A vészcsengő a lelkemben mindig riaszt, Peti betegségeinél is – ahogy most is

A megérzéseim régóta nem csapnak be…szerencsére most is jó irányba vezéreltek…

Peti szombat éjjel volt utoljára lázas. Akkor nagyon meg is ijedt. Azóta láztalan. Voltam hétfőn vele doktor bácsinál, szerencsére a tüdeje tiszta volt hallgatózás alapján és a torka is.Megbeszéltük, ha jobban lesz akkor csak pénteken találkozunk, ha rosszabbodna, azonnal megyünk.

Mégis. Valahogy nem tetszett gyermekem összhatása. Éjjel, apránként, piciket köhögött. Nem sokat aludtunk ketten. Próbálkoztam minél magasabbra tenni a felsőtestét, párnákat a feje alá, ablakot kinyitni. Ugyanakkor a köhögés hangzása alapján nem száraznak tűnt, nem is hurutosnak. Furcsának inkább.

Reggel Petrát egyik ismerősöm vitte el iskolába. Miután csajszit előkészítettem az indulásra és átadtam útra készen, magam mellé fektettem Petit. Nagyobb párnára helyezve fejét. Simogattam, hol az arcát, hol a pocakját. Éreztem mikor hol „rángatja” a betegség. Így visszaaludt egy -két órára.

Nekem tegnap dél körül egy fontos dolog miatt hivatalos ügyintézésem volt, Petit erre a helyre egyrészt nem vihettem, másrészt betegen nem cipeltem volna magammal. Szerencsémre másik ismerősöm be tudott segíteni két órán át. Így gyorsan elrohantam, boltba is, majd hazaértem. Igaz, hogy nem folyt zölden az orra, már nem volt gennyes a szeme, de nem teszett az arca Petinek.

Éppen csak hazaértem, indulnunk kellett a tesóért az iskolához…

Közben felhívtam doktor bácsinkat, megbeszéltük, hogy ma reggel visszaviszem és elmegyek vele arc- és tüdőröntgenre.

Tegnap este megint bokákolt evés közben és genny szagú volt a szája, ráadásul  annyira érzékeny volt, hogy szinte mindenért sírt. Folyamatosan vigasztalnom, ölelgetnem kellett. El se akart válni tőlem…Este is úgy aludt csak el, hogy a feje a hasamon volt. Óvatosan helyeztem vissza a helyére. De így se sokat aludt nyugodtan.

Én pedig csak vigyáztam rá, macijával együtt…

Reggel felkeltünk, szokásos rutinok, majd miután megint útjára engedtem a lányomat az ismerősömmel, Petivel is elindultunk doktor bácsihoz, beutalóért.

Felkészültem : kabátoknak nagy táska a kórházban,hiszen apróbb tortúra a rendelőig eljutni, több idő s teljesen kimelegszünk, , Süsüke könyv, hogy ne unatkozzunk. Legnagyobb döbbenetemre, a bejelentkezés és papír leadás után, azonnal a mi sorszámunk jelent meg a képernyőn.

Az asszisztens megemlítette az öltözőben, hogy a gyerekeket hamarabb próbálják meg behívni. Ránézett Petire és mosolyogva kérdezte tőle : ” Szia Peti, megengeded , hogy lefotózzunk? Gyere megmutatom hol és mit fogunk csinálni, Neked pedig miben kell segíteni.” – kézen fogta és odavezette a készülékhez. Mindent érthetően elmondott, Peti pedig ügyesen szót fogadott. Nem először voltunk itt röntgenen, volt már kevésbé udvarias hölgy is, de most nagyon kedvesek voltak velünk. Felöltöztettem Petit s kijöttünk a kórházból. 

