Mindjárt vakáció….talán idén felkészültebb rá a lelkem…már a 24 órás szolgálat elfogadva…

Ma ..káció van, közelgünk a péntekhez…

Még tavaly is féltem a nyári szünettől, hogy hogyan tudom idegrendszeri túlfáradás nélkül végigcsinálni, hiszen innen minden percben velem lesznek, nincs olyan háttér, ahova pár napra mehetnének, nélkülem…sajnos eléggé kimerült állapotban voltam még  több hónapja. Mostanra azonban megváltozott bennem valami, ahogy a múltkor éreztem, talán mostanra fogadtam el a helyzetünket is. Petit imádom, de minden nehezebb, ha az embernek egyedül kell szinte mindennel megbirkóznia, de rájöttem, hiába idegesítem fel magam emiatt, ez NEM fog változni…

Az idáig vezető utolsó hónapjaink elég változatosak voltak. Nem is nagyon tudtam még mindent feldogozni, mert a napi feladatok halmazában mindig elveszek, a gondolataim pedig ezer fele cikáznak…

Becsöppentünk Horváthné Csapucha Klára foglalkozásaira, aki rajzot oktat, de empátiát is sugároz. Peti szinte berobbant Hozzá, Klári néni pedig befogadta, az egészséges gyerekek közt lehet. Természetesen Peti képességeinek megfelelő feladatot kap. Önmagában neki már az, hogy ott lehet, sikerélmény és örömet adó pillanat. Ő nagyon is figyel, ő nagyon is akar…

Aztán sok véletlennek, sok ember szívből jövő gesztusának köszönhetően találkozhattunk Süsüvel, megölelhette Peti. Megismerhettük személyesen a Hadart színház szereplőit, Királyfit, Takács Erikát, Petyi Jánost. Legyőzve saját belső félelmeimet, kilépve a megszokott mederből jutottunk el fizikálisan ide. 

 

Egy régebbi esemény által létrejövő barátságnak köszönhetően pedig pihenhettünk 3 napot egy fantasztikus helyen, a medencés házban, ahol élveztük a luxus összes pillanatát.

A testünk, lelkünk egyaránt ellazult. Petire külön főztek, mindig egyeztethettem a séffel, közösen beszéltük át a lehetőségeket…Külön asztalunk volt, Peti nevével….Ő volt a Hotel Petikéje…

 

S még itt is apró meglepetés várt, Eperke az eljövetelkor meg is kérdezte, más is ilyen jól fogja itt érezni magát, ebben a szobában? Mondtam neki, biztosan. Tény azonban, hogy minden attól függ, honnan is nézzük. A mi kis életünkben ez a hely, ez a szoba luxus. Aki nagyobb anyagi háttérrel rendelkezi, aki többször utazhat bármerre, annak talán ez nem jelent ekkora csodát, „csak” kellemes pihenő időt. Mindenki élete más, mindenki önmaga tudja csak mit tud értékelni, én csak a saját gondolataimért, tetteimért, értékrendemért vagyok felelős…

S éppen hazaérvén, mehettünk is Kálmánhoz, a tricikliért, amit valaki adományként beadott neki, mi pedig elhozhattuk.

 

Történtek szomorú dolgok, elment Csenge és Kristóf, annyi idősek voltak, mint most Petim…fáj, nekem is…

Tanévet is zárok fejben. Idén a lányom volt a főszereplő. Elsős. Jól indult kezdet után félévkor mégis intézményt kellett váltanunk / NEM pedagógus miatt /, de Eperke alkalmazkodott, megszokta, beszokott, megszerették. 

