Köszönjük 2017, Köszönjük Mindenkinek, aki…
♥
Eltelt egy év…
Petiről, az életünkről is egy éve irok. Sokáig gondolkoztam, hogy belevágjak-e, közzé tegyem-e a nagy nyilvánosságnak, hiszen rengeteg rosszról lehet hallani, ami a virtuális teret érinti…Ugyanakkor tartom magam annyira intelligensnek, hogy el tudjak határolódni dolgoktól, a rosszindulattól.
Meglepő volt számomra, hogy mennyien a szívükbe, lelkükbe fogadták, fogadtátok Petimet. A negatív reakciók sokasága elmaradt / akadt ugyan, de nem ez volt a domináló / helyette inkább a szeretetet éreztem felé.
Talán olyan ember is olvasta a naplómat, aki nem érintett ebben a témában, mégis megszerette a fiamat. S ezáltal talán a többi MÁSságra is nyitottabban tud tekinteni, talán mi, szülők is más aspektusba kerültünk, talán már kevésbé félnek tőlünk…
A Jó, a Jóság jelen van, amit eddig Hittem és gondoltam, azt most megérezhettem a saját eletemben is. A JÓK a háttérben, csendesen, alázattal teszik a dolgukat, kerülve a nyilvánosságot, mert nem a hírnév a céljuk..
Nem általánosságokat írok, csak az általunk megélt eseményeket, az általam gondolt, vélt, vagy valós érzelmeket tudom közvetiteni.
Köszönettel tartozom a megálmodott kerékpárért, a meghorgolt Süsüért, a Süsüke könyvért, a Süsü előadásra szóló jegyekért, a vitaminért, a fruktóz lebontást segítő kapszuláért – kicsit élvezhetett más ízeket végre…Köszönettel tartozom a velem készitett interjúkért, riportokért….
Nekem már fel sem tűnik Peti arcán a down külső jegye, hiszen nap, mint nap látom…S ha valakit igazán szeretünk, a belső kisugárzását érezzük, a láthatatlan pluszt… Minden reggel töretlen lelkesedéssel, életfénnyel a lelkében indul neki a napnak. Ő ösztönösen tudja, amit mi meg próbálunk tanulni néha, már attól boldog, hogy kinyitotta a szemét. Az egyik legfontosabb kincsem….talán sikerült ebből 2017-ben átadni valamit az olvasóimnak, Nektek.
Köszönöm…
Sokszor hallani, hogy kell az énidő, mert ha nincs, lemerül az akkumulátorunk. Nos, igy jártam november végére. Sokan aggódtak értem – ezt is köszönöm. Intenzíven pörögtek az agysejtjeim, hogy hogyan, hiszen adottak a körülményeim, DE….
DE meg kell találnom azt a forrást, ami ebben a helyzetben az enyém, az én lelkemet szolgálja. Remélem így lesz, a tervezet megszületett a lelkemben, fejemben egyaránt….építkezni alulról lehet a legjobban…
2018.
Én csak azt kérem, hogy rosszabb ne legyen…mert már sokmindenbe belerázódtunk, s így van ez jól, ahogy van….Megtanultam értékelni azt, ami a mienk….az elfogadást, az igazi toleranciát pedig több szinten gyakorlom…
Nem tud megtörni az a Hitem, hogy az Ember alapvetően Jó, hogy az Élet a maga kesze kuszaságaival is ad, akkor is, amikor azt hisszük, elvesz.
Köszönettel, Hálával, Alázattal Búcsúztatom az idei évet, s Reménnyel, Optimizmussal fogadom 2018-at ❤
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon is.