Egy hajléktalan szívbemarkoló gesztusa Peti felé …
Nem hinném el, ha nem velünk történt volna…
Tegnapi nap folyamán Süsük potyogtak az égből…
Aktív délelőttöm volt tegnap, de – hónapok óta először -jutott időm egy filmet nézni. Hiszel ? – ez volt a címe..
Szerencsémre ez idő alatt csöngetett a postás. Nem rendeltem semmit, nem vártam csomagot. Fizetnem nem kellett, így átvettem. A feladót megtekintve egyből rájöttem, hogy ez a doboz csak és kizárólag a vágyott Süsüke könyveket tartalmazhatja….hiszen egy kedves ismerősöm ígérte, hogy postázza Petimnek. Mosolyogva tettem le a dobozt. Hatalmas öröm ez majd Petinek.
Ezután végignéztem a filmet. 12 élettörténet. Életszerű, fájdalmas, de mégis szép lelki utakkal. ” A nincsenek véletlenek” érzésről szólt számomra. Talán az egész élet egy láthatatlan összefüggések halmaza. Én abban hiszek, hogy minden történés vezet valahova, legbelül abban, hogy a rossz is a jóhoz vezet, vagy csak jobbá tesz. Törekszem lelkileg jobbá válni. Minden este végigpörgetem, hogy miben hibázhattam aznap és másnap talán van esélyem jobban kezelni egy helyzetet, vagy jobban csinálni egy feladatot. Minden napom az újrakezdések reggele. Nevezhetjük a Sorsnak, Életnek, Istennek – kinek melyik Hit ad tartást.
Ez a film mélyen megérintett. A saját életem bizonyos szakaszait is újra éreztem. Nehéz volt, de mégis felemelt.
Ilyen hangulatban indultam a gyerekekért. Petit vittem ugrira. Miután vége lett az edzésnek, a közeli boltba kellett mennünk. A bolt sarkánál egy hajléktalan férfi szokott ücsörögni, néha sorstársaival beszélgetve. A helye egy kis ülőalkalmatosság mindig ott van, ha ő nincs is.
Elvégeztük a bevásárlást, fizettünk. Elindultunk hazafele. A bolt sarkánál Peti felkiáltott : ” Anya ! Ott egy Süsü könyv, megnézhetem? ” . Hirtelen nem is értettem mire gondol. Majd lenéztem, ahova mutatott. A hajléktalan férfi széke mellett 3 darab könyv volt. Legfelül az eredeti Süsü könyvvel. Peti azonnal rohant volna oda, hogy megnézhesse. Vissza kellett fognom, hogy ne vegye el a könyvet. A hajléktalan azonnal mondta, hogy elviheti odaadja. Én erősködtem, hogy nem fogadhatom el. Ő azonban erősködött : ” Nézze meg a fia arcát, mennyire boldog Süsütől. Látom a kezében is Süsü van / Süsü plüss velünk volt /. Hadd adjam neki, ezzel engem is boldoggá tesz. A fia MÁS, látom, de őszintén boldog, megérdemli ” -.
Álltam, két iskolatáskával, egy tornazsákkal, saját táskámmal és a bevásárolt termékekkel a kezemben, kattogtak az agyamban a fogaskerekek. Peti majdnem sírt már. Az emberséges hajléktalan pedig csak nézett engem. Én meg hirtelen nem is tudtam hol is vagyok, valóság, álomvilág, csoda ? A táskák súlya hamar visszazökkentett a valóságos helyemre. Remegő hangon tudtam csak megszólalni :
” Ingyen nem fogadom el. Szeretném megvenni. ” . A hajléktalan gondolkodott, majd közölte, hogy egy sört kér. Velünk szembe egy kisebb trafik volt. Megkért, hogy odaadjam a pénzt, ne neki. Beléptem a kisboltba, az összes nálam lévő pénzt / sajnos csak fémpénzek maradtak már, körülbelül 500 Ft. Mondtam a fiatal eladónak, hogy szeretném ezt a kint ülő férfi kérésére odaadni, hogy vehessen magának, amit szeretne. ” Nagyon boldog lesz, hogy ennyit adott Ön, ez sokkal több, mint egy sör, ő nem rossz ember, higgye el. Most pár napig jól lesz. „.
Valahogy a sok táskától kituszkoltam magam és Peti fülig érő szájjal elvette a könyvet, nagy és hangos köszönéssel. Mindenki mosolygott.Mondjam, hogy Peti személyisége megint mindenkit, aki itt volt, vidámabbá tett?
Peti egész hazáig ” Ez az enyém ! Látod Süsü, itt vagy könyvben, majd otthon nézegetlek. Anya, ez tényleg az enyém, az én ajándékom ? „. Fényes boldogsággal értünk haza….Gyors pelus csere és azonnal a könyvet kezdte el nézegetni.
Egy nap. Egy sima csütörtöknek indult. És két ajándék is érkezett a Sorstól. Nem vagyok vallásos, nem nevelhettek anyuék vallásosnak , az egy másik világ volt még.Van azonban Hitem, belső meggyőződésem. Az eredeti Süsü könyv a Sors, az Élet ajándéka volt. Pont akkor és pont ott pont ennél a hajléktalannál volt. Rengetegszer járunk erre… S pont tegnap néztem ezt a filmet, ami pont arról szólt, hogy véletlen, vagy nem véletlen…
Ez a hajléktalan rendes. Ember. Nem randalírozik soha, nem bánt senkit, kéregetni se láttam, de volt már, hogy a lányom látta, hogy kukában turkál. A kislányom is tudja, hogy ez azt jelenti, nincs enni valója, nincs lakása. Adtunk már neki szendvicset. Másnak is. Arra nevelem őket, hogy soha nem nézünk le senkit, nem csúfolódunk. Próbáltam elmagyarázni már a gyerekeknek, hogy az élet dolgai miatt lesz valaki hajléktalan, de attól még élő és érző emberi lény. Ez egy nehéz téma, mert itt sem lehet általánosítani, hiszen köztük is vannak jók és rosszak. Aki adott ma Petinek, ő jó. Hiszen látta és érezte, hogy sokkal többet adott egy könyvnél….Nekem pedig vissza kell mennem majd hozzá, mert ez a könyv ténylegesen is többet érhet, így kell még adnom neki, ha nem is pénzt, hanem valami mást…
Tegnap így kapott Peti 2 db Süsüke könyvet és egy darab Süsü könyvet !!!! Emberek segítségével ugyan, de nincs eme történések mögött mégis valami misztikus csoda? Egy napon mindez ?
Ráadsául a Süsüke könyvet küldő is élete hatalmas tragédiáján van túl, mert meghalt a kislánya egy szívműtét következtében. Mégis maradt ereje, hogy Petinek örömet okozzon, s ezzel nekünk is.
Egy hajléktalan, akinek semmije nincsen, mégis képes volt önzetlen gesztusra, a lelke képes volt más örömére figyelni.
A film után? Vegyem Jelnek, hogy jó úton járunk ? A film kérdésére az a válaszom : Hiszek. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, hogy vannak néha tőlünk független és megmagyarázhatatlan dolgok, csodák. Ez a nap egy csoda volt, megerősítve a lelki tartásom…Jó Emberek ? Vannak, léteznek, soha nem tudjuk mikor kapunk tőlük, szeretetet. A nemes lélekben, legbelül, minden körülmény ellenére, vagy talán épp azért ott a jóság, a szeretet, az adás képessége – életkörülményektől függetlenül. Igen. Ez velünk, tegnap történt….
Hihetetlen, és mégis igaz…
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon