Ha beteg vagy, öreg vagy, MÁS vagy , akkor Taigetosz ??? Veled nem történhet meg ?? nehogy azt hidd….

Nem akartam írni róla, de nem hagy nyugodni…

Egyik nap tettem közé egy videot apuról és Petiről. Apu demens, Peti down. Volt egy komment, ahol csak annyit írt valaki, hogy Taigetosz. Először átgördültem rajta, mert én úgy értelmeztem, hogy ebben a társadalomban jelenleg nem kapják meg mindig a megfelelő ellátást szerető család nélkül.

Aztán valaki szólt, hogy láttam a kommentet? Itt már átsuhant rajtam, mi van, ha úgy gondolta valaki, hogy a fogyatékos, sérült, beteg, Más embert le kellene lökni a….hova is? Hiszen így is faramuci az életük, életünk.

Élnek. Élő embert eltemetni ?

Nincs még kiépített rendszer a másságra, mint Dániában, vagy Finnországban az ilyen helyzetekre. Talán tényleg sokan gondolják úgy, hogy minek él az ilyen ???

Apu 80 éves. A demencia betegség, nem válogat, abban, hogy ki lesz érintett. Kialakul, elviszi az agy az embert, aki a testben élt. Édesapám nem rossz ember, soha nem volt az. Nem ártott senkinek, tette a dolgát. Ő tehet a demenciáról? Ő kérte magának ? Kérdezzünk meg egy olyan hozzátartozót, aki végig kíséri az Embert 20 éves korától, 80 éves koráig, a hanyatlásig. Itt az rendül meg sokkal jobban, aki ezt végignézi, apu már nem fogja fel, hogy beteg, mert teljesen ugrál az idősíkok közt….Taigetosz ? Inkább arra kellene törekednie MINDENKINEK, hogy összefogással, lehetőséget teremteni és adni arra, hogy méltóságteljesen fejezhessük be az életünket. Mindig másra fogjuk, hogy…..de csak együtt lehetne elérni más nézőpontot, más szemléletet. Elérni, hogy az igényes idősek otthona mindenkinek elérhető legyen, ne csak azoknak, akik gazdagabb családi háttérrel rendelkeznek.

Taigetosz, mert fogyatékos ? Nézzük már meg Petim arcát. Boldogtalan ? NEM. Ki teszi a fogyatékosokat a periféria szélére? Én ? Te ? Ő ? Ki hozhatja onnan vissza őket? Én ? Te ? MI ?????  Ők ????– Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, mélyen magadba nézve….

Igazi érzékenyítéssel, az igazi megismertetéssel a társadalomban észrevétlen helyük lenne, ahogy Neked, nekem. Mert az Élet részei, Mert ÉLNEK, ÉREZNEK, Mert SZERETVE vannak, mert SZERETNEK,  mert attól, hogy – állítólag – kevesebbet érnek – de kinek is – attól halniuk kellene ? Sokuk így is élve van  eltemetve szinte. 

A megmentés, vagy megoldás keresés helyett lemondás róluk ?

Mi a garancia, hogy Te nem leszel beteg, Más ? Mitől hiszi az, aki alkalmazná a magára hagyás elméletét, hogy ő nem kerülhet egyszer a periféria szélére ??? Akkor is azt szeretné, hogy lökjék le?

Igen, tudom vannak nagyon súlyos esetek, ahol megkérdőjelezhető az életminőség. Ahol tudatában van a szenvedő az állapotának. Erre más országokban ott az eutanázia. A döntés akkor sem lehet könnyű, mert az Élet addig tart, ameddig még van következő pillanatunk.

Szépséget találni egy fogyatékos, beteg, öreg, Más emberben, vagy az életében? Lehet nagyon is. Mert van !!!!

Ki dönti el, hogy mit látunk szépnek? Mit értékelünk? A szeretet nem kérdőjelezi meg azt, hogy ápollak-e , ha beteg vagy, törődök-e Veled, ha lebénulsz , mert a lelkem egy része vagy a szeretetem által, így az utolsó pillanatig melletted a helyem. Nem így kellene gondolni, nem ez a helyes? Vagy az a normálisabb, ha elfordulok Tőled ? 

Nem tudom eldönteni, hogy mérges vagy döbbent vagyok-e egyáltalán. Azt hiszem,aki nem látja ez Élet értékeit, a számára lehetetlen élethelyzetben is a szeretet erejét, az lelkileg nagyon szegény ember lehet.

Aki Taigetoszra ítélné őket, mit tesz azzal a szerettével, akit mondjuk a Stroke megváltoztat, vagy egy baleset? 

Az a szülő, aki undorral és megvetéssel tekint a fogyatékos gyerekekre, az vajon hogyan reagálna, ha egy balesetben a gyermeke életben maradna, de szellemileg sérülten? Nem szeretné? Ezt nem hiszem el, hogy akkor a szeretetvonala megszűnne. Sajnos történik ilyesmi, én is, Te is ismerhetsz tragédiákat.

AZ Élet nem kívánságműsor, nem happy állandóan, tökéletes dolgokkal.Nagyon is változó….

A legborzalmasabb azonban, ha végiggondolom, már most is szépen magunkra vagyunk hagyva, azok, akik ebben érintettek, hiszen….. de azt hiszem ezt nem kell részleteznem.

Mindenki, aki ebben az élethelyzetben él, kapaszkodik valamibe, valakibe. Legfőképpen a reményben, hogy változhat minden jobb irányban. Kin múlik? RAJTAD?  RAJTUNK ? MINDENKIN !!!!!!!! Nem átnézni kell ezeken a problémákon, hanem látni…

Ezt a bejegyzésemet a felháborodással vegyes értetlenségem szülte…

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon