Fájt már az Élet, úgy igazán, elviselhetetlenül?….

Zakatol a szívem…

Szeretném megkérdezni a Sorsot sokszor, hogy mi a célja velem? Mik a tervei, mert annyi akadályt gurít a lábaim elé, hogy sokszor csak értetlenül és bambán bámulok….hogy lesz-e egyszer olyan Karácsonyra való előkészülésünk, ami betegség mentes lesz ? Némi nyugalommal? Vagy most már mindig így lesz? Csak én nem tudom elfogadni?

Peti múlt héten volt iskolában. Előtte kér hetet itthon, arcüreg gyulladással. Minden kezelést végigcsináltunk, antibiotikumot is kapott. Így gyógyultan ment suliba. Most szombaton már a szemei, a hangja már az anyai megérzésemet riasztották. Családi adventi készülődés volt, végre apával, karácsonyi meseország egy részét építették meg. 

Hétfőn kiállításon vettünk részt délelőtt, ahol a fogyatékos gyerekek is készíthettek betlehemi születést idéző alkotásokat. Peti is készített, így a megnyitón jelen voltunk.

Innen vittem doktor bácsihoz, mert egyrészt óvatos vagyok már, másrészt az orra intenzíven folyt már eddigre, onnan rohantunk arc röntgenezésre. Hamar végeztünk, hamar meglett az eredmény is. 

Közben hazaértünk. A röntgenben a hölgy nagyon kedves volt Petivel, meglepődött azon, hogy milyen segítőkész Peti s mennyire tudja már mi következik.

Igen, szerencsém van Petivel, mert alázattal visel MINDEN orvosi vizsgálatot, semmi hiszti, semmi sírás, csak a mosolygós és tündéri együttműködése….Elnéztem őt vizsgálat közben. Miért? Miért kell neki ennyi mindent, ennyiszer, ennyi helyen ??? Persze csak nekem fáj, mint édesanya, ő nem veszi zokon….

Délután tegnap még a rövidhullámos kezelésre is maradt időnk a helyi központban. Betegségei miatt a kontroll vérvétele a pajzsmirigy és emésztési gondok  miatt is intenzíven kitolódik…hurrá-

Múlt héten elterveztem, hogy ezen a héten, magammal, a magam orvosi vizsgálataival fogok foglalkozni, elmaradt nőgyógyászati kontroll, vérvétel, bőrgyógyászat. Helyette Petivel fogok menni több helyre.

Délelőtt el kellett intéznem hivatalos ügyeket, így Petire vigyázott egy ismerősöm 2 órán át. Utána mentem vele kezelésre, majd Eperkéért. Közben beugrottunk a gyógyszertárba, ahol nagyon ügyesen, EGYEDÜL elkérte a kevert orrcseppét, én csak messziről figyeltem. Hagytam önállósodni. Igaz, hogy a patikában ismerik és szeretik, de ez akkor is hatalmas élmény volt neki és nekem is.

Megígértem, hogy megnézzük a Fő téren kedvenc Hóemberét. Már gyanús volt odafele, picit azért feldobta az ünnepi dekoráció látványa. 

A köhögése változott, inkább sokszor, piciket köhögött, mint erősen mélyeket és Petinél ez a riasztó tünet. Gyors lázmérés, a hő immáron bőven 37 felett…Így holnap irány vissza a gyerekorvos….Szerintem éjjel megint nem alszunk sokat.

Amióta megszületett nem volt egészséges Ünnepi előkészület. Hol a bélrendszere miatt szenvedett, hol tüdőgyulladással voltunk kórházban, hol mással.

Mindenki tudja, akinek gyereke van, hogy vannak beteges korszakok, aztán majd ahogy nőnek, ritkulnak ezek a riadalmak. Nos, ez nálunk nem így. Petinél sok minden állandó. Néha ezért olyan, mintha az idő csapdájában lennék, amellett, hogy mégis halad, de csak a körünkön kívül. Megálló idő ? Nem. Ismétlődő idő, ami szerintem sokkal, de sokkal rosszabb.

Én már nem olvasok olyan könyvet, hogy hogyan legyünk boldogok, mit tegyünk ezért vagy azért. Valahogy úgy gondolom és érzem, hogy az életünk folyamán kapjuk a feladatokat, néha talán mi irányítunk, de legtöbbször nem hiszem, hogy mi. Legalább is, akiknél speciális gyermek van. Hol van nekem hatalmam a betegségek, a történések, az esetleges kirekesztések felett? Sehol !

A tehetetlenség hálójában vergődve sokszor kimerülök, talán túl sokszor, talán öregszem, vagy talán gyengülök a harchoz. A tehetetlenség hálójában az idegrendszer is befeszül, a gondolatok és érzelmek spiráljában elakad, majd szétrobbanna, hogy kiszabaduljon. Kiszabadulása esetén azonban káosz lenne- mérhetetlen káosz.

Voltál már úgy ideges, vagy feszült , hogy az is fájt a lelkednek, testednek, hogy egyáltalán csak fel kell kelni reggel, csak meg kell mozdulni? Amikor nem tudod mitől vet szét a düh ? Csak érzed, ahogy zakatol az ereidben, ahogy próbál kitörni, hogy a tébolyda szélén állsz? És tudod, hogy senki nem tud segíteni? S nem azért mert nem akar, hanem, mert az elmédben zajló háborúdban csak Te veszel részt….az érzelmeid, gondolataid, vágyaid, de a körülményeid győznek. Az elfogadása annak, hogy a tervek, tervek maradnak, a célok pedig szétrepülnek és marad a napi lelki túlélés….

Ne érezd ezt soha, mert kegyetlen érzés. Megtalálni, megfogni napi szinten a jót, szeretném. Nem mindig megy…

S ne hidd, hogy nem szeretnék lépni valamerre, aki ismer, tudja, hogy már elindultam egy úton, de a haladás olyan lassú, hogy nem is tudom, érdemes-e azon az úton lennem, vagy jobb lenne csak leülni és hagyni folyni az eseményeket….érdemes a hosszabb terveken dolgoznom ?

Bármennyire imádom a gyerekeimet, az idegrendszerem kétségbeesett sikolyai néha elviselhetetlenül hangosak. 

Aztán szégyent érzek emiatt, majd sírok őket átölelve, hogy én csak most tanulom az anyaságot, s nem mindig könnyű….s ne haragudjanak rám, hogy ennyi érzelmet látnak tőlem….

Aztán Peti csak megsimogat: ” Anya, mi szeretünk ! Miért sírsz ? Simogassalak? ” 

Mit lehet erre mondani ? Csakis IGEN – t !

Milyen lehet egy olyan helyen élni, ahol a másság nem hátrány, ahol ha beteg vagy, biztonságban érezheted magad ? Ahol a speciális  gyerekednek is van helye a társadalomban ?  Ahol a szülőt is elfogadja és támogatja az állam ? Van ilyen hely? Mindent MI, Emberek teszünk olyanná, amilyen…. Tenni vagy csak lenni? De hogy tegyek, tegyünk, ha a napi feladat mindent visz? Ha nem tehetsz ebből le semmit ?

Olyan szépen hárítom a jövő időt, pedig lesz…Vajon mire Peti nagyobb lesz, lesz jobb lehetősége az Élethez, az Élet dolgaihoz ? Teszünk érte, mindannyian ? 

 

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon is.