Napi rutin

Reggel hagytuk aludni Petit. Eperke – tesó – volt a legfrissebben, legkorábban ébredő, utána jöttem én. Igaz apa ekkor már régen dolgozott….mi még élvezzük a szünetet.

Peti ébredés után megreggelizik, utána ültetem a tolalettre. Segíteni kell neki abban, hogy fogom a kezét, amíg a zsámolyon áll s lefejtjük a pelust / általában száraz, kivéve amikor a végbél inkotenciája aktiválódik /. A folyamat közben is igyekszik hozzám bújni, mindig elgondolkodom ilyenkor, hogy mennyire kiszolgáltatott…. Sikeres ráülés után kap egy mesekönyvet a kezébe, én próbálom a lakás más helyiségében tenni a dolgom. Az ajtót biztonsági szempontból mindig nyitva hagyom. Általában 5-10 perc alatt sikerül a produkció / pisi, széklet / . Nem mindig hallom, valamikor rákérdezek : ” Peti, kész vagy ?”. Ma is így történt. Igen válasz után mentem hozzá. Kérdezem tőle, ” kaki is volt ? „. Peti : ” Az most nem, mert teljesen lemerült a pocakom. ” Mosoly suhant át az arcomon. Érdekes értelmezése az üres pocaknak. A tisztálkodási folyamat végén visszakerül a pelus. A trikót, pólót, harisnyát már egyedül veszi fel, de meg kell mutatnom neki melyik az eleje s hogyan fogja meg, hogy sikeres legyen az öltözködés. Minden erejével, tudásával igyekszik : ” Anya, jól csináltam, ügyes vagyok ? ” Mindig buksi simogatás, puszi, ölelés a vége. Ölelés nélkül soha nem is fejezhetünk be semmit, mert érezni kell a szeretetet, a belső egyensúlyát, a boldogságát.

Szerencsére nem a héten kell vinnem vérvételes kontrollra. Remélem meggyógyult teljesen s hogy a vérképe is visszaáll a tökéletes képre. Élvezzük tovább a szünetet…