Két különböző esemény, két boldog, hosszan tartó pillanat, mely engem is elvarázsolt…
A legnagyobb karácsonyi ajándékot kaptam hétfőn…kettőt is….
Petinek régóta halasztás alatt volt a kontroll vérvétel, amivel a felszívódási zavart, és a pajzsmirigyműködést ellenőrzi. Tegnap reggel sikerült eljutni – nem lázasan, nem baktériummal fertőzve végre – a laborba.
Odafele menet már többször mondtam Petinek, hogy várakozni kell, mert a bejelentkezésnél sokan lesznek. Első döbbenetem akkor volt, amikor csak ketten álltak előttünk, második döbbenet, magánál a vér levételénél is csak egy kisfiú volt előttünk. Gyorsan végeztünk, sírni se volt ideje szerencsére. Délután pedig már az eredmény is elkészült. Mázsás kő gurult le a lelkemről, VÉGRE jó lett a vérkép, nincs jelentős eltérés, a TSH az alkalmazott gyógyszer adag mellett jól alakult. Igazi boldogság, hogy az évet ezzel zárhatom….hiszen most így a teste jól dolgozik. Hála érte….
Második ajándék. Hétfőn volt a lányom 8 éves. A születése napját neki sem felejtem el, az előzmények miatt kicsit félve vártuk az érkezését, de minden rendben zajlott, szerencsénk volt, hogy Őt is megadta az Élet nekünk. Pont így esett, hogy hétfőn szerepelt először egy hatalmas színpadon, a helyi színházban. Jár táncolni, Show Formáció , imádja, ekkor adták elő a Karácsonyi Gála műsort.
Csodálatos volt-e ? Nekem igen. Az előadás igazi, látványokban gazdag produkció. A lányomat látva éreztem mire is képes a tánc. Az én félénk, tömeget nem szerető és el nem viselő gyermekem, vidáman, ragyogó szemekkel futott be a színpadra. Nem zavarta semmi, egyszerűen csak a lépésekre koncentrált, a feladatára. Közelről láthattam az arcát. Átszellemült és boldog volt. Minden félelme háttérbe szorult….
Csak ültem és néztem. Homályos szemekkel, hogy ő is honnan indult és hol tart. A Gála előtt én féltem, hogy majd elrohan, hogy nem akarja csinálni, mert megijed. Nem így történt….Tanultam megint, jobban kell már bíznom a fejlődési fokokban…
Vannak álmatlan éjszakáim, hogy vajon jó anya vagyok-e, meg tudom-e adni a lehetőséget neki, hogy a sok variációkból megtalálja az útját….Nem akarom kényszeríteni semmire, az a célom, hogy ő válasszon, olyat csináljon, amit szeret, ahol jól érzi magát, ahol jó a közösség építő ereje.
Valahol mindig bennem van,hogy a down miatt itthon is teljesen másként él, teljesen más dolgokat lát, mint egy átlag gyermek / betegségek, pelusozás stb / , s milyen hatással van ez rá vajon, ott legbelül. Azt már látom, hogy elfogadó, szabály tartó…
A 2017-es esztendő sok mindenre megtanított, legfőképpen a mélypontra való zuhanásaim voltak figyelmeztető erejűek, hogy változtatnom kell egy picit. Az agyam sokszor maratont fut, ebbe pedig teljesen kifullad a lelkem, testem egyaránt. Meg kell tanulnom bíznom abban, hogy a lányom is megtalálja a maga útját, nem pedig állandóan túlaggódni, hogy jó-e ez így….
Most lett iskolás. Alapvető célom az volt, hogy az elején szeresse meg a tanulást, nyújtson neki sikerélményt, adjon valamennyi önbizalmat a tudás – szerencsére ezt elértem. Rágódni, hogy melyik iskola, hol van jó helyen – ez nagy dilemma volt, de pedagógust választottunk, pedagógusokat, ahol még gyermek orientált és nem teljesítménykényszeres az oktatás, főleg az elején….Petra imádja a tanárait, lelkesen készül az órákra.
Érdekes volt nekem is felfedeznem, hogy mennyi mindenből áll az olvasás elsajátítása. Megtanultam, hogy az olvasókönyvet, este, bebújva az ágyba, az esti mese előtt vegyük kézbe, mert így játéknak tekinti, nem egy szükséges kötelezettségnek. Élmény látni, ahogy örül annak, hogy már tud összeolvasni, az idegennek vélt, eleinte félelmetes betűkből, érthető szavakat olvas. Neki érthetőt. Boldog, hogy végre el tudja olvasni, hogy szeretlek, hogy le tudja írni, puszillak. A szemein látom, hogy mekkora élmény számára az ismeretek megszerzése, élvezi. A matek a kedvence.
Együtt tanulok vele, de képletesen inkább. Tanulom,hogyan kezeljem a helyzetet, hogyan ne vegyem el a kedvét a házi feladattól, ha van….Hallgatni az adott nap élményeit nem mindig könnyű, hiszen akadhatnak negatív esetek is, de el kell fogadni, hogy vannak csaták, amiket neki kell megvívni….én ebben csak érzelmileg támogathatom. Szintet léptünk…
S most döbbenek rá, hogy Petinek miért is nehezebb a tanulás. Ugyanaz az olvasókönyv, Eperkéék már a 100- oldalon tartanak, Petiék 3 év után pedig talán a 20.nál, mert egy betű felismerése többféleképpen nem egyszerű feladat az ő agyának.
A lányom tanulásának megismerése segít jobban elfogadni azt, hogy Petinek ez miért nem sikerül. Fájdalom nélkül.
Peti az Peti, minden sejtjével együtt.
Köszönöm mindenkinek az elmúlt egy évet, hogy olvastatok, hogy erőt adtatok, amikor elestem…
Elnézést, ha néha soknak tűnnek az érzelmeim, a vívódásaim, de nem tudok másként írni, csak amit megélek, csak amit gondolok – azt tudom közvetíteni, ha sikerül….
Ígérem 2018-nak, és Nektek, hogy jövőre változtatok egy picit, azért, hogy ne fáradjak ilyen sokszor el érzelmileg…hogy a vívódásaim enyhüljenek. Az egészséges önzést próbálom bevezetni a saját lelkembe, a saját életembe, az adott lehetőségeken belül megadni magamnak az énidőt….próbálom az agyam maratoni futását lassítani és a testemet hozzá igazítani. Remélem a körvonalazódott terveimet végre is tudom hajtani…
Minden nap újrapróbálom, addig, ameddig nem sikerül….újragondolom, addig, ameddig saját magamhoz nem találom meg a megfelelő utat, hogy sokáig lehessek a gyerekeim mellett…
Lassítani, agyban, hogy ne elfussak az életem felett, hanem csak lépésekkel élvezzem az élet illatát, a létezést önmagát…
Köszönöm 2017 a tanításokat, köszönöm az olvasóknak, Nektek a látogatásotokat nálam.
Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk !
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon is.