Hogyan varázsoljunk Süsüt egy spec.iskola szavalóversenyére, úgy, hogy II. helyezést hozz haza…
♥
Ma volt Petiék iskolájában a szavalóverseny.
Természetesen Süsüvel készültünk régóta. Nem is a megtanulással volt a gond, hanem azzal, hogy ne hadarjon, ne nagyon halkan mondja el. Megerősítésnek Süsü vele volt, végig támogatta.
Már ez a 3. alkalom, hogy láthatom az iskola diákjait ezen a versenyen. Látom a fejlődésüket évről, évre. Látom a csillogó szemüket a szavalás után, látom a sikerélményt a szemükben, hogy igenis kiálltak, végigcsinálták….
Beszédfogyatékosság valamilyen szinten majdnem mindegyik szereplőnél előfordul, de itt nem számít. Itt a kitartás, az akarat, a véghez vitel számít.
Az idáig vezető úton pedig a pedagógusaik fogják a kezüket, akik végtelen türelemmel és SZERETETETTEL foglalkoznak velük, akik meglátják bennük mindazt, amit talán mi magunk, szülők sem látunk. Ezáltal pedig nemcsak őket tanítják, hanem minket, szülőket is. Tanítanak arra, hogy jobban bízzak a gyermekem önállóságában, a tudásában, az egyéniségében, hogy soha ! ne mondjam azt, hogy nem képes valamire, mindaddig, amíg nem győzödtem meg 1000 %-ban erről….ugyanakkor azt is fogadjam el, ha valamire azt mondják, erre nem lesz képes…
Bizony, velem is megesett, hogy valamire azt mondtam, ezt nem fogja tudni. Nem fog tudni rágni, beszélni. S én tévedtem. Lényegesen késve, de mindkettőre megérett az idegrendszere…
A gyógypedagógusok, pedagógusok évekig tanulják és gyakorolják a szakmájukat, mélyen belelátnak, MÁSként a gyerekek lelkébe, a képességeik világába. Bizony szülőként is meg kell tanulnunk elfogadni az ő véleményüket, tanácsukat, meglátásukat.
Természetesen ez mind azon is múlik, hogy a személyiségek nem ütköznek, hanem tolerálják egymást. Nekem is volt negatív tapasztalatom – kinek nincs – , de léptem, tovább. Kerestem addig, amíg meg nem találtam a nekünk megfelelőt. A megoldás keresése a legfontosabb…
Valamelyik nap kimászott egyedül a kádból Peti. Egyszer csak ott állt az ajtóban: ” Kész vagyok.” – mondta….pedig én azt hittem, nem tud kijönni egyedül…intő jel, hogy egyrészt ez túlféltés, másrészről meg se próbáltattam vele…Miért pont ezt nem? Nem tudom…Boldog volt, hogy megcsinálta, ahogy ma is az volt….
S aki ilyen ügyes, az választhatott ma a könyvesboltban magának egy könyvet. Számtalan könyvet ajánlottam neki, mindet a végéig lapozta, de mindig ehhez jutottunk vissza
Süsü és a dínók, a verhetetlen örök társak.
Büszke vagyok ma is Rá, mert ő Ő…
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.
