikról, az életről.

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát.

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz,ha szeretnél. Több napi Petivel és több apró történéssel találkozhatsz az oldalamon.