03.21. Down világnap….láss a down szindrómás arcok mögé

Van egy nap, egy évben egy nap, amikor a down szindrómáé a főszerep….♥

Mit írhatnék erre? 

Jó lenne, ha sokan tudnák azt, hogy minden egyes down szindrómával élő gyermek, felnőtt mögött van egy történet. A saját történetük, a születésük története…a betegségük története….az életük története…

Van, aki tudta, tudja, hogy a pocaklakó down szindrómás, mégis megszüli. Van, aki nem tudja, hogy down szindrómás, mégis megtartja. Mi a közös ebben a teljesen különböző helyzetben? A szeretet, amit egy anya érez a gyermeke iránt, az elfogadása annak, hogy lesz, ahogy lesz, de veszi az akadályt és a legtöbbet próbálja kihozni ebből a helyzetből….

Kevesen tudják a megszületésük, vagy örökbefogadásuk pillanatában, hogy a down szindrómához milyen járulékos betegségek csatlakoznak majd az évek folyamán, nem tudhatjuk, hogy a down mellé társul-e majd az autizmus is, hiszen van, amikor kéz a kézben együtt járnak.

Nem tudhatjuk mi vár ránk, a gyerekeinkre, de azt tudhatjuk, érezhetjük, hogy mi mennyire szeretjük őket. Látjuk, érezzük, hogy nekik is vannak érzelmeik, boldogok, szomorúak, éhesek, kíváncsiak, makacsok, aranyosak, vagy nem aranyosak, de érzelemmel, szívből élnek. Lassan felnövünk a feladathoz, a betegségekhez, lassan mindent megtanulunk.

Tudnia kell/ene mindenkinek, hogy érző, emberi lények, nem pedig fertőző betegek. Tudnia kellene mindenkinek, hogy a viselkedésük talán azért más, mert az idegrendszerük másként érzékel és működik, nem pedig azért, mert bosszantani akarnak másokat, vagy mert neveletlenek.

Tudni kell/ene, hogy többségük szeret szeretni, megölelni, bújni, akkor is ha a másik felet akkor látta először. Tudni kell/ene, hogy igen, vannak dolgok, amiket nem értenek meg, hogy igen, a szülő is fárad néha és nem biztos, hogy van energiája 45x elmondani ugyanazt, főleg egy nyilvános helyen. Nem megbotránkozó és bámuló tekintet kell/ene, hanem egy cseppnyi tolerancia, talán egy mosoly a szülő felé, amivel azt érezteti felénk, ” hogy semmi baj, tudom, hogy ő más, de nem baj.”

Tudni kell/ene, hogy mi is megijedünk a születésük pillanatában, hogy az elfogadásuk részünkről is egy folyamat, hogy rájövünk, elsősorban csecsemő, gyermek, aki törődésre, szeretetre vágyik, legutolsó sorban down.

Tudni kell/ene, hogy az általuk meg- és átélt világnézetünk átalakul, más lesz az igazán fontos, más lesz az értékrendünk.

Tudni kell/ene, hogy alázatra tanítanak, az adott nap adott pillanatát értékelni,és csupán attól boldognak lenni, hogy létezünk.

Peti minden reggel mosollyal kel, mert boldog attól, hogy kinyitotta a szemét, hogy rám nézett. Boldog lélekkel él, minden betegsége ellenére. Neki nem kell tanítani, hogyan érezze jól magát, az ő szeretete tiszta és érdekmentes. Érték ez a mai világban? Szerintem az egyik legnagyobb…

Igaz az a mondás, ” Láss, ne csak nézz ! ” 

Láss a down szindrómás arcok mögé, lásd meg a gyereket, az Embert, a történetet, az érzelmeket bennük….a szüleikben….

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.