Mertem nagyot álmodni, vajon jól teszem?

Gyomrom egyben, gombóc a torkomban.

Tavaly megfogadtam magamnak, hogy az idei nyár más lesz, hogy változtatni kell a megszokott körforgásainkon, hogy bátrabbnak kell lennem. Kilépni, többször a komfortzónámból, merni mást csinálni, máshol.

Nálunk a nyaralás általában a 2-3 nap Visegrádon, baráti gesztusnak köszönhetően.

Aztán messzi mamánál, a másfél szobás panellakás fél szobájába becuccolunk, s így vagyunk együtt anyósékkel, akiket nagyon szeretünk. Az évek azonban telnek, picit vágytam másra. 

Nem nagyon tudtam kitalálni, hogyan lehetne másként. 

Édesanyám egyik hétvégéjét velünk töltötte, mert apu éppen kórházban volt / demens /, így nem kellett rá vigyáznia. Picit mi kényeztettük anyut.

Ő most látta előszőr, milyen a napi 24 órám. Megkérdezte, miért nem megyek el valahova a gyerekekkel. Őszintén megmondtam, hogy nincs miből. Nekem Peti miatt nem mindegy hova megyünk, rengeteg a cipelni való / nappali és éjjeli pelus, alátét, stb /. Felajánlotta anyukám, hogy ad 50.000 Ft-ot, csak menjünk valahova, mert szükségem van rá. 

Volt régen csalódásom netes foglalással, így vendéglátásban otthonosan mozgó ismerősömet kértem meg, hogy ajánljon valahol, valamit. Elég tág lehetőséget adtam, igaz? 

Jött a telefon, múlt héten, hogy csomagolhatunk. Balatonszemesen, vízparti szállásunk lesz.

Le kellett ülnöm, mert Balaton nekem nagy szerelmem. Ugyanakkor nagyon régen nem voltam úgy ott, hogy pár óránál többet lehessek. Most pedig 5 ! éjszakát.

Olyan helyen, ahol nem kell cipekednem x szatyorral a strandra, hanem csak kilépek a házból és adott a strand.

El tudjátok képzelni? Én nem.

Picit drágább lett, de anyuval alkut kötöttem, hogy lemondok a többi évközbeni ajándékról, mert NEKEM itt több napot kell lennem ! 

Éreztem, hogy IDE mennem kell. MAGAMÉRT ! 

Igaz, hogy ugyanúgy egyedül leszek a gyerekekkel, főznöm is kell, DE! érezhetem nappal és este a Balaton illatát, kisugárzását.

Én olyan vagyok, mint Peti, a vízparton, a tetmészetes vízparton kicserélődik az idegrendszerem. JOBB leszek.

Figyelnem és törődnöm kell így is, de olyan helyen, ami szàmonra egy rég elfelejtett álom helyszíne. 

Tudom, hogy már sok minden MÁS, de ilyen érzés lehet, az amikor az első kamaszkori szerelemmel találkozol 30-40 év után. Tudod, hogy más, de mégis szeretettel tudsz rá tekinteni, mert az első lélekérintő érzelem örökre a szívben marad. 

Most ennyire izgulok a holnaptól, vajon milyen lesz ennyi napot végre itt tölteni? Vajon a gyerekek is érezni fogják a Balaton varázsát? 

Úgy érzem magam, mintha a világ újra nyitna felém, vagy csak én engedem újra ki magamat? 

Nehéz megtalàlnom az énidőmet, de ez olyan idő lesz – bár gyerekekkel – ami engem is szolgál, az én érzelmeimet, hangulatomat.

S indulok úgy el holnap, hogy nem láttam a helyet, de aki ajánlotta, teljes bizalmamat élvezi, szerintem tudja mire vágyik fáradt anyai énem.

Mindenesetre repdesek a boldogságtól, félelemmel vegyes várakozás van bennem.

Jobban izgulok, mint Süsüvel való találkozás előtt.

Ahogy Petim kérdezi: ” Megyünk a Balatonra? Elviszel minket? Jó lesz nekünk? Lehet pacsálni is? Kavicsot dobálni is? ” 

Megyünk. Mennem kell. Magamért, bizony. Most elsősorban önmagamért vállaltam be, mert el kell távolítanom a lehúzó erőt magamból. Az agyam állandó maratont fut, a lelkemet pedig a szorongás környékezi. 

KELL ez a pár nap, NEKEM ! 

 

Köszönöm…hogy elolvastad életünk röpke pillanatait.

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.