Down gyermek, nem down gyermek, mit kellene tennem, hogy mindenkinek jó legyen?
♥
Ha újra kezdhetném…
Ha elölről kezdhetném, a gyerekvállalást, terhesség alatt eljárnék továbbképzésre.
Pszichológiaira, gyerekpszichológiára.
Talán könnyebben venném az akadályokat, talán a nagy veszekedések sem viselnének meg, talán a kiskamaszkort, vagy a túl érzékeny személyiséget is jobban kezelném, talán akkor nem érezném, h csődöt mondok anyaként….
Talán…
Pedig változtatok, fejlődök, visszapergetem, hogy máskor mit kell másként csinálnom.
Azonban a napközben ért ingereket nem látom. Elsős. Szereti a sulit, mindent, de látom h már fárad. S ha fáradtak vagyunk morcosak vagyunk. Mindenki…
Jajjjjjjj.
Kétségbeesésemben minden halasztott dolgot megcsináltam / ruhák szelektálása, játék szanálás/ Peti boldogan segített. Neki ez sikerélmény, hogy pakolhat, segíthet…
A lányom pedig sírt a szobában. Megvigasztalni sem lehetett, mert nem tudta mi baja…csak sírt.
Nem tehettem mást, megöleltem s hagytam. Egyedül lenni. Nem is engedte az ölelést sem nagyon….
Talán nagylányosodik, talán már nekem kell másként, nagyobbként kezelnem.
Petinek mindent sokszor kell mondanom, mire megérti. A lányomnak nem. Mindig rám szól: ” Anya, nem vagyok Peti, ne mondj el mindent ennyiszer”.
Sírhatnék? Bizony….
Nem tudom elkülöníteni a berögzüléseimet, pedig KELL, hogy ne reagáljak bolondul….
De annyira belülről jön….
Hát, senki nem mondta, hogy mennyi buktató és akadály lesz. Jobban kellett volna felkészülnöm. Talán. Vagy csak….ki tudja???
Mindkettőt szeretem, mindkettőre figyelek, de vannak dolgok, amik összekeverednek.
Talán több idő kellene csak ketten..
A lányom és én….de hova teszem Petit? Nincs válasz….tudom.
Fáradunk….talán…
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.