Amikor búcsúzni kell egy jó orvostól,akkor aggódsz és reménykedsz is…
A héten kaptam a hírt, hogy egyik kezelőorvosunktól búcsúznunk kell…
Amikor tartósan beteg, illetve olyan gyermeket nevelsz, akit több szakorvoshoz kell rendszeresen hordani, kezelésre, kontrollra, éveken át, akkor rendkívül fontos már az orvos személye, a sok év alatt kiépített kapcsolat. A lelkednek biztos támaszpontjaivá válnak ezek az orvosok.
Szerintem egy beteg gyermek esetén, a sok év alatt az anya is vizsgázik az orvosok előtt, hiszen az orvosnak is meg kell tapasztalni, hogy milyen az édesanya, mert valljuk be, sokan vagyunk, más élettel és nem biztos, hogy mindenki reálisan látja a gyermeke betegségeit, vagy az is lehet, hogy valaki nem törődöm ilyen téren. Több éven át tartó orvos – beteg gyermek – édesanya kapcsolatban már sok befektetett munka, idő és tapasztalás van. Tapasztalás nemcsak a betegségről, hanem az orvos személyiségéről is.
Peti előtt fogalmam sem volt ezekről a betegségekről / Hirschsprung, fruktóz felsz.zavar, rossz fehérje átvitel, anyagcsere problémák, pajzsmirigy szerepe, idegrendszeri másság, szívproblémák…./ , álmomban sem gondoltam volna, hogy van olyan, hogy vérző, hámhiányos sebet okoz a széklet, hogy mi is a stoma zsák….
Minden egyes nappal, évvel lettem én is okosabb, tapasztaltabb, de riadtabb is. Megtanultam az orvosokkal rendesen kommunikálni, megtanultam mikor kell őket keresni és mikor vagyok elég csak én, a tünetek kezelésére.
Öt nagyon fontos orvos / az asszisztensekkel. nővérrel együtt /, ők a lelkem tartópillérei ezen a téren. Hiszen már tudom, hogy kereshetem őket, ha baj van, hogy odafigyelnek Petire.
A héten tudtam meg, hogy egyikük elmegy….nagyon remélem, hogy szakmai elismertségének és tudásának méltó helyére kerül a pályáján, hogy új munkahelyén betöltött pozíció esetleg a ranglétra legmagasabb foka….
Szívemnek azonban nehéz, hiszen nekem megint egy új orvossal kell kapcsolatot kiépíteni.
Megtaláltam egy 2016-os, novemberi feljegyzésemet, ilyen orvostól köszönök most el :
” Megint egy klinikai út után vagyunk. Peti ismét együttműködött, dumált. Ma verejtékteszten voltunk. Cisztás Fibrózis kizárása. Szerencsére minden rendben. A vizsgálat után megkerestük a kezelőorvosát. Peti mostanában jól van, tünet és fájdalommentes pocakkal – változtattam megint az étkezésén, elég alternatívra, de most úgy tűnik ráéreztem, hogy mire van szüksége- , ezt az orvos is tudta.
Beszélgettünk, mondta, hogy orvostudományilag nem érti, de mindig a klinikai tünetek a fontosak. Másrészt tudja, hogy beleástam magam kellőképpen ebbe a témába, s az a döntő , amit én tapasztalok. Odajött hozzám, megszorongatta a vállam többször , s Ő köszönte meg nekem, amit megmutattam Petivel kapcsolatban, köszönte, hogy tanulhatott tőlem. Kerekre nyílt szemmel néztem rá, kérdeztem, hogy mit tanítottam én? Erre az volt a válasz, hogy megoldottam egy nagy problémát Petinél, amit az orvostudomány sem tudott megtenni : ” Önöket el kellene vinnem egyszer egy konferenciára, hogy megmutathassam az esetüket, hátha valaki ott tud mondani még valamit, ami esetleg Peti állapotát, emésztését jobban érthetővé teszi számunkra. Köszönöm még egyszer Önnek.”.
Elsírtam magam kifelé jövet, Peti kezét szorongatva. Az autóban, vezetés közben is annyira elvarázsolt állapotban voltam, hogy nem kanyarodtam el ott, ahol kellett volna – kicsit eltévedtem. Az orvos gesztusa, vállon szorítása, a szavai, a tekintete, a hangsúly….Megint azt erősítette meg, hogy ORVOS, akit érdekel a betege…
Sok álmatlan éjszaka van mögöttem, az elmúlt fél év pokol volt. Nehéz elfogadni, hogy valamiért csak pár ételt tolerál, de ez a megoldás. Szerencsére nincs bélmobilitási zavar, hanem rossz reakciók inkább a fehérjékre.
A legfontosabb azonban, hogy végre nem szenved. S számomra a legnagyobb erőt most az orvos gesztusai adták. Megint egy nap, amit soha nem fogok elfelejteni, egy nap amiért Örökké hálás leszek.”
Az a nap, nekem nagyon fontos volt. Soha nem fogom elfelejteni az orvos gesztusát, felém. Látni és érezni kellett volna, mindez egy klinikai folyosón, ahol a rezidensek is körülöttünk voltak….Anyaként ilyet is megélni, nagyon ritka pillanat – ugyanakkor egy felejthetetlen visszajelzés felém, hogy jól teszem a dolgom ezen a téren…
Nehéz megtalálni a betegségek hálójában a levegővételi pontokat. Az ilyen esemény a szorongásomat enyhíti, hiszen hiába ezer és ezer vizsgálat, Peti veszélyeztetettebb. Egy ilyen apró megnyilvánulás erősít meg abban, hogy jól figyelek a betegségeire…
Mielőtt teljesen elkeseredtem volna, megnyugtatott most az orvos, hogy akit ajánl Petihez, az a doktornő már ismeri Peti esetét, mert mindig együtt konzultáltak a fiamról, s ő is nagy empátiával és szeretettel fogad minket – ez volt most az a pillanat, amikor megint csak ismételni tudom önmagam, hálás vagyok ennek az Orvosnak, hogy még távozása idején is gondol Petire, törődik vele, velünk.
Az előzményről IDE kattintva olvashatsz.
A Mindownnap blog oldalt ITT találod a Facebook felületén.