Így hívd a 112-t, ha eltűnik a gyermeked, ezt kell tudnod a működésükről. Átéltem. Tudom, milyen

 

 Mint tudjátok, a héten hiába kerestem Petit, eltűnt. Nem találtuk. Itt a történet: Petinek hűlt helye volt. Minden szülő rémálma, hogy elveszik a gyermeke, hogy nem találja.

Nagyon megrémültem a szituációban és a szívem remegett, kezemmel – lábammal egyaránt, közben kivert a víz is. Félig pánikban voltam, de valahogy beugrott, hogy ennyi idő eltelte után /kb.20 perc/ segítséget kell kérnem. Az is beugrott, hogy a 112 már nem a városunkban cseng ki, így pontos utca és házszám kell majd. Gyorsan megkérdeztem, hol is vagyunk. Nem mondhattam azt, hogy a Gerecse háznál, hiszen a vonal túloldalán ülő, segítséget nyújtó fél ezt nem tudhatja. Valahogy beugrott a helyes megoldás, a helyes bejelentési mód, hiszen a fiamról volt szó.

Nálunk szerencsésen végződött  a történet. Ugyanakkor örökre mély nyomot hagyott bennem. Természetesen ezer megoldáson töröm a fejem, hogy Peti látható maradjon, akkor is, amikor nem látom, mert nem kockáztathatok.

Rengeteg rosszat lehet olvasni a 112-ről, Ez, ugye, a mai netes világ egyik hátránya, hogy tele van a hírportál negatív eseményekkel, ugyanakkor a gyors, szakszerű intézkedést senki nem említi.

A riadalmam alatt is meglepett, mennyire gyorsan ment minden, mennyire gyorsan kaptam volna segítséget, hiszen már a rendőr, a vonal másik végén várakozott.

Nem is értettem a hogyant. Kerestem valakit , aki hiteles információt tudott adni arról, mi is történt velünk a bejelentés folyamatában.

Segítséget kértem, hogy elmondaná-e, hogyan működik a 112, segítene-e megértetni velem, hogy tovább adhassam az információkat, hátha másnak segíthetek vele. Próbálom laikus nyelven – már nem remegve – leírni, amit mindenképp tudni kell a 112 működéséről, íme: 

Beérkező hívás esetén 5 másodperc az az idővallum, amin belül a telefont fel kell venniük. Megjelenik egy elektronikus adatlap, amit a bejelentéssel egy időben /!!!!!/ már töltenek is a hívást fogadók. Azaz, a bejelentő mondja, mi a baj, a diszpécser már rögzíti is. Szerencsés esetben a címet tudja a bejelentő, ha nem, a hívást fogadó próbálja a cím megtudása és megadása felé terelni a bejelentőt. Próbja még kideríteni a hívás okát, az esemény ponntos kikérdezésével. Ez alapján lehet rangsorolni a sürgősségi fokozatot.

A hívás alatt el kell tudni dönteniük, mi a teendő, milyen intézkedést igényel.  Ha nem igényel intézkedést -archiválásra kerül az eset.  Ha igényel, jönnek a következő opciók: rendőr kell-e, ha igen, fontos-e az élőhang, ha igen, azonnal kapcsolja / Petit azonnal keresni kellett volna, így S.O.S-re tették a hívásomat/ – ha nem fontos az élőhang, csak az adatlap megy át, ha fontos, azonnal átkapcsolnak.

Mentő kell-e – kapcsolják-e, Katasztrófavédelem kell-e, kapcsolják-e vagy csak adatlapot küldenek el. Baleset esetén, amikor sérült is van, aki beszorult, akkor mindenkit összekapcsolnak és így csak egyszer kell elmondani a bejelentőnek a dolgokat, mindenki hallja és kérdezhet. Hangsúlyozom, teszik ezt úgy a diszpécserek, hogy közben kérdezik a bejelentőt, próbálják határozottságukkal a fontos részleteket megtudni, annak ellenére, hogy sokszor a hívó fél talán azt se tudja hol van és mi történt. A kérdéseik nem ellenünk hangzanak el, hanem pontosan értünk, hiszen ez alapján mérik fel az eset sürgősségi és intézkedési mivoltját,  teszik mindezt azért,  hogy a legmegfelelőbb intézkedést tudják biztosítani. 

Miközben a hívó fél a 112-vel beszél, az elektronikus adatlap már a megfelelő készenléti szervnél van, és intézkednek. Tanúsíthatom, hiszen a hívásom folyamán a végén e rendőrrel való kommunikációval zárult a bejelentésem.

Tudom, egy pánikhelyzetben nem mindenki reagál jól. Sajnos  – az élet tanítása – én, aránylag jól reagálok, ha baj van. A legfontosabb a bejelentés előtt, hogy próbáljuk megmondani, hol is vagyunk. A többi kérdéssel a diszpécser segíti felderíteni a körülményeket.

Ne feledjük, ők képzettek erre a munkára, szigorú képzés után végezhetik csak ezt a munkát, ráadásul állandó oktatáson is részt vesznek, ennek hiányában nem dolgozhatnak. Nem biztos, hogy az a jó, ha mindig csak szidjuk őket. Nem ellenségeink, értünk, az életünkért, gyermekeink életéért, az életért önmagáért dolgoznak

Most tudtam meg én is, hogy van egy ingyenes applikáció, melynek RUTIN a neve. Ez egy ingyenes app. Ha ezt letöltjük és ezt használjuk / ha eszünkbe jut /, ha ezen keresztül indítjuk a hívást, automatikusan beadja a GPS koordinátáinkat, egy gonddal kevesebb.

Nem lehet felkészülni arra, hogyan reagálunk vészhelyzetben, hogyan fogunk működni. Kétségbeesve ordítozhatunk, vagy csak magunkba roskadva zokoghatunk, de talán az adrenalin hatására eszünkbe juthat a 112, vagy valakinek a közelünkben. 

Én hálával és köszönettel tartozom, megérezhettem, hogy kapok segítséget, hogy hogyan is látják el a munkájukat.Megnyugvás volt a riadalmam közepén.

Gondoljunk bele, mennyi mindenre kell odafigyelniük, miközben egy kétségbeesett bejelentővel kommunikálnak, akit szintén a helyes válaszokhoz próbálnak terelni. Tisztelet a munkájukért !

Az én örökké érdeklődő fiam mindeközben, amíg én a bejelentést tettem, biztonságban tudta magát, ő nem ijedt meg. Ő csak felment a 9.emeletre megnézni nincs-e ott valaki, aki bajban van. Ő ezt mondta. Mi pedig egy bonyolult lépcsőházas folyosói rendszerben kutattuk. Szerencsém volt, hogy nem az utcára ment ki, mert akkor jajj, nem is tudom mi lett volna, nem is akarom megtudni. 

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki aznap segített ezt a szeretetgombócot megtalálni…