A semmiből tudok várat építeni? Drukkolj nekem !

 

Az itthon tanulás. Ép értelem kontra speciális értelem.

Amikor a lányom iskolás lett, szintén egy ismeretlen területre léptem, hiszen fogalmam sem volt, mi vár ránk. 

A médiából felénk áradó negativizmus, pedagógusok szidása rólam lepereg. Én tapasztalni, látni és érzékelni szeretek dolgokat. Ezután alakul ki bennem a megérzés, hogy jó-e nekünk az adott helyzet, vagy sem. Előre semmi nem jósolható meg. A megtapasztalás a valóság.

Valahogy nekem szerencsém volt pedagógus szinten. Most már látom a tanszereket és azt, hogyan épül fel egy tantárgy. 

Úgy vallom, hogyha marad itthonra lecke – zenesulis elfoglaltság miatt – nekem az a dolgom, hogy figyeljem a lányom tanulását. Ha elakad, segítsem, rávezessem a megoldásra. Mindeközben – bármily furcsa – én is tanulok. Újra. És megértem az egymásba kapaszkodó fejezetek lényegét. Közben azt is láthatom, mi érdekli őt nagyon és mi kevésbé.

A matematikával nekem is meggyűlt a bajom, mert én nem így tanultam az összeadást tizesátlépés után. Rengeteg új fogalmat kellett megtanulnom és átkonvertálnom a fejemben, de bevallom, élveztem. 

A tanulás, az együtt értelmezés is közös élmény. Ráadásul a kiskamaszkori ellenállás kontra megfeleleléssel és elutasítással, nem könnyíti meg a helyzetemet.

De arra nem számítottam, hogy a tanulások közepette Peti is csatlakozni akar. És itt elég nagy kontraszt van.

Több ok miatt. A lányom nem érti, Petinek miért nincs kötelező házi, ezért nagyobb az ellenállása, hogy neki miért van. Hiába adok Petinek közben neki való feladatot, Eperke nem érti, miért babás feladatokat kap, miért nem tud még számolni és olvasni. Hiába magyarázom, ez 9 évesen talán még bonyolult dolog.

A közös tanulás osztott figyelmet kíván, ami sokszor -nekem – nezen megy.

És szomorúan nézem, hogy Peti szívná a tudást, csak nem képes megérteni. A lányom pedig kötelező rossznak érzi, mert sok mindenben elakad még.

Próbálom megértetni, hogy ezáltal tágul számára a világ, ezáltal tud olvasni, tájékozódni.

Ugyanakkor azt is végig kellett gondolnom, hogy lehet még szégyenli Eperke, hogy elakad. Igyekszem megértetni vele, hogy senki nem úgy születik, hogy tudás van a fejében. Azért bizony dolgozni kell.

Peti pedig azért bánatos, mert nem tudja mindazt, amit Eperke. Pedig szeretné.

Ráadásul egy db asztalunk van. Ezen étkezünk /a konyha főző fülke jellegű/, ezen tanulunk, ezen festünk. Mindez a nappali-hálónkban. 

Peti hormonjai elindultak a férfivá válás felé. Nincs saját pici szobája neki sem.

Hiába imádjuk egymást, de a folyamatosan, a pici térben való lét frusztrál már mindenkit, hiszen a gyerekek pont most tartanak a leválásnál…néha Peti is elvonulna már, de hova? 

Ráadásul egy normál konyhában Petinek is jobban tudnám az önkiszolgálást tanítani.

Gondoltam egy nagyot, és tetszik, vagy sem, költöznünk kell/ene.

Két nagy dolog van. Egyik imádok itt lakni, szeretem az otthonunkat, rengeteg szeretet, munka, élmény köt ide.

Ide hoztuk haza a klinikáról Petit, itt volt az első komoly küzdelmes évünk. Ide hoztam haza Eperkét is születése után, itt lett kiskamasz. 

A másik nagy dolog, hogy nincs 8.000.000 Ft-unk, hogy elinduljunk lakást keresni és foglalni, amíg ezt eladjuk. A CHF hitel már elvitt egy ingatlanunkat, teljesen, csoda, hogy nem roppantunk bele.

Mégis. Mégis reménykedek abban, hogy valahogyan sikerülhet egy normál konyhás, normál területű ingatlant találni, ahol ránk, a mi szeretetünkre várnak az eladók és van idejük várakozni, mire minden a helyére kerülne. Hátha valaki ötletet is adna, hogyan lehet mindezt kivitelezni.

Nekem fontos, hogy milyen egy ingatlan kisugárzása is, hogy érezzem benne az előző lakók pozitív lenyomatát.

Lépni kell, mert eljött az idő.

Kérekszépen mindenkitől pozitív energiát felénk, hogy sikerülhessen normál élettérbe kerülnünk, elengedhetetlen a kamaszkori dolgok és Peti ápolása miatt. Szeretném valahogy ezt az alapvető dolgot megadni a gyerekeimnek. Hiszen lassan Eperke is barátnőzne itthon. Nem cserélhetek úgy pelust és nem is kellene zavarnom a külön játszás folyamatát.

Légyszi, légyszi drukkoljatok…hogy sikerüljön a lehetetlen, ismét ! 

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz,ha szeretnél. Több napi Petivel és több apró történéssel találkozhatsz az oldalamon.