Erre nincs szó, itt érzelmek voltak… "Peti, kösz mindent, You made my day."
Egy nap, a szeretet ezer arcával, felejthetetlen pillanatokkal, boldogsággal.
Mára volt időpontunk a klinikára, ma volt a napja, hogy az elköszönő gasztroenteorológusunk átadja Petit, mint beteget, egy másik orvosnak. Tegnap este óta görcsben volt a gyomrom, izgultam. Mindig szorongok, ha Budapestre kell mennem. Autópályára már régóta nem megyek fel, de így is előfordul, hogy a fővárosban valamelyik utca lezárva, s így már nem az ismert útvonalam van.
Most azonban inkább egyrészt az orvosváltás miatt aggódtam, másrészt megbeszéltem egy újságíróval, hogy találkozunk a klinikán, mert szeretne írni Petiről, rólam / az engedélyt is megkaptuk /. Féltem, hogyan lesz mindenre idő, mennyit kell esetleg várni az új orvos miatt, Petinek mennyire fogy el a türelme addigra.
Időben érkeztünk. Doktor úrnak hoztuk szerény ajándékunkat is. Az irodája előtt vártuk. Pár perc után ki is jött. Peti a maga lendületével azonnal odament hozzá, kezében az ajándékkal : ” Doktor bácsi ezt Neked hoztam. Boldog névnapot, nem, születésnapot. Mégsem. Tessék, itt az ajándékod ! ” .☺
Mosolyogtunk mindannyian, doktor bácsi kivette az ajándékot….és az arca mindent elárult.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy sikerült meglepetést és örömet okozni. Féltem pedig, de úgy gondoltam ide nem való egy üveg ital, vagy bármi más. 7 év közös munkáját nem lehet eléggé megköszönni és meghálálni…
Elindultunk közösen megkeresni az „új” orvosunkat. Doktor úr odakísért minket, térült – fordult, majd visszajött hozzám: ” Anyuka, ez az ajándék nagyon jó, nagyon találó. Benne van minden, ez nem egy üveg alkohol, ez egy szelet az életemből, viszem magammal Debrecenbe, az irodámba. Köszönöm.”
Hallani a gondolataimat az ő szájából…megnyugtató és felemelő érzés volt, hiszen hasonlóan gondolkodtunk az elbúcsúzásról…
A folyosón várakozva Peti örömmel fedezett fel egy babát. Időm sem volt szinte reagálni, mikor Peti odalépett az anyukájához: ” Szia ő a Te babád? Nagyon cuki. Kislány? Ott volt a hasadban ? Itt evett a cicidből? Megsimogathatom a lábát? Olyan pici…Beteg? Itt megjavítják, jó lesz ?” – mindezt egyszerre, szünet nélkül. Az anyuka és apuka csak nézte Peti ragyogó arcát, mosolyogva.
Nem féltették a gyönyörű kislányukat, megengedték Petinek, hogy megsimogathassa, megfoghassa a kezét. Peti közben is folyamatosan beszélt. Pillanatok alatt mosolygó tekintetek vették körbe. Altatódalt is énekelt a picinek…😃
Peti elhintette, nagyon gyorsan, reakció idő nélkül a szeretet porát. Nem volt ideje senkinek negatívan reagálnia semmire sem, mert az őszinte, tiszta kíváncsisága, lelkesedése, boldogsága mindenkit ” megérintett”.
Közben megérkezett az újságíró és fotós is / Belicza Bea, Veres Viktor /, belecsöppentek egy vidám helyzetbe, így a találkozásunk pillanatában sem volt lehetőségem idegesnek lenni. Pár másodperc alatt megtaláltuk a közös hangot.
Az új kezelőorvos is megkeresett közben. Meglátva megnyugodtam, mert már Peti klinikai bent fekvése folyamán többször találkoztunk. Ő emlékezett is ránk. Kellemesen meglepődtem, amikor megkaptam az elérhetőségeit, mert ezzel a biztonságtudatom megmaradt és így az egyik, lelkemet tartó pillérem nem kiesett, hanem csak lecserélődött.
A folyosón várakozók lelkesen, szeretetteljesen búcsúztak tőlünk.
A vizsgálat után megbeszéltük az újságíróval , hogy elvisznek minket egy játszótérre, így – talán – nyugodtabban folytathatjuk a beszélgetést . Peti beült Viktor, a fotós autójába, s kérte, kapcsolja be neki a Kowalsky meg a Vegát. Próbáltuk elmagyarázni, hogy abban az autóban nem lehet / Peti kedvenc együttese, mindig őket hallgatjuk, ha autóban ülünk, összes számot kívülről tudja /, Peti erősködött, megszólalt a rádió és…..láss csodát, mit hallottunk, Kowáék egyik legújabb számát….Természetesen az utunk a játszóra mosolyogva, énekelve folytatódott.
Viktor fotózta Petit, aztán egy idő után teljesen egymásra hangolódtak. Köszönhetően annak, hogy Viktor sem sajnálta figyelmét Petitől, kitapasztalta, hogy miről tud beszélgetni Petivel, milyen játékkal tudja lekötni a figyelmét. Nem úgy tűnt, mintha kellemetlen vagy kényelmetlen lett volna neki Peti jelenléte, de íme, itt olvasható a saját szavai a mai napról, mindent, még annál is többet visszaad…a mentő autónál Peti ” Babákat visznek vele? Betegek, mint én voltam? „
Nehezen váltunk el. Feldobódva, tele energiával. Peti Ikeába szeretett volna menni, így mentünk. Itt is sikerült a középpontba kerülnünk, talán az előző események miatt sugároztuk a boldogságot.
Fantasztikus nap volt. A sok apró véletlen – véletlenek pedig nincsenek😉. Nagyon örülök h megismerhettük Beát, Viktort. Peti végzett a pacsálással : ” Anya, Viktor bácsi ma játszott velem. Szeret? Ültünk az autójában, ugye? „
Ez egy örökre szóló élmény volt, amikor a sok apró esemény minket szolgált, mintha ez a nap csak rólunk, a boldogságunkról, szeretetünkről szólt volna….hogy igenis legyőzheti a szeretet a közönyt, a gyűlöletet, az ármánykodást.
Látták, érezték Petin ma az emberek, hogy MÁS, de mégis úgy érzem pozitív lenyomatot hagyott maga után és biztos többen beszéltek ma odahaza róla, a tiszta és szeretetteljes énjéről…
Nem tudom úgy visszaadni, ahogy éreztük magunkat. Még egy nap elteltével is érzem a ragyogást a lelkemben, azt hogy érdemes, mert soha nem tudjuk mit hoz a holnap😉. Csak mosolyognék és dúdolnék…..mert vannak jó dolgok, jó Emberek, s ez megerősít a Hitemben, hogy az apró dolgok összessége hozza létre a csodát….
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát…
Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.