A gúnyolódás mindenkinek fáj. Nem lehet megszokni.

Megint. Megint megdobbantotta a lelkem az a nézés. Megdobbantotta, de nem örömdobbanás volt.

Megint írom. Megint leírom. Ő itt Peti, én pedig az anyukája.
Igen, Peti más. Down, értelmében, viselkedésében MÁS.

Egyre inkább látszódik rajta a másság, hiszen már nem 3 éves, hanem 11 éves testben van egy más érettségű személyiség, más érettségű értelemmel. Egyre feltűnőbb, egyre több tekintetet vonz. Általában elsiklok azon, vajon ki, mit gondol.

Egyik nap várakoztunk egy helyen. Peti szemben ült velem. Köztünk egy folyosónyi terület.

Üldögélt, nézelődött, énekelte a Süsüt. Senkit nem zavart, nem is voltunk sokan.
Aztán érkezett egy gyerektársaság. Az igazi vagány korszakból, úton kiskamaszból a nagykamasz felé.

A fiúk felfedezték Petit. Pár másodpercre megállva előtte, figyelték.

Nézték énekét, miközben a gúny kezdett bennük megszületni.

Én, a hátuk mögött,mert úgy álltak meg, őket figyeltem. Nem tudták, hogy az anyuka van mögöttük, ők csak Petit látták. Álltam. Vártam. Szomorúan. Védekezésre kész állásban.

A fiúk csak nézték, nevetgéltek, furcsán. Petit szemtől szembe kinevették. Elindultak, de még hátrafele is néztek, összesúgtak, folytatták a röhögcsélést.

Eközben az egyik fiú elkapta a tekintetem, kitartóan néztük egymást.

Majd elmentek.
Megbírkózom a bámulással, a kirekesztéssel, a ki nem mondott gondolatok tudásával.

Megértem a félelmet, a riadalmat, az elfordulást.
A gúnyolódás azonban nagyon fáj, nem az én lelkemnek való.

Mert más félni, és más direkt csúfolni.
Bármilyen fogyatékosságról vagy másságról legyen szó, a feltünően más gyermekek, felnőttek is éreznek.

Nevetnek, sírnak, álmaik vannak, gondolkodnak, szeretnek. Szeretnek feltétel nélkül. Nem is akárhogy.

Azt a fránya gúnyt, a kiröhögést, nem lehetne elfelejteni?

Nem lehetne úgy nevelni, hogy az fájó sértés? Nem, nem Petinek, hisz ő fel sem fogja. De fáj nekem és összezavarja még Eperkét.
Nem lehetne csak megnézni és arrébb állni?

Fogalmuk sincs Peti összes rezdüléséről, vicces beszólásairól. Fogalmuk sincs mennyi érzelmet ismertet meg.
Gúnyolhatja, csúfolhatja bárki, én nagyon szeretem.

De fogalmam sincs mit kellene még tennem, hogy javuljon egy picit az elfogadás. Már ritkábban írok blogbejegyzést is, mert valahogy elakadtam.

Lehet, hogy személyesen kellene érzékenyítenem? Megkeresni iskolákat, hogyha van ilyen óra, hadd beszélhessek? Vagy mutathassam be Őt?

Hogy a gyerekek értsék meg, miért furcsa és más…Olyan jó lenne, ha tudnàm, hol kellene ezt és hogyan elkezdeni.

Én nem félek személyeskommunikációtól sem. Abszolút nem. Tudom, hogy van kiállásom és határozottságom ilyesmihez. De nem tudom hol a kilincs, amit meg kell fognom, hogy kinyílhasson az ajtó. Mert nem látom, sem a kilincset, sem az ajtót.

Peti csak annyit kérdezett: ” Anya, a fiúk miért néztek? Játszani akartak velem? De nekem éhes a szívem.”

Nem lehet, tényleg nem lehet elhinni, hogy lehet Őt, Őket szeretni a szívünk összes szeretetével?
Hogy a szeretet nem fárad, nem csökken ? Hanem csak mélyül és egyre mélyebb lesz ?

A szeretet nem fárad, de a lélek és az elme fáradhat, a rengeteg hogyan kérdés zúdulásától.

Nem hibáztathatom a gyerekeket, hiszen a kamaszkor önmagában összezavarja a lelküket. Ez a dolog inkább a társadalmi szocializáció tükörképe.

Én soha nem értettem egyet a csúfolódással, a ki ha én nem fitogtatással, a mutasd mid van – annyit érsz hozzáállással.

Szerencsére a lányom nem csúfolódik, nem bánt másokat. Remélem így is marad.

Peti pedig egyelőre nem érzi, ha ő lesz a céltáblája másoknak, hiszen senkitől nem feltételez rossz szándékot, megvetést. Én pedig edződöm.

Akkor sem a hely, sem a terület, sem az idő nem volt alkalmas arra, hogy intelligensen reagáljak. És aznap amúgy sem lett volna már energiám erre, mert van, amikor csak a csendes elvonuláshoz van erőm és vágyam. Ez a nap ilyen volt.

Nem lehetek, nem tudok mindig a helyzet magaslatán lenni.

Tanulságos volt, felkészít talán a kiskamaszkori reakciókra. Ha egyáltalán ezekre fel lehet készülni…

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát.

Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén, itt tudsz csatlakozni az oldalhoz,ha szeretnél. Több napi Petivel és több apró történéssel találkozhatsz az oldalamon.