Most először beszélt nyilvánosan a lányom, Petiről…

Íme, az én másik csodám….

A lányom az évek alatt látott sok olyat, amit nem kellett volna, de családban élünk, elkerülhetetlen sok minden. 

Elleste tőlem, hogyan is kell ápolni, hogyan is kell hárítani a figyelmet a fájdalomról. Igaz nem érti teljesen miért is pelusos még Peti, de elfogadja. Igaz megkérdezi, hogy Petit majd a felesége fogja tisztába tenni? Mi lesz vele ha felnőtt lesz…? Kérdések hada, amire egyrészt nem tudom én sem a választ, másrészt, amire talán tudom is, még nem mondom el, csak az ő szintjén….

Most is simogatta Petit, mesélt neki. Ő is aggódik, ha beteg.

Emellett tanítja, irányítja. Büszke vagyok rá határtalanul, hiszen akár bevallom, akár nem, az életünk egy kicsit MÁS. Mindig el kell fogadnunk, alkalmazkodnunk kell a programoknál, játékoknál, hogy Peti mit ért meg.

Igaz ragaszkodok ahhoz, hogy néha csak velem, vagy csak apjával legyen, egyéni programmal. Nem akarom picit sem ráerőltetni mindig Peti társaságát, kell a szabad idő neki is. Ugyanakkor mindig, na jó, legtöbbször megkérdi, hogy Petike is jön ?

S ami a legfontosabb, az ő személyisége, karaktere, érdeklődési köre ugyanolyan fontos nekem, mint Petié. Hiszen ő is egyedi….

Ja, és igen, a háttér nem tökéletes, ahogy én sem….😃😃😃. Ne felejtsük, tanuló fázisban vagyok. Sok technikai kérdéssel a nullánál kezdtem😉

Petivel holnap megyünk arc- és tüdőröntgenre….

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon