Boldog pillanatot varázsolni a gyerekeid arcára, ennyire egyszerű is lehetne…

Táborozás, kicsit másként…

I.rész.

Történt velünk az az apró – mégis hatalmas dolog – , hogy igaz a jelenlétemmel együtt, de Peti is részt vehet ” táborban” – teljesen egyedül, mint speciális gyermek. Lányom is jött. Mondhatom, hogy kaptunk esélyt, így, hogy működik-e.

Érdekes módon nem izgultam, mert a pedagógus személye erre nem adott okot.
Gondoltam, ha valami rosszul sikeredik, elmegyünk sétálni. Nem veszíthetünk semmit.

Először voltam ilyen helyzetben, ahol 30 egészséges gyermek közt ott lehetett Peti.
Zökkenőmentes volt a megérkezésünk. Tettük a dolgunk, csatlakoztunk az alkotókhoz.

Utána focizni indultunk. Ketten. Csatlakozott hozzánk egy kislány. Játszott Petivel, ő lett a kapus. Megkérdezte és megértette Peti másságát. Mondta, hogy majd nem engedi, hogy a fiúk csúfolják Petit. Bizony. Ilyen is van .

Természetesen a gyerekek megnézték Petit, volt, hogy összesúgtak mögötte, a pelus miatt. Nem zavart, mert nem volt sem gúnyolódás, sem negatív él ebben.

Nekem is el kell fogadnom, hogy kitűnik a többiek közül, hiszen nem hasonlíthatom a 7-10 évesekhez, sem értelmileg, sem játékfunkcióban. Ő önmaga, úgy, ahogy van.

Megnézték, tudomásul vették, hogy ott van, de nem kerülték ki, nem bántották.

Peti pedig aktívan részt vett minden feladatban és játékban. Boldog volt, hogy ott lehetett, hogy élményt szerzett.
Táncolt, festett, rajzolt, pakolt, játszóterezett. Beszélgetve. Nem bántott senkit. Egyszerűen jól érezte magát.

A lányom is feloldódott lassan, de biztosan.
Nekem is egy új helyzet volt, teljesen új. Mégis teljesen természetesnek tűnt. Több okból.

Egyrészt a jelenlévő felnőtteknek Peti nem volt mumus, másrészt már én is tudom, hogy Peti az Peti, s nem zavar és nem bánt, hogy a gyerekeknek ő más, hiszen nem látják a MÁSSÁG arcát minden nap, de mégis gyerek.

Az ilyen program, az együtt töltött idő talán nekik is tanít valamit.

Nekem csak azt bizonyította megint az élet, hogy milyen egyszerű is boldogságot okozni….
Esély kell. Kellene…máskor, másoknak, másoktól is…

Van- e fontosabb a boldog pillanatoknál, amikor mindkét gyereked boldog?

Szerencsés vagyok, mert kapunk lehetőségeket és esélyt. Bárcsak minden sorstársam átélhetne ilyet…

Köszönöm…hogy elolvastad életünk röpke pillanatait…

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén…