Megtettem mindent, amit megtehettem?….
A gyógyulásért a kezelés folytatódik…
Reggel hagytam aludni. Éjjel, hajnali 3-tól megint megszakítás nélkül köhögött. Nem akartam felébreszteni, mert a rövid hullámos arckezelésre 3-ig lehet menni. Odabújtam mellé, miután a lányomat átadtam az ismerősömnek, hogy vigye el a suliig…
A mellé fekvésnek az lett a vége, hogy én is elaludtam…rémülten riadtam fel 11h-kor !!!! Úgy aludtam fél 8h -tól mellette, mint akit az álom teljesen elvitt a nyugalom legmélyebb szegletébe. Nem akartam hinni a szememnek, amikor az órára pillantottam.
Most döbbentem rá, mennyivel másabb a világ, ha úgy érzed, frissen ébredsz. Már nem emlékszem mikor éreztem ezt utoljára.
Ő is felébredt fél 12h után…
Evett, toalett, pelus felvétel, öltözködés és irány a Gőzfürdő. Rövidhullámú kezelésre…Tavaly kétszer is voltunk itt. Így emlékeztek Petire, Peti is a menetrendre, mit hol találunk.
A kezelőben az egyik hölgytől kapott két dinót, örökbe. Szeretik itt is Petit, nagy örömmel fogadtak tegnap bennünket, a személyünknek örültek, de a betegségnek nem.
Maga a kezelés csak 10 perc. Utána fél órán át nem lehet kimenni az utcára. Az előtérben, az asztaloknál, várakoztunk, játszottunk. A dinók keresték a párokat, ez korong alakú extrém memória játék. Imádjuk. Hamar eltelt fél óra.
Utána volt még dolgunk, elintéztük, majd Peti kérésére elmentünk csirke falatokat enni. Nagyon sokan voltak az étkezdében. Csak egyetlen helyen találtunk helyet, megkérdeztem leülhetünk-e., mert a két box nagyon közel volt egymáshoz. Nem zavartunk, leülhettünk. Két férfi ült mellettünk, látásból ismerem őket, tudom, hogy pedagógusok.
Nem akartam, de hallottam beszélgetésüket. Munkáról, nehézségekről, az elképesztő sok papír munkáról és a számtalan akadályról kommunikáltak. Tudom, hallomásból is, hogy ők jó tanárok. Szeretik a gyerekeket és fordítva.
Hallottam – nekem – szomorú mondatokat, ami talán Peti jövőjét érintheti…
Elnéztem Peti bájos arcát, aki falta a husikat/ egyedül ezt eheti ő máshol , pont itt, gond nélkül… /, boldog volt, hogy ehet, boldog volt, hogy ügyes volt a kezelésen, boldog volt a dinóktól. Ő BOLDOG lélek, de a másik beszélgetésbe belehallva összeugrott a lelkem. A féltés a rendszerben való elveszéstől, az ellehetetlenüléstől, oktatás szempontjából / is /.
Az érzelmi hullámvasút, ahol éppen a megnyugvás a gyógyulás miatt volt a domináns, két másodperc alatt zuhant az elbizonytalanodás és félelem felé.
Aztán gyorsan visszarángattam magam a jelenbe, a pozitívabb érzéshez, mert azt tudom, hogy próbálkozok én is, mások is , hogy a legvégsőkig harcolunk folyamatosan azért, hogy a gyerekeink is megkapják a legjobbat… de hogyan is, ha gyógypedagógus hiány van ?
Ilyenkor becsukom az ezer kérdés szobájának ajtaját, magukra hagyom őket és erősen koncentrálok az adott arc mosolyára, boldogságára.
Megtettem eddig is mindent, amit megtehettem?
Egyszer valaki azt tanította nekem, hogyha este, amikor felteszem azt a kérdést magamnak, hogy ” megtettem mindent, amit megtehettem a legjobb tudásom szerint? ” és ha az a válaszom : igen, akkor jól teszem a dolgom, akár emberről, akár célról legyen szó.
Eszerint próbálok élni, ezt tanítom a lányomnak is. Nem befolyásolhatunk sok mindent, de önmagunk előtt legyen tiszta képünk arról, hogyha nem is rajtunk múlik, TEHETÜNK érte vagy ellene…
Én teszek, és tenni fogok…
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon