Anya és lánya szerepcsere egy pillanatra, visszarepülve a felhőtlen gyerekkorba

Tegnap volt az őszi szünet első hétköznap reggele…

Nagyon örültem, hogy nem kell hajnalban kelni, nem kel azonnal főzni, nem kell éthordóba Petinek kaját pakolni, nem kell folyamatosan navigálni a gyerekeket, nem kell stresszelni a reggeli indulás és „nehogy elkéssünk” miatt.

Általában Petra /Eperke/ lányom az első ébredő. Lassan 8 éves. Próbáltuk az elmúlt évek alatt megtanítani neki, hogyha fel is kel, hagyja a többieket aludni még. Mostanra sikerült.

Reggel, mikor felébred, – természetesen anyaként azonnal érzékelem – odaoson, csendben hozzám. Megsimogatja a hajam, mellém bújik, átölel, lábát a lábamra teszi. Pár percig így fekszünk. Majd halkan távozik, elmegy a szobájába,rajzol, játszik. Mostanában szebbnél szebb rajzokat produkál.

Tegnap is éreztem, hogy ő már aktív. Én azonban élveztem, hogy nem kell azonnal kipattanni, hanem hagyhatok időt a megfontolt felkelésre…Elég sokáig tartott, mire felültem.Általában Petim is akkor szokott ébredni, ha én már kikelek az ágyból. Egyből dumál, ” Jó reggelt Petike, ma szünet van, nem megyünk iskolába. Odaülök az asztalhoz, megreggelizem és majd játszunk anyával.” 

Az ágy sarkán ücsörögtem, szedve össze a gondolataimat, energiám részecskéit álmos szemmel, miközben látom, hogy a lányom kistányéron hozza a reggelimet. Két szelet abonett megkenve finom nutella krémmel. / Kicsi a konyha, szobában van asztal, ahol enni szoktunk. /

Leteszi az asztalra, a helyemhez, majd megy ki. Behozza Petike reggelijét,kölesgolyót leöntve Peti speciális szörpjével, csinál neki inni, majd az én tejeskávémat is leteszi elém…Jelez, nehogy elfelejtsem a reggeli gyógyszerét Petinek. Hirtelen újra gyerek voltam, akinek az anyukája lesi minden óhaját és mindenre odafigyel, hirtelen a testem sem érezte a korát, hirtelen minden lepkeszárnyon pihent…láthatatlan kezek ellazították feszült vállamat, hátamat, hirtelen csak voltam…

Pislogtam, sokszor. Peti is egyből ült az asztalhoz enni : ” Eperke, csináltál nekünk reggelit? Nagyon ügyes vagy, köszönjük !”

Hasonlóban volt részem nyáron, akkor tanulta meg, mit reggelizhet Peti – összetetten ételérzékeny .

Ez a nap, október 30, 10 éve,amúgy is az anyaságom kezdete, most a lányom egy pár percre megajándékozott a gyerekkor érzésével is.

Sok sok puszival köszöntem meg ezt a cselekedetét, szorosan átölelve. Büszke voltam rá, s egy csodálatos visszajelzése annak, hogy anyaként talán jól teszem a dolgom. Másra is odafigyelő kislány lesz…Csupa szív lélek. Milyen is lehetne, ha a fű is szív formát alkotva növekszik körülötte?

Neki Peti természetes, elfogadta. Igazi támasza jelenleg Petinek, mert ösztönösen vigyáz rá, tereli, tanítja. A másság még csak más, amit napi szinten átélve már nem másnak, hanem természetesnek tekintünk. Egységben az erő…

Délután Petit influenza elleni oltásra vittük. Eperke ott is simogatta, terelte a figyelmét.

Mérhetetlenül hálás vagyok Petrának, amiért ennyire szereti Petit, amiért a hétköznapokban ennyit segít ebben. Persze veszekszünk ezerrel a rendrakás miatt, de ilyenkor rá kell jönnöm, hogy nem a pakolásnak van jelentősége, hanem annak, ami a szívében és lelkében lakozik. Az ösztönös törődésnek. Minden más mellékes…

Együtt iskolások. Már.

Sok gondolkodás előzte meg, hogy Petra maradjon-e egy plusz évet oviban, vagy sem. Maradt. Nagyon jól döntöttünk. Az iskolában tud figyelni, szippantja be a tudást. Büszkén mutatva mindig, hogy már mennyi mindent tanult. Petinek is mindig elmagyarázza, megmutatja.

Remélem sokáig ilyen jó tesók maradnak. Természetesen veszekszenek, rivalizálnak, de ha kell összetartanak, vigasztalják és segítik egymást.

Készülünk vasárnapra.Ekkor ünnepeljük meg igazán a szülinapot. Megbeszéltem Süsü tortát is a készítővel, a repülő lufikat is leszerveztem.

Vágyott könyvek megrendelve, úton hozzánk.

Eperke is nagyon várja, hogy Petinek mi lesz a reakciója….Én is izgulok, mert IGAZÁN boldoggá szeretném tenni, emlékezetesen boldoggá, hisz 10 év nagy idő…s végre el tudta mondani mire vágyik nagyon, de nagyon….S már csak 5 napot kell aludni vasárnapig…

Eperke s Petra ugyanaz a személy, csak mostanában a lányom arra kér, Petrának hívjuk, iskolában, máshol. Itthon Eperke maradhat. Nekem nem könnyű átállnom, de igyekszem…

 

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon