Mitől függ vajon, hogy mekkora lenyomatot hagyunk mások lelkében ? Mivel vívta ki Peti az orvosok szeretetét ?…
A mai úton is túl vagyunk….
Esőben indultunk, de így még az útviszonyok aránylag normálisak maradtak.
Még 10 év után is duplán van görcsben a gyomrom, amikor indulunk. Budapest vezetés szempontjából nem a kedvenc helyem. Másrészt minden alkalommal a múlt is felelevenedik. A kezdeti görcsök, fájdalmak. Ugyanakkor mostanra már egy melegebb érzés is beköltözött a lelkem eme szegletébe.
Mitől függ vajon, hogy egy ember, akivel valamikor találkoztunk, mekkora lenyomatot hagy a lelkünkben? Mitől függhet az, hogyha valaki eszünkbe jut, hozza magával az akkori illatokat, érzéseket, hangokat ? Mitől függ, hogy úgy érezhetjük visszamentünk az Életünk filmjében ehhez a kockához és szinte újraérezhetjük ? Talán a mi érzéseink miatt, a szituáció miatt, vagy az is számít, hogy adott esetben, az adott Ember is mit érzett ? Mitől függ az, hogy valakit egy pillanat alatt örökre szívünkbe zárunk, akkor is ha csak rövid ideig volt jelen az életünkben, valakit pedig hamar elfelejtünk…Szeretet, a láthatatlan kötelék, az azonos rezgések ?
Peti születésének napja, az első hónapok élményei beleégtek a lelkembe. Ugyanakkor ezekben a hónapokban a szívembe költözött több orvos, nővér és asszisztens, akik ott álltak Peti mellett, akik látták intubálva, kómában, látták vérezni az összes testnyílásán. Én úgy érzem nekik köszönhetem Peti életét. Így természetes, hogy nekem ők örökké megmaradnak az emlékeimben, intenzíven, felejthetetlenül.
Csodálkozom azon, hogy ők is még mindig emlékeznek ránk, hogy még mindig szeretettel fogadnak. A bejelentkezéskor az asszisztens rám néz, egyből tudja kik vagyunk, mindig van egy kedves szava Petihez. Margó nővér hangján is hallom, amikor én hívom, hogy nem kellemetlen érzéssel fogadja a hívásom, a „sebészünk szintén”… Az endokrinológus doktornő pedig egy évben 2x lát minket, mégis…. Petinek a kezdetkor a TSH értéke 60 felett volt. Tudom, hogy Peti anno mindenben extra eset volt, nekem, de a klinikán dolgozóknak nem, hiszen rengetegszer találkoznak speciális esetekkel.
Nagyszerű orvosok dolgoznak ott, kiváló szaktudással, elképesztő empátiával a gyerekek és szülők felé-
Mégis, mitől maradtunk meg ennyire az emlékeikben? Már nem járunk hetente, már minden rutinból megy, ők pedig egy év alatt mennyi új beteget és családot ismernek meg vajon? Mitől lettünk ennyire mások. hogy megmaradtunk az emlékeikben, hogy megszerettek – ezeken szoktam morfondírozni minden egyes alkalommal.
Petit ma is hatalmas szeretettel fogadták, az asszisztensek viccelődtek vele, doktor néni is kedves volt. Röpke 40 ! perc alatt végeztünk , időpontra mentünk, hamar sorra kerültünk. Testmagasság, testsúly mérés, vérvétel, vizsgálat, kommunikáció, öltözködés…Picit sírt, de nagyon bátor volt.
Furcsán hangzik, ha azt mondom, szeretek ide menni kontrollra, mert itt több vizsgálattal együtt is végzünk max 2 óra alatt? Nagy szerencsém, hogy megismerhettük az itt dolgozókat…
Én nem tudtam sem akkor, sem máskor mást adni ezeknek az Embereknek, mint önmagamból a hálát, tiszteletet és szeretetet. Másom nincs. Csak önmagam, a hitelességem, az odafigyelésem….
Sokszor állok értetlenül dolgok és érzelmek előtt….
Mitől függhet az is vajon, hogy valaki megszereti Petit vagy el sem fogadja? Én tudom, hogy hozza magával a fényt, hiszen látom, amikor megszólít egy anyukát : ” Szia, Te babád? Vettél neki ekkora cápát? Miért? Mert tetszett neki? Viszed haza megmutatni apukájának? „- hogy a szeretet hangján szólít meg embereket…A reakció szerencsére ilyenkor mindig mosoly, kedvesség.
Látom azonban azt is, amikor csak ülünk és eszünk az Ikeában, hogy sokan megnézik. A nézés nem zavar, a bamba bámulás igen. Mitől függ, hogy valaki látja is őt, nemcsak a másságát???
Ma is Ikeáztunk egyet. Petivel szeretek itt időzni, ő is vidáman nézelődik, én is, akkor is ha nem veszünk semmit. S legtöbbször nem veszünk semmit, de ábrándozunk, leülve egy kialakított szobában, hogy milyen jó is lenne, ha lehetne egy picit nagyobb lakásunk, vagy plusz egy szobánk….
Petihez, amikor talán 1 éves lehetett, odajött hozzá egy hölgy az Ikeában, a kezemben tartottam. Megszólított : ” Nagyon szép gyermeke van, csak úgy sugárzik belőle a béke. Higgye el, sok boldog pillanatban lesz része, ne foglalkozzon a másságával ” – ekkor reagálni sem tudtam még, mert még a fájdalom volt többségében a lelkemben. Csak álltam, ő pedig megsimogatta Peti arcát és eltávozott.
Ez is egy felejthetetlen lenyomat, a hölgy arcára is emlékszem, 9 év után. S milyen igaza lett !!!
Talán a szeretet, a jóság, a lélekmelengető emberek, személyiségek ívódnak mélyen belénk, csak utólag láthatjuk tisztán az okot, az érzelmet….Nekem nagy a szívem, nehezen tudnék csak ésszel élni…
Én ha valakit igazán megszeretek, örökre bennem marad, érdekből képtelen lennék bármire…
Előzményről itt olvashatsz: A kezdetek
A Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.