Rosszaság, neveletlenség vagy csak idegrendszeri másság a down miatt

A képen látható fát a tenyerekkel az iskolában csinálták. Az osztály kezei….

Mostanában, amikor Petiért megyek, Peti teljesen kifordul önmagából, amikor meglát. Neki áll rugdosni, csapkodni, lefekszik a földre.Tudom, hogy ez egyrészt a fáradtság jele, másrészt a figyelem felhívás eszköze is ez. Ugyanezt csinálja az orvosnál, vagy idegen helyen. Ilyenkor nem hat rá semmi, csak és kizárólag a figyelem elterelés – olvassunk mesekönyvet, kártyázzunk, hány ujjad van – , de nem minden helyzetben alkalmazhatom ezt.

Kellemetlen helyzetbe is tudok emiatt kerülni, vagy csak én érzem kellemetlennek, mert nem lenne szabad azt néznem, hogy mit gondolhatnak rólam mások. Az eltérő viselkedés nem biztos, hogy a neveletlenséget tükrözi, hanem inkább az idegrendszeri másságot. Ilyenkor, amikor bekattan az agya, semmit nem tudok tenni, csak igyekezni minél hamarabb kikeveredni az adott helyzetből. A hátamon azonban érzem a kívülállók tekintetét sokszor, miközben az izzadtság csepp gurul a homlokomon lefele.

Nincs rá bevált nevelési módszer, hogy a rossz reakcióitól  megszabadítsam, reménykedhetem, hogy idővel enyhül, kinövi. Természetesen beszélgettünk erről pszichológusokkal, más szakemberekkel. Konkrét megoldás nincs, itt is kisérletezgetések vannak a részünkről. Petinek is mindig elmagyarázom, hogy ez rossz viselkedés, de nem tudom mit ért meg ebből. Felemelve a hangom, azt érzékeli, hogy negatív a reakció részemről.

Az eltérés nem mindig csak  a viselkedésében mutatkozik meg, hanem a beszédében. Kimondja amit gondol, lát : „ Anya, ez a néni miért megy ilyen furcsán, mert öreg ? … Anya ez a bácsi miért ilyen büdös ?   Szia csúnya bácsi, hova mész ?  „ Természetesen ezeket hallják azok is, akikről szólnak ezek a szavak.. Legtöbbször én kérek bocsánatot, ha nagyon illetlent mond. Nem érti, nem érzi, hogy mit lehet és mit nem kimondani. Én örülök, hogy hallom a hangját, reménykedve, hogy idővel ez a kontroll is kialakul benne….

 Sok helyzetben pedig igenis illedelmesen, jól nevelten viselkedik. Régóta – talán nyitás óta – járunk rendszeresen a Turul Café & Étterem- be. Az elején félve mentem be két gyerekkel, egyedül. Nem tudtam sem azt, hogy Peti , hogyan reagál, sem azt, hogy az étterem dolgozói milyen tekintettel, vagy ki nem mondott gondolatokkal, érzelmekkel lesznek felénk.

 Életem egyik legnagyobb pozitív csalódása volt. Peti így nyitott : „ Szia pincér bácsi, éhesek vagyunk. Főzzön nekünk a szakács bácsi kaját. „ – ezt a pincér mosoly kíséretében a legtermészetesebben reagálta le : – „ rendben van, de mit szeretnél enni? „  Ennél a kérdésnél jött a következő szorongó érzés a gyomromban, hiszen Peti étkezése nekem is embert próbáló feladat, de hogy kezeli az étterem. Elmondva a pincérnek a problémát,  nem hárított, hanem alaposan átbeszélve, de !  Petinek is tudtak ételt előállítani. Az ételek felszolgálásakor Peti reakciója mindent elmondott, hatalmas ovációval, mosollyal, a legterjedelmesebb hangorgánumával : „ Köszönöm pincér bácsi ! Anya, nézd, itt a kaja, én is ehetek it, Hurrá!! Köszönöm, köszönöm „ .Azóta is mindig örül, ha elé teszik az ételt, megköszöni, magától, én nem is szólok érte. Az asztalnál illedelmesen várakozik, nem türelmetlen.

Többször voltunk már itt, talán mondhatom, hogy rendszeresen járunk ide. Soha, semmilyen negatív reakció, vagy átsuhanó rossz érzés, gondolat nem volt. A legnagyobb toleranciát kapjuk a legtöbb segítséggel. Előfordultak már olyan helyzetek, amikor segítséget kellett kérnem Tőlük, mindig mindenre találtak megoldást, elutasítással sohse találkoztam itt. Biztos pont az étterem az életünkben, tudom, hogy ide bátran mehetünk, mert a szeretetet érezzük, tapasztaljuk. remélhetem csak, hogy nem lesz teljes személyzet csere, reménykedem, hogy a szemléletük változatlan marad…

Itthon sincs Petivel bajom viselkedésileg. Itthon szerencsére – mily érdekes – nem kattan át az agya másik üzemmódba. Mostanában inkább azt tapasztalom, hogy nagyon érzékeny lett a lelke. Elsírja magát, ha megemlítem, hogy büdös kaki szag van – ekkor tele a pelus. Elsírja magát, ha sürgetem a reggeli káoszban, hogy igyekezzen egy kicsit. Meg kell/ett/ változtatnom a reakcióimat, mondataimat. Teljesen érthető számomra, hogy akkor sírja el magát, ha olyasvalamiért szólok, amit nem ért, vagy ami neki is kellemetlen, csak nem tud reagálni / pelus téma /. Érzi szerintem, hogy valami nem jó,csak nem érti a folyamatot. Mondtam itthon, hogy senkit nem bántunk, azért, amiről nem tehet.  Eljutottunk oda, hogy már nem viccelhetek vele a kakis pellussal, mert egyből sírva fakad…Keserves zokogásba torkollva. Változnak az érzelmei, észlelései.

Szerencsére humora megmaradt. Valamelyik nap mondta, hogy apával alszik. Megengedtem. bebújt apa mellé, majd el kezdte utánozni a horkolást. Apa megkérdezte  nevetve : „ Mit csinálsz Peti? „ – , a válasz a legnagyobb nemes egyszerűséggel : „ Min nevetsz ? Én csak gyakorolok. „ Gyakorol, hogy horkolós felnőtt legyen….