Csak egy kisfiú volt Petim, down nélkül – kirekesztettség nélkül…

 Nyaralás. Mamáéknál.

Kalandváros. Hőség.
Fiú gyerekek a vizesblokknál. Petim is menne oda. Követem…
Hátulról. Próbálom lebeszélni, hogy visszajövünk később. Hajthatatlan.
12 év körüli kisfiú Petimre néz, majd rám. Szól Petinek, hogy nyissa meg az alagutat. Peti rá néz : ” De nem tudom hogyan kell.” Kisfiú elmondja és megmutatja neki. Peti boldog. Maradhatna játszani. A gyerekek bevették a csapatba – ez nagy szó. Nem szoktunk ehhez hozzá.
Hálás voltam az idegen fiúnak. A természetes közvetlenségért, a tiszta, nyílt tekintetéért ,hogy Petiben egy játszani akaró gyereket látott és nem a másságát…❤❤❤, most nem volt kirekesztett a fiam. Csak egy kisfiú a játszótéren.

Ritkán érezni ezt, hogy nem lógott ki egy pillanatra a sorból, hogy a jelenléte természetes lett…

S olyan érdekes volt, miután ez a kisfiú elfogadta Petit, a többiek is segítettek Petinek.

Az ilyen pillanat sokáig elkísér. S reményt ad, hogy talán lesz még ilyen, hogy talán egyszer a társadalmunk felnő a mássághoz..Talán egyszer nagyon sok ilyen kisfiú és kislány, majd férfi és nő lesz. Talán egyszer a másság is hétköznapivá, természetessé válik….Talán egyszer, ha nem is az én életemben.

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát, Mindownnap blog néven a Facebook oldalon is megtalálsz….