Elképesztő energiát ad, ha gyermekeim biztatnak, hisznek bennem…

Reggelente, ébredéskor már hallani a madarak csicsergését az ablakon át. Nagyon jó érzés, mert azt sugallja, lassan végre itt a tavasz, vége lesz ennek a hosszú, hideg, szürke télnek. Nem nagyon tudtunk kimozdulni, hol a hideg, hol az eső, hol a szmog, hol a betegségek miatt. Gyerekeken már nagyon érződik a „szabadság” hiánya, a szabad mozgásé.

Tegnap este, elalvás előtt megígértem, ha ma az idő engedi, csavargunk egy nagyot.

Ma reggel láttuk, hogy süt a nap. Reménykedtünk benne, hogy nem lesz kint hideg. Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy ebéd után lemegyünk. Eperke megkért, hogy vegyük ki a garázsból a rollert, Petinek a motort. Arra is megkért, hogy a felnőtt rollert is vegyük elő, én is rollerezzek. A hosszú tél után nehéz visszanyerni a kondíciómat, gyerekeknek könnyebben megy.

Nem szoktam a gyerekek előtt a testsúly gondjaimról beszélni, mert ez nem az ő gondjuk. Sohsem voltam vékony, s a leghiúbb sem vagyok, így sajnos cipelem a súlyomat. Valahogy úgy voltam vele januárig, hogy ilyen vagyok, ideje elfogadnom. A korom előrehaladtával azonban egyre nehezebb cipelnem, kezd a porc a térdemnél jelezni, kellemetlen a lehajolás. Január eleje óta változtattam egy-két apróságon. Ez feltűnt a gyerekeknek, Eperke kérdezett rá : „ Anya, miért ezt eszed vacsira ? „. Erre azt válaszoltam, hogy szeretnék vele sokat futkározni még, ehhez azonban kisebb has kell. Nagyon aranyos volt a reakciója : „ Hú, anya, akkor pici hasad lesz ? Mindig tudsz fogócskázni velünk ? „ – közben átölelt, s boldogság látszott az arcán, amikor a jövőbeni futkosásról beszélt.

Szerencsénkre ebéd után is maradt a napocska, elindultunk a garázshoz az eszközökért. Mindenki megfogta a saját járgányát. Peti teljesen extázisba esett, hogy én is rollerezek : „ Anya, ez jót tesz a hasadnak ? „ – erre elmosolyodtam, megint a hallott beszélgetésekből összefüggéseket talált.

Peti mellettem suhant a motorjával, Eperke mindig előttünk volt. Peti : „ Anya, Te nagyon jól tudsz rollerezni, ügyes vagy ! Anya, Te is rollerezel, ez nagyon jó nekünk ! „ Meglepett örömének ilyen magas szintje. Felhívás is volt, lélekben azt éreztem, hogy ez jelzés értékű : ideje berozsdásodott testemet bejáratni…

El kell engedni  félelmeimet, megpróbálni hosszabb távra is elmenni velük, akár biciklivel. Eperke nagyon ügyes már, de Peti nagyon kajla. Egyszer azt álmodtam, hogy a zebránál kiszakította magát a kézfogásomból, átrohant, és elütötte egy trabant. Álmomban látott zebra itt van a közelben, álmomban téli este volt. Ez az egyik legnagyobb félelmem, Nehezen indulok el kettőjükkel messzebbre, pedig meg kell tanulnom ezt is.

Pihenésként kavicsoztunk, labdáztunk. A labdázáskor mindkét gyerekem kacagott, szinte potyogtak a könnyeink, annyira jó poénokat találtunk ki a labdákhoz. Minden pillanatát élveztük. Nem volt kettéhúzás, nem volt vita, teljes összhang volt.

Néztem, amikor ketten játszottak. Petike kipróbálta Eperke rollerét. Meglepődtünk, hogy már TUD rollerezni, meg tudja magát tartani, az egyensúlyozás, lábhajtás is működött.Eperke meg is lepődött : „ anya, látod milyen ügyes lett ! Petike, nagyon ügyes vagy ! „ – meg is tapsolta. Határtalan lelkesedéssel az arcán.

Imádom Eperke érzelmi intenzitását, a hatalmas érzelem világát. Valamelyik nap, amikor az oviba mentem érte, kért, hogy mutassam meg neki, hol állnak a piros csíkok / ez a blogom nézettségét jelzi /, megmutattam. Látta, hogy a piros csík nagyon elhúzott. Tudja, hogy ez azt jelenti, hogy többen olvasták. Meglátta, megszorította a kezemet, boldogan felemelve a hangját, ugrott egyet örömében, úgy mondta : „ anya, ez nagyon jó, nagyon ügyes vagy ! „ – mintha a lelkemben érzett örömet láttam volna rajta keresztül megnyilvánulni.  Érdekes volt elismerést kapni a saját gyerekemtől, látni azt a jó kedvet rajta, amit én legbelül éreztem. Biztatást éreztem felőle. S ez egy teljesen új érzés volt. Eddig én biztattam, dicsértem őket. Furcsa, hogy már ezt is képesek adni.

Peti a rollerezés közben biztatott. Elképesztő energiát ad, ha az embert a saját gyerekei támogatják. Érezhetően, ennyi idősen, ennyi mássággal.  Most éreztem meg, amit sok helyen lehet olvasni, hogy egy gyermek akkor igazán boldog, ha a szülők is azok. A legbelsőbb érzéseimre is elképesztő a radarjuk. Az elmúlt pár év tanítása már ösztönösen jelenik meg bennük. Anyaként nem is kell más, hallom a szavaimat tőlük, ahogy engem vigasztalnak, ápolnak, esetleg bátorítanak, vagy ahogyan tanácsot adnak.

Sokszor érzem magányosnak magam, vagy éppen sajnálom magam a társaság hiány miatt, de ma, ezen a napsütéses délutánon úgy éreztem, sokkal több mindent kaptam mostanában a gyerekeimtől, mint azt gondoltam volna.

Érdekes a mondataik által tükröt látni.Tőlük tanultam magamról a legtöbbet, ők inspiráltak arra, hogy változtassak a rossz tulajdonságaimon, Értük is akarok jobb lenni. Sokkal több mindenről szól egy gyereknevelés, mint azt szülés előtt hittem. Ők lettek a legnagyobb lelki támaszaim, a legnagyobb támogatóim, segítőim….Peti nélkül nem lennénk teljesek, ezt is tudom. Ő tágította ki lelkünk univerzumát, ő vitt át egy másik dimenzióba, ő mutatta meg a gyengédség igazi arcát, ő tanította meg a másság kezelését…