2018 – a félelmeim elűzésének éve volt…

Összegezzem az idei évet? 

Nem is tudom szükség van-e rá. Jó év volt, vagy rossz? 

Szerintem nem lehet csak jó és rossz. Vegyes volt, mint amilyen maga az élet.

A legnagyobb dolog talán, hogy többször elhagytam a komfortzónámat, hogy a bátorság próbáját többször kiálltam – megszokottól eltérő programokat szerveztem, egyedül a gyerekekkel.

Másnak talán természetesnek tűnő dolgokat tettem meg – pofon csapva a félelmeimet. Pofon csapva a pelenkázás és egyedi étkezés megoldása miatti szorongásaimat.

Vonatoztunk, Balaton mellett nyaraltunk, hárman, metróztunk, villamosoztunk, múzeumban, színházakban jártunk.

Minden apró, új lépés erősített.

Tanultam tanulásban segíteni a lányomat, a fiam értelmi fejlődését csodálattal figyeltem.

Nem érne semmit sem a karácsony, sem az év végi buli, ha egész évben nem figyelnénk egymásra. A rezdülésekre, a ki nem mondott érzelmekre, a cselekedetekre. Ha nem segíteném a gyerekekből kiáramló energiák áramlását.

Nem volt könnyű abból a szempontból, hogy iskolaváltással kezdtünk, hogy szoknom kellett a tanulási módot a lányomnál. Nem volt könnyű, hogy minden külön foglalkozásnál órákat várakoztunk Petivel.

Boldog és tartalmas volt, mert Peti találkozhatott kétszer Süsüvel, a színpadon, Rácz Kálmán által kaptunk egy triciklit, kaptunk ajándékba könyvet, társast, füzeteket. 

Minden pozitív élményünk emberi gesztusoknak, szeretetnek köszönhetőek. Egyikhez sem kellettek milliók, csak a belülről fakadó jóságra volt mindehhez szükség.

Felemelő volt 2018, mert a lányom fuvolázik, hangversenyre jár és a zene megnyitotta az eltemetett érzelmeim csapját. 

Néha túlfáradtam, néha vonszoltam magam, néha szárnyaltam, mint talán mindenki.

Mégis, 2018 számomra a tanulás éve volt. Megtanultam elengedni, de elfogadni is dolgokat. 

Voltak, vannak, lesznek szomorú dolgok is. Temettünk ismerős gyermekeket, felnőtteket  – az elmúlás kegyetlen fájdalmára emlékeztettek.

A legszebb és legjobb, hogy minden este két gyermekemet láthatom elaludni, nézhetem békés szuszogásukat.

Az írásaimra kapott reakciók alapján talán kijelenthetem, hogy sikerült érzelmeket, energiákat megmozgatnom másokban. Számomra ez nagy megtiszteltetés. 

A legnagyobb ajándéka 2018-nak, hogy lehetőségeket kaptam, amik jövőre kezdődnek, amik megerősítettek a belső hitemben, abban, hogy érdemes a megérzésekre, a belső hangra hallgatni, hogy a csodák bennünk és körülöttünk is vannak.

Remélem jövőre mindenki megtalálja a nehéz időszakokban a kapaszkodót valamilyen formában, hogy talán többet ad 2019, mint amennyit elvesz.

Nagyon boldog új évet kívánunk mindenkinek ! 

Jövőre, veletek, ugyanitt…