" itt egy piros kocka pöttyökkel, ott sok piros káryta pöttyökkel, jajj, mennyi pötty"

Vannak napok, amikor szobafogságra vagyunk ítélve. Ebben az extrém hidegben nem sok időt töltöttünk kint, Peti érzékenyebb a hidegre az átlagnál. Több napot, több órát eltölteni bent még mindig kihívás nekem. A napi rutinfeladatok mellett a közös játék nem maradhat el. Az olyan játékokat szeretem, ami társasjáték, mindenkinek érthető, de sok nevetéssel és vidám perccel jár. Peti miatt körültekintően kell előkészítenem, nem akarom, hogy ne legyen élmény neki a közös játék, esetleg kudarcnak élje meg. Egyik ilyen, játékkeresgéléses napon akadtam erre a társasra:

Tartalmaz kártyákat, egyik felén a fehér pöttyökkel, másik felén a katicákat tartalmazó falevél. A kártyán a pöttyök száma nem biztos, hogy azonos a hátoldalon található katicák számával. A feladat : dobni kell a kockával, amit mutat, amennyit dobtunk, azt a pötty számot kell megkeresni a kártyán, majd megfordítani, ekkor látható, hogy hány katica van a levélen. Itt tényleg a véletlenen múlik, hogy kinek lesz több katicája. Nincs csalásra, elkeseredésre ok – ez Eperke miatt fontos, korosztályának megfelelően – nem szeret nem nyerni. Petinek pedig azért jó, mert piros a kocka, fehér pöttyökkel – így megtalálja a piros kártyán a fehér pöttyöket, megtalálja a párját. Közben meg is kell számolni. Fogja a kártyát, ujjacskájával s számol : ” eegy, kettőő, három ” Utána mindig visszakérdezek, hogy akkor hány pöttyöt számoltál ? Határozott válasza ” Hát hármat, anya. Ügyes voltam ? „Mindig számolnia kell, nagy lelkesedéssel meg is teszi, A pöttyök számolása 4-ig hibátlan, az ötös elosztás még megzavarja, de egyre gyorsabban találja meg a kockán lévő pöttyökhöz tartozó kártyát. S utána már automatikusan megfordítja a kártyát, és számolja a katicákat, ” Én nyertem ? Ügyes voltam ?”

Eperkének ez már nem kihívás, de miután nem tudni ki nyer, végig izgulja a játékot. Peti itt megtanulja a dobókockák eddig rejtélyes pöttyvilágát… Ezt a játékot mindenki szereti. Nekem pedig nagyon jó érzés nézni az önfeledt, boldog arcukat, mert Petiben sem marad az az érzés, hogy nem érti. 

Egyre többször érzem már azt, hogy kezdi bántani, hogy vannak dolgok, amiket még nem tud megcsinálni, vagy csak nem érti. Már ő is érzi a másságát, van, amikor ösztönösen kivonul egy helyzetből, játékból.Játszótéren is érzi, hogy ő nem érti az adott játékot és elvonul. Otthon visszacsalogatjuk, közben mondja : ” miért jöjjek, én is meg fogom tudni csinálni? Biztos ? ” Alakítjuk hozzá a játékszabályokat. Az életben azonban nem tudom még, mikor érik meg az a kérdés benne, hogy ő miért más. Tudom, érzem, hogy tudja, érzékeli. Remélem az adott szituációban a jövőben, majd lesz frappáns válaszom….

Eddig csak Eperke kérdezte meg, hogy Peti miért nem olyan, mint a többiek az oviban. Próbáltam elmagyarázni, hogy Petinek eggyel több van egy  láthatatlan kis részecskéből a testében, s ez a pici eltérés okozza ezt a másságot, de azt is mondom, hogy mi ettől ugyanúgy szeretjük, csak többet kell neki segíteni , többet kell magyarázni ahhoz, hogy megértsen, megtanuljon dolgokat. De azt is elmondom, hogy senki nem fog úgy szeretni és elfogadni minket, mint Peti. Feltétel nélkül, tiszta szívvel, lélekkel.