Petim: ” Anya, pucér voltam? Miért? Lefotózott a néni? Így meggyógyul az arcom és nem fog fájni a torkom? Ügyes voltam? ” – minden kérdésére – többször – kielégítő választ adtam…

Ezután a Földhivatalba kellett mennünk. Nem mehettem máskor. Így jött velem. Csak 6-an voltak előttünk. Leültünk, Peti Süsüt nézett a telefonomon. Türelmesen sikerült várakoznunk. Majd mentünk a megadott pulthoz. Itt is nagyon kedves ügyintéző fogadott. Beszélgetett is Petivel, aranyosan. Külön pénztárnál kellett fizetnem, Petinek ekkorra már nem maradt energiája, így a közelben lévő széken várakozott. Én sorba álltam a befizetéshez. Peti már hangoskodott, tesztelte az emberek reakcióit, repdestek csúnya szavak is a szájából. Természetesen rászóltam, de mit sem ér ez ilyenkor.

Elnéztem  a várakozók arcait. Lehetett látni döbbenetet, sajnálatot, mosolyt. Én már elfogadtam, hogy bizonyos helyzetben a reakciói csak az idegrendszeri másságának köszönhető, nem pedig a neveletlenségének. Nem az én hibám, ha más mást hisz…én tudom, hogy mire nevelem…

Hazaérve jött az ismerős vigyázni Petire, én pedig szaladtam tovább a dolgomra. Közben felhívtam az orvosi rendelőt, ahol az eredmény már látszódott, arcüreg gyulladás és a tüdejében is van lerakódás, kezdeti gennyesedés talán…Megnyugodtam, bármily furcsa, hogy a MEGÉRZÉSEM megint helyes volt, hogy annyira látom már rajta, érzem a testén, az illatán, ha nagyobb a baj.

Mint tudható, ilyenkor a bélrendszere is folyamatosan gázosodik, egyszerűen én tudom, hogy ez a hangja a belének a baktériumoktól van, a széklet inkontinenciája ilyenkor sokkal aktívabb, azaz van bőven ápolási és szeretgetési feladatom. Jellegzetes kellemetlen szag terjeng a lakásban is – de illatosítóval, füstölővel ez korrigálható….Mégis az nyugtat meg, hogy jól érzem és látom, ha baj van….

S gondoljuk végig, mit adunk enni, inni egy beteg gyereknek? Teát elsősorban. Peti nem ihat „normális” teát a fruktóz és cukor felszívódási zavara miatt. Helyette azt találtam ki, hogy a kapható baby rizspehelyből készítek inni valót. Ilyenkor a sok baktérium jelenlét miatt a húst is mellőzi pár napig. Végtelen harcnak tűnik  ilyenkor az agyamban a rengeteg ötletelés, hogy abból a kevésből mit is ???

S a héten szerencsém volt, most tudtam szólni két ismerősnek, akik besegítettek. Természetesen ezek fizetős segítségek. Óradíjat nem írok, de nem tudnám sokszor igénybe venni, csak ha halaszthatatlan megoldás kell…S akkor is csak 1 -2 óra erejéig.

Mikor ma elrohantam még gyorsan befejezni hivatalos ügyeimet, lett szabad 20 percem. Sütött a nap. Jó idő volt. Bementem a McDonalds étterembe, vettem magamnak egy csokis kekszet, laktóz mentes tejeskávéval és leültem kint, a kinti asztalok egyikéhez. Még egy madárka is odajött hozzám.

Beszippantottam a friss levegőt, élveztem a lopott perceimet…a csendet. Díjaztam a mai Énidőt, s milyen gyorsan tud változni az érzelem a lelkünkben, hiszen pénteken még más fájt nagyon…/ énidő…– kattintással itt olvashatod…/most pedig azért szurkolok, hogy minél hamarabb, szövődmények nélkül gyógyuljon meg Peti….

Most tudom, hogy holnap reggel vissza az orvoshoz, gyógyszerért, ami szintén nem lesz egyszerű az összetevők és a bélrendszerre gyakorolt hatása miatt…Látom a következő két hét feladatát, és még valahogy a hiányzást is pótolni kell a suliból. Ne felejtsük, speciális tanulási módszer, nem taníthatom itthon sem máshogy, csak ahogy a suliban, hogy jól rögzüljön az agyacskájában. Szerencsém, hogy a pedagógusával mindent megbeszélhetek….érdekes, ilyenkor nem érzem a mentális fáradtságot, ilyenkor készenléti állapotban vagyok, aktívan.

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon