Irigyeltem azt, akinek egészséges gyermekei vannak, irigyeltem őket a meg nem élt érzelmeikért…

Felkeltem és nem voltam sehol. Eltűntek a vágyaim, a céljaim.

Ismerős az érzés, amikor ezer tervet alkotsz, de a tested nem mozdul szinte? Csak vánszorogsz, húzod a lelked, a tested, mindent körülötted.

Felkeltem. Tettem a dolgom. Teszem a dolgom. Elhúztam reggel a lányomat a suliig szánkón, aztán hazajöttem. Robot módban felcsoszogtam a harmadikra.

És nem akartam semmit, csak elpárologni.

A hét, ez a hét, az énidős hetem lett volna, de közbejött betegség, vagy elfelejtettek beírni egy helyre, minden eltolódott egy héttel. Pedig olyan jól elterveztem. De mindig ez van, ha magamra akatok figyelni. Nem fáj, csak szomorúvá tesz.

Ahogy az is, hogy tegnap életemben talán először irigyeltem azt, akinek egészséges gyerekei vannak. Irigyeltem.

Irigyeltem a lehetőségeiket, a kevesebb kötöttségüket, irigyeltem őket a meg nem élt érzelmekért, amit egy speciális helyzet hoz.

Irigyeltem, hogy talán egy picivel kevesebbet kell a ” hogyan oldom meg ” gondolattal foglalkozniuk.

Irigyeltem, hogy a fiúvá érés folyamatát nem kell megértetniük egy érdekes értelemmel rendelkező kisembernek.

Irigyeltem, hogy nem kell arra a kérdésre válaszolniuk, hogy „Anya, én mikor járhatok ide?” – zeneiskolában elhangzott kérdés.

Irigyeltem, hogy nem kell megértetnie egy kisemberrel, hogy bizonyos dolgokhoz kevés az akarat, mert nem mindegy, hogyan dolgoznak az agymanók, kell a képesség is.

Irigyeltem a baráti társaságukat, a valóságos találkozásaikat. 

A virtuális világ nem pótolja a személyes kommunikációt és a személyes élményeket.

Irigy lettem? Pillanatra, napokra, csak legbelső zugomban bent tartva. 

Imádom Petit, mindazt amit kaptunk eddig általa. Tudom és teszem a dolgom, de nem tudok néha mit kezdeni a helyzetemmel, ennyi év után sem.

És ez az én hibám, mert az egóm elvágyik néha, és ilyenkor inaktív és értetlen leszek, ködös látással és érzelemmel.

Jön majd a holnap, a következő hét, és lassan visszatérek önmagamhoz. 

Addig elviselem ezt a furcsa lényt, aki ilyenkor vagyok.

Értelemmel tudom, hogy mindig van rosszabb élethelyzet, hogy mindenki cipeli a saját keresztjét. Jelenleg azonban az érzelem van élesen felül, az értelem pedig  eltompulva alul.

” Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál…”

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz,ha szeretnél. Több napi Petivel és több apró történéssel találkozhatsz az oldalamon.