Tudom min ment át szeptembertől, sokat változott. Eddig is empatikus volt, segítőkész Petivel, imádja és tereli Petit…

Sokan kérdezik milyen lesz a bizonyítványa? Nekem nem az a legfontosabb, hanem az, hogy megszokta az iskola rendszerét, szeret még tanulni és értékeli a tudását….Örül annak, hogy már le tud írni egy szót, elolvashat dolgokat…számolhat, énekelhet. Tudhat…

Biztosan megharcolja saját belső harcait, raktározza az iskolai élményeket, jókat, rosszakat egyaránt…és szelektál, fejlődik, alakul…

Két nap múlva VAKÁCIÓ. Várom már. Ápolásin vagyok Petivel, így szerencsére itthon lehetek velük, ez a része nem is kérdés. Programjaink egyszerűek lesznek, nem megyünk már hetekre sehova nyaralni. Csak kitalálunk dolgokat, séta az estében, játszóterek látogatása, vonatozunk, buszozunk. Nem kell korán kelni, nincs őrület reggelente…

S itt van Peti étkezése, amin csak a szünetben tudok változtatni, esetleg a variációkat növelni…

Az elmúlt hónapokban rengeteg dolgot, élményt, tovább vivő mondatokat kaptam, amik táplálták és felemelték a lelkemet. Beismertem önmagamnak pár hibámat, korlátaimat, amiket az elmúlt 10 évben teremtettem meg magamnak. Felismervén őket, volt bátorságom változtatni. Tartást és önbizalmat adott.

Ismeretlennek hitt emberek fogták meg láthatatlanul a kezem és tereltek finoman a közelebbi és távolabbi célomhoz, inspiráltak , ötletet adtak a belső békémhez.

Lányom megkérdezte a múltkor: ” Anya, Te mire vágysz ? ” 

A legnagyobb vágyam nem sikerülhet, Peti emésztése nem lesz más a betegségei miatt…Sajnos.

Nincsenek tárgyi vágyaim, mindig is élmény párti voltam….ezért élményekre vágyok, aminek a megvalósításain és kitalálásán jár az agyam…Legfőképpen olyan élményeket tudunk megvalósítani, amihez kevés pénz is elég…

Egerbe szeretnék majd egyszer még velük elmenni, Lillafüredre, Szilvásváradra.  Tudom, hol vannak a határaink, a korlátaink. Vágynék egy pici házra persze, egy külön szobára nekem, ahol írhatok, tanulhatok…egy nyugi helyre…DE ezek nem létszükségletek…

Nekem egy jó és tartalmas beszélgetés sokat ér és sokat ad. Kár, hogy bizonyos emberekkel már nincs lehetőség találkozni…Az olvasás is örök szerelem.

Most jól vagyok, öröm nézni és látni a gyerekeim változását, fejlődését. Kezdik tartani a tükröt, s ez most jól esik…

Mostanában sűrűbben írok csak a Facebook oldalra, ennek is oka van. Legfőképpen az idő, amiben mindig elveszek…

Lesz még két nagyobb bejegyzésem, aztán a nyári szünet miatt, én is szünetre lépek…ha csak nem lesz valami, amiről írnom kell.

A felsorolt élmények Emberek által jöttek létre, akik csak kinyitották a szívüket, akiknek lelkük van. A Hitem, hogy a Jók a háttérben teszik a dolgukat, csendben, az elmúlt hónapokban nagyon megerősödött…

Ezer és ezer negatív történet. sok rossz ember van. Van azonban másik oldal is, csak arról keveset hallunk…

Nyár. Vakáció. Kutya kötelességem boldoggá tenni a nyarunkat, annyi mindent kaptam mostanában, hogy nincs helye a kimerülésnek…mert tenni kell a dolgom, anyaként…Megtámasztani a gyermekeim lelkét, a tartó oszlopokat apránként leverni, hogy sok-sok év múlva tudjanak mibe kapaszkodni, elmerülni picit az emlékek tárházában…

Feladataim közé fog tartozni nyáron, hogy Petinek megtanítsuk, hogyan kell egy kardigánt, vagy kabátot felvenni, ez még sehogy nem megy. Az önállóságra nevelés bizonyos részét jobban figyelembe kell vennem. Írom a listámat.

Minden szülőnek erőt és kitartást a vakáció idejére !!!!

Köszönöm…hogy elolvastad életünk röpke pillanatait…

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén…