Videofilm arról, hogy Peti a színpadon volt

Jelen felvétel Hadart Társulat jóváhagyásával készült és engedélyükkel került megosztásra.

Szokták kérdezni általánosságban : Te még hiszel a mesében?

A mesékben már nem, de a mesék tanító szerepében igen. Valamint valahol legbelül ez az idézet fejezi ki a legjobban, hogy mi alapján élek, hogy hogyan élem túl a saját lelki kínlódásaimat, mi az amiben teljesen hiszek: ” A hit, az, hogy bízunk abban, hogy amit remélünk, valóban meg fog történni, és bizonyosságot ad számunkra azokról a dolgokról, amiket nem láthatunk.”

Peti Süsü rajongása pici kora óta adott. Rengeteget gondolkodtam anno, hogyan juthatnánk el egyszer egy személyes találkozóra vele. Most lett itt az ideje, most jött rá megfelelő lehetőség, az írásaim haladnak az útjukon és megérintik pár ember lelkét. Még a színészekét is, annak ellenére, hogy Süsüt több száz alkalommal játszották már. Mélyen belül mindig reméltem, hogy átélhetjük ezt, a gondolat és érzelem ezek szerint mégis teremt valamit, egy láthatatlan erőt, láthatatlan utat, hiszen sikerült. Ott állhatott Peti a mese közepén. Magáról az eseményről ide kattintva olvashatsz.

Múltkor megkérdezte a pszichológus ismerősöm, hogy Peti előtti életemet elgyászoltam már? Hogy hogyan tudom feldolgozni, hogy anno karrier szempontjából sikeres voltam, hogy bárhol dolgoztam, bármit csináltam hosszabb távon a bennem lévő kitartás és akarat meghozta a gyümölcsét, most pedig egy teljesen más sikervilágom van.

Nem tudtam meggyászolni, mert néha átkozottul hiányzik az élet másik illata, a magánnyal vívott háború a legkegyetlenebb valahol. Emlékszem a gazdagabb ingervilágra. Néha nagyon fáj, mélyen sebeket ejtve, zokogásig elmélyülve. 

Minden vágyam, hogy néha mást is lássak, másról is írjak, mint a másság. Ugyanakkor teljesen tudom, hogy szülőként mi a dolgom egyrészt, másrészt adottak a körülményeink, így és ebben kell/ene kiteljesednem. Próbálom és keresem ezt a vegyes utat, de sokszor eltévedek.

Mégis, abban hiszek, hogy  tartok valamerre, hogy talán egyszer már nem hasonlítgatom a mostanit a régebbi létemmel, hogy talán lesz még lehetőségem ki tudja mire.

Süsü és Peti találkozása az egyik legnagyobb példa arra, hogy bármi megtörténhet az életben, bármi, ami apró csodaként is értékelhető, vagy jelként, hogy ezért érdemes, hogy ez is siker. Másféle siker.

Az arcok, a szemek mindent elárulnak, a színpadon maga a szeretet volt jelen, láthatatlanul, de érezhetően. 

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát, a gondolataimat, az érzelmeimet.

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz,ha kiváncsi vagy ránk,az oldalon több írás is található, több napi Petivel.