Mit ad, ha egy idegen kisfiú nem nézi a down szindrómát Petiben, hanem csak egy játszótársat lát…

Tegnap délutánra Eperke már nagyon jól haladt a bicózással. Ma, reggeli után azonnal le is kellett menni, mert kerékpározási lázban ég nagyon. Délelőtt 10 – kor már lent voltunk.

Elmentünk egy térre, ahol volt lehetősége arra, hogy a kanyarodást, a lejtőn való gurulást is tudja gyakorolni. Azt hiszem  pár óra alatt teljesen elsajátított mindent.

Peti közben motorozott. Ideje megnézni nála is azt, hogy az ilyen nagyságú kerékpárt tudja-e tekerni, mennyire tud haladni és fékezni is vele. Két óra elteltével hazajöttünk ebédelni.

Ebéd után Eperke azonnal vissza akart menni. Most apával ment le. Én maradtam Petivel.

4 óra után érkeztek haza, de Eperke nagyon szépen kért, hogy hadd menjünk még egy picit le játszani… Petit megkérdeztem, hogy ő is lejön -e . Most igent mondott. Újra a ház előtt voltunk. A biztonság kedvéért vittem magammal a kis labdát is játszani.

Eperke kerékpározott, gyakorolt. Peti pedig motorozott egy darabig. Ő hamarabb elfáradt. Így nekiálltunk labdát gurítani. Petinek a labda elkapása, pontos dobása nem nagyon megy. Nem nyúl ösztönösen a labda felé, csak tartja a kezét…Amikor lehetőség van, labdázunk.

Időközben megjelent egy 8 év körüli kisfiú, rendes foci labdával. Ő egyedül volt, egyedül játszott. Eperke mondta is Petinek : „ Petike, barátkozz össze a kisfiúval. „ . Erre csak annyit mondtam, hogy az nem biztos, hogy a kisfiú is akar  Petivel játszani majd. Eperke : „ Anya, ezt nem tudhatod előre. „ – s ment bicózni.

Pár perc elteltével  a kisfiú megkérdezte Petitől : „ Labdázol velem ? „ . Én nagyon meglepődtem. Peti először nemet mondott, pár másodperc elteltével   azonban azt mondta : „ Persze, labdázom Veled ! „.

A kisfiú focit próbálta Petivel. Szépen mondta Petinek hova rúgjon, hova álljon. Peti minden mondatát figyelte, betartotta az instrukciókat. A kisfiú egy idő után érzékelte, hogy Petinek nem erőssége ez, de teljesen természetes módon kitalált olyan játékot, amit együtt tudtak rendesen játszani. Közben nem kérdezte meg, hogy miért beszél és viselkedik Peti másként / általában már megkérdezik a gyerekek, s elég hamar ott hagyják őt és nem játszanak vele /.

Ez a kisfiú annyira spontán, igazi empátiával bánt Petivel, hogy könnyes lett a szemem. Ritkán van ilyen élményben része a fiamnak. Eperke odagurult mellém, felnézett rám nagy szemeivel s mondta : „ Na, mit szólsz anya? Én megmondtam. „ – csak álltam, szótlanul, meghatódva.

Elég sokáig játszott Peti és a kisfiú. Peti közben : ” Anya, látod, játszom a kisfiúval, most ő az én barátom ” .

A lelkem tágra nyílt. Boldog voltam. Peti miatt. Éreztem, hogy ez hatalmas élmény neki. A kisfiú szólt, hogy neki fél 6-kor mennie kell. Illedelmesen elköszönt.

Én csak álltam. Egy újabb pozitív élménnyel gazdagabban. Nem tudom, hogy ez a kisfiú hasonló közegben / azaz látott már speciális gyermeket / él, vagy csak a legbelső ösztöne ennyire jeles. Mindenesetre köszönettel tartozom neki.

Este vacsoránál, Peti önfeledt boldog arccal : „ Anya, játszottam a kisfiúval, ugye? Ő játszott velem. Azért játszott velem, mert szeret és nem fél ? „ – nem bírtam ki, elsírtam magam. Persze úgy, hogy Peti ne lássa.

Annyira tudom, hogy ÉRZI a másságát, hogy igenis furcsa neki, hogy a játszón is mindig velem játszik, hogy a gyerekek hamar magára hagyják. Attól, hogy MÁS, jól érzékel és lát. Látja a játszón a gyerekeket, a játszó csapatokat. Biztos érzi, hogy itt valami nem kerek.

Bizonyos játékokat tényleg nem tud játszani, de sok játékba bevonható lenne, ha több ilyen kisfiú lenne, mint akivel ma találkoztunk.

Ne értsen félre senki, nem várom el, hogy a gyerekek játszanak Petivel, mindig. Hiszen tényleg más. A mássága azonban nem jelent érzelem mentességet, nem jelenti, hogy ő nem érezné azt, hogy másként bánnak vele a többiek.

Az anyai szívemnek azonban fáj, hogy látom, bizonyos szinten kirekesztett. S talán egyre jobban az lesz a kor előrehaladtával. Mindenesetre ma olyat tapasztalt, élt át, amire nagyon sokáig, nagyon jó szívvel fog emlékezni.

Köszönöm ismeretlenül ennek a Kisfiúnak, a szüleinek a mai délutánt. Olyan élménnyel ajándékozott meg minket, amit  én biztos nem fogok soha elfelejteni.  Maradandó emléket tett bele a lelkembe….

Nekem  ez jelzés értékű is lehet, hogy találkozhatunk még ilyen Kisfiúval, hiszen nem is számítottam erre. Megint egy apró támaszpont, egy apró reménysugár, egy apró kapaszkodó.  Lehet, hogy több gyermek lelkében van ilyen ösztönös empátia, tolerancia. Jövőre nézve ez egy biztató jel.

 A héten több pozitív dolog történt az életemben :  tudtam boltban venni a kedvenc kávémból, Eperkének tudtam bicót vásárolni és meg is tanulta használni, 10 év után rátaláltam a régi kedvenc parfümömre hasonlító illatra , délután jött egy nagyon pozitív email, s utána a Kisfiú. Nekem nem kell ennél több. A legjobb zárása a hétnek ! 

Köszönöm a Kisfiúnak, köszönöm az Életnek….

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon