Szakértői Bizottság

Tavaly novemberben voltunk Szakértői Bizottságnál, ahol megvizsgálták Peti értelmi készségét.

Aznap ez volt a véleményem:

 „Ma Szakértői Bizottságnál jártunk. Aki nem tudja, annak leírom, hogy akinek átlagtól eltérő képességű gyermeke van, annak bizonyos időszakonként itt meg kell jelenni. Gyógypedagógus, pszichológus, gyerekgyógyász vizsgálja, méri fel állapotát. Ők határozzák meg a fogyatékosság milyenségét – enyhe, közepes, súlyos – , ők döntenek – szülővel egyeztetve / itt így működik  / – melyik intézménybe, bölcsi, ovi, suli mehet a gyermekünk. Ők javasolhatják a fejlesztés irányát, óraszámát. Megjelenni kötelező.
Nekem eddig szerencsém volt, velem egyeztetve adtak ki véleményezést, átbeszélve Peti hiányosságait, ügyességeit. Hiányosság finommotorika területén óriási, ügyessége: beszéd, szín, számolás, képolvasás, testkép, kirakózás, memorizálás. Ezeket szokták általában leírni.Meglepetés nem ér, de kell az iskolai jelenléthez, fejlesztéshez. A fogyatékosság ama része, h súlyos, közép vagy enyhe, engem annyira nem foglalkoztat. Mert nála az a cél, h minél önállóbb lehessen, hogy érezze jól magát abban az intézményben, ahova jár, hogy ott is szeressék, képezzék, elfogadják. Nem tudni fog-e tudni írni, olvasni. Értően olvasni. De már ez sem visel meg, hiszen megélve a hétköznap eseményeit, ezek eltörpülnek. Ő boldog lélekkel született. „

Tényleg mindig szerencsém volt, a vizsgáló gyógypedagógussal mindig meg tudtam beszélni a fő kérdéseket. Mindig volt az írásos véleményezésben egy kis pozitív dolog Petiről. Átlagban az igazságról szólt.Eddig. Ma ez megváltozott. S összetörte lelkem egy részét.

 Meghozta a postás a mostani szakvéleményt. Kibontottam, nem szoktam nagy jelentőséget tulajdonítani neki, de elolvastam. Majd többször is elolvastam, közben egyre több könny potyogott a szememből, a lelkem pedig iszonyú fájdalmat érzett. Emlékszem annak a napnak a vizsgálataira. A pszichológushoz én nem mentem be, csak Peti/ meglátva a pszichológust : „ anya, a bácsi hasonlít a Mikulásra „/  szakemberrel. Nem sokat volt bent. Nagyjából 5 percet….sejtettem, hogy nem működött együtt, vagy hozta azt a formáját, amikor produkciózik – rugdos, csapkod, csak azért sem fogad szót- s nem lehetett megvizsgálni. Ma olvasom a pszichológiai vizsgálatnál, hogy Budapest Binet teszt, IQ felmérés.!? Mikor ?? Természetesen látom Peti hiányosságait, nagyon jól tudom, hogy nem lehet az egészséges 9 éves gyerekekhez hasonlítani. Azt azonban mélyen elutasítom, hogy röpke 5-10 perc alatt megcsináljanak egy Budapest Binet tesztet, s azt írja a szakvéleményben : „ Az elvégzett Binet tesztben nyújtott teljesítménye rendkívül nagyfokú elmaradást mutat az életkori átlagához viszonyítva / K= 2év 10 hónap /…” Azaz a teszt szerint 2 éves szinten van Peti.. Másik kedvenc mondatom a pszichológiai szakvéleményezésből : „ beszéde szegényes, alakilag hibás, nehezen érthető, inadekvált „   Szegényes a beszéde – miközben elképesztő szófordulatokat használ, s be nem áll a szája. Néha nehezen érthető, ez tény.  Szerencsére a gyógypedagógus szerint „ kis beszédhibája ellenére beszéde érthető, verbálisan aktív, „

Döbbenet a pszichológiai véleményezés. Egy Budapest Binet teszt elvégzésére 5-10 perc nem elegendő. Szerény véleményem szerint Peti egyszerűen nem működött együtt. Van ilyen. Volt teszt vagy nem ??

Mi esett ennyire rosszul ? Eddig nem volt sérelmem ilyen téren. Talán most sem sérelem, Érzékenyebb korszakomat élem, ez tény. Nem tudom azonban tolerálni a nem odafigyelést. Egy ilyen vizsgálaton nem látszódik a háttér. Nem látható a rengeteg betegség, a rengeteg fájdalom. Mi, akik speciális gyereket nevelünk sehonnan nem kapunk sem elismerést, sem dícséretet, az állam sem díjaz igazán, hiszen az emelt családi pótlék és ápolási mellett nem kapunk semmilyen extrát / ezek összege nevetséges megélhetésileg/. Sokan dolgozni sem tudunk elmenni, mert a járulékos betegségek miatt nem sikerül toleráns munkahelyet találni. Nálunk is a párom viseli ezt a terhet, ő húzza az igát. Én csak ápolom, orvosokhoz viszem Petit, gondoskodom róla és Eperkéről. Nem látható a rengeteg figyelem, az aggódás, a törődés, a harc az anyagi létben. Nem látható az önmagához viszonyított fejlődése. Ő csak egy fogyatékos gyermek, akiről alkottak egy pszichológiai véleményezést, 10 perc alatt. Hol van ebben a 10 percben a gyermekem egésze? Abban a tíz percben vajon mi alapján mérte fel a szakember ?

Olvastam és olvastam a rosszakat róla. Pár mondatban, töményen. Egy pici utalás sem volt arra, hogy esetleg van jó tulajdonsága is. Nem tárgy Peti. Az elmúlt években azért volt pozitív utalás is rá- s utána sorolták fel az elmaradásait. Az a vicc, hogy két éve szerintük is magasabb szinten állt, mint egy két éves gyerek. Nem vette a fáradtságot senki, hogy elolvassa az előző véleményezést? Mi alapján fejlődött vissza ?

 Minden nap harcolok magammal, a 9 éves itthonlétem „előnyeivel”.  Hiszem, hogy Peti az egyik feladatom, ezért is könnyebben élhető meg sok minden, de egy ilyen ledegragáló, a szememben hamis vélemény elkeserít. Talán érzelmi inteliganciát is mérni kellett volna Petinél, a szeretet képességét, abban nyerne….

Nem a diagnózis fáj ennyire, hanem úgy érzem becsaptak, mert egy ilyen vizsgálathoz, vizsgálatokhoz a pszichológusnál töltött idő nem volt elég…..Szerethetem a legmélyebb érzelmemmel, nevelhetem, óvhatom, ápolhatom a legjobb tudásom szerint, de mit ér mindez, ha elveszik a bizalmat, amivel eddig a Szakemberek felé voltam? Ha egy tollvonással mindent megcáfolnak?  Elveszítem vajon  a bizalmam a Bizottsággal szemben?  Az idő eldönti, de most úgy érzem sokkal rosszabb érzéssel megyek ezután ide, nem pozitív lendülettel, hanem negatív szorongással. Ez fáj…

Igazi képet csak mi kapunk a gyerekünkről, mi akik minden nappal és éjjel velük vagyunk. S magunkról is általuk, az általuk megélt extrém, nem hétköznapi szituációk által kapunk több információt, érzést, mert általuk tapasztalunk meg eddig át nem élt érzelmeket, általuk formálódik a gondolatmenetünk is, magunkról és a környezetünkről. Az életünkre nem jellemző egy általános képlet, egyedi feladatok vannak, egyedi megoldással.Szükség van azonban arra, hogy legyen bennünk Bizalom a szakemberek és orvosok felé. A Bizalom sérülésével a néha jégpályának vélt talaj a lábunk alatt megrepedhet, s az egyensúlyunkat is  elveszíthetjük, a Bizalom elvesztésével egy kapaszkodóval kevesebb lesz…..s nehéz másikat keresni…Egyrészt. Másrészt egy ilyen történet repedést vág az optimizmusomba is, ha az eltörik, onnan nekem is sokkal, de sokkal nehezebb lesz. Kell Hinnem a jó történetekben, a jó emberekben ezen a téren is, mert különben a félelem összeroppantana. Sérülékeny ez a határvonalam.