Belefásultál a meseolvasásba? Ezután újra belelendülsz- mesetréning másként.

Bevallom elfásulok néha az esti meseolvasásba. Tudom, hogy fontos, de 11 év nekem már sok.

Pont ezért született meg nagyon sokára ez a bejegyzésem. Bevallhatom-e, hogy néha nyűg az olvasás,az esti mese olvasása  , az hogy olvasok esténként az már néha nem pozitív a lelkemnek? Nem szívesen ismerem be, de bizony nyáron már nagyon így volt.

A népmeséket pedig nagyon sokszor nem találtam gyereknek valónak. Nem vagyok mesekutató, sőt, az elmúlt 11 évben elég zárt világban léteztem. Féltem attól, hogy már ennyire frusztrált lettem, hogy a népmeséket sem látom jól.

Történt aztán, hogy Végh-Fodor Mónikát megismertem. Igaz virtuális felületen, hiszen ő írja a Táltosparipa blogot.

Hallgattam a Mesetréninges könyvéről előadásokat, mert annak ellenére, hogy már elegem volt a meseolvasásból, a gyerekek miatt tovább tudtam gondolkodni. Majd megvettem a könyvet is.

Nyáron, a vonaton, Szombathelyre utazva, szinte ki is olvastam és döbbentem ültem utána.Megnyugodtam, hogy a hiba nem bennem van, hanem egyszerűen hiányzott a tudási hátterem. 

Tudni kell rólam, hogy 11 éve már nem olvasok, hogyan legyünk boldogok című könyvet, semmilyent. Peti születése óta úgy gondolom vannak tőlünk független események, amik megtörténnek, amik érzelmileg elég nagy vihart tudnak kavarni. Mások vagyunk, ugyanakkora terhet is másként cipelünk.

Amikor olyan élethelyzetbe kerülsz, hogy levegőt venni sincs időd, akkor az önfejlesztésre, boldogságkeresésre van a legkevesebb időd. Sőt, a túlélésre játszol, ami valljuk be, nem mindig könnyű. Nos, ilyenkor gondolatban pofon vágjuk azokat, akik azt mondják, mindenki a saját sorsának kovácsa. Nem. Szerintem nem. Inkább úgy gondolom, az a nem mindegy HOGYAN éljük meg a történéseinket, megtaláljuk-e a mocsárban ácsorogva is a humort, a kivezető utat, a lehetőséget. Tudomásul kell venni, hogy amikor meg időnk lenne valamire, agyon nyom a fáradtság, és nézzük a semmit, mert emberből vagyunk, nem robotok. Öregszünk, fáradunk. 

Ez a könyv volt az, ami egy picit elmozdított. Talán meg is adta az első lépést. Volt szünet az írásaim közt, pont a lelkemben zajló folyamatok miatt. Ez a könyv, a meséket átkonvertálta a fejemben, bármily furcsán hangzik, lehetőséget adott arra, hogy elhiggyem, én is képes vagyok változtatni, én is lehetek hős és nemcsak túlélő, önmagam előtt. Hisz nem a külvilágnak élünk, az elvárásaink, örömeink önmagunkon múlnak.

Nézzük meg a legjobb példát, Süsüt. A Hadart Társulat nemrég játszotta a 400. előadást, nem véletlen ekkora sikerrel. Süsü, a sárkány MÁS, eltér a többi sárkánytól.Egy feje van, jó szívű, nyílt, mindent kimondó, szeretettel cselekvő. Imádják a gyerekek, hiszen a gyermeki lélek még ilyen, nem igaz ? Olyan Süsüs. Aztán sajnos a külvilág ingereinek hatására mindenki elfelejti ezt a részét, megedződünk, bezárunk.

Peti az egyik legnagyobb Süsü rajongó, mert teljesen azonosulni tud Süsüvel. Tovább, mint egy átlag gyermek, hiszen ő is MÁS. Ugyanakkor látva a felnőttek arcát az előadásokon, biztos vagyok benne, hogy Süsü sok felnőtt lelkében ott van még, csak éppen alszik. Olyan ez, mint egy Halász Judit koncert, Csiribiri. Halász Juditnak ez a „lemeze” Peti 2 éves korában, amikor a legtöbbet szenvedett, sokat segített, Süsüvel együtt.A koncertjein sírnak a szülők, pedig apró meséket énekel.

 

Térjünk vissza Süsühöz. Peti hisz benne, a létezésében. Anyaként úgy éreztem, egyszer találkozniuk kellene, rengetegen gondolkoztam a hogyanon, s lám, sikerült. A sok véletlennek köszönhetően, vagy csak a belső akarat és hit terelt a megfelelő mederbe mindent? Nem tudom. 

Az biztos, a Mesetréning elolvasása óta vannak változásaim, belülről. Szerettem és szeretem, hogy a javaslatai Mónikának egyes mesék végén, a rámutatás arra, mit is rejthet egy szereplő számunkra, mit végezzünk el „gyakorlatként” , feladatként magunkon, bőven belefér a kétgyerekes, speciális élethelyzetekkel tarkított, időszegényes életembe. Ugyanis rövid, tetszetős javaslatok, amik látványosak a szemnek, a léleknek. Sőt, akár együtt is csinálhatom a lányommal /befőttes üveges variáció/, ő a saját lelkét takarítja ezáltal, de mégis rálátást kapok az ő pici világára. Közben az enyémet is próbálom alakítani.

31 nap, 31 nap, amikor időd van, történetekkel, példákkal tarkítva, változtathatsz. Mesék, átkonvertálva a felnőtt lélek nyelvére, átláthatóvá téve ezáltal az életünket. Végh-Fodor Mónika ebben hisz, tudását és ötleteit, javaslatait ossza meg velünk. 

Nekem az volt a vágyam, hogy a lelkemben és agyamban zajló káoszt, a pszichés fáradtsággal járó fásultságomat ne érezzem már. Erőt, energiát, napfényt, mosolyt akartam. 

Van, amikor egy mondat visz minket tovább, van amikor egy baráti beszélgetés, van, hogy egy könyv.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki már vagy még nem szeret mesélni, aki elakadt valahol az életében. 

Nem. Nem változnak meg a körülményeink pillanatok alatt, nem leszünk gazdagabbak, nem leszünk hirtelen egészségesek, életvidámak, de belehatolhat a gondolati foszlányainkba, terelve a hangulatunkat, ezáltal változhat a belsőnk. Változik a belsőnk, változik a mentalitásunk is, talán a helyzetünket is MÁSként láthatjuk. Talán végre mosolyoghatunk, önmagunkra is.

Talán újra megszeretjük a meseolvasást, talán a gyerekünket is jobban megérjtük.

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát, a gondolataimat, az érzelmeimet.

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz, az oldalon több írás is található, több napi Petivel.