Vidám klinikai vérvétel…
Egy újabb nap a klinikán…
Ma végre sikerült eljutni az endokrinológiai ambulanciára. Kontrollra. Sajnos betegség miatt kétszer is halasztani kellett az idén.
Petit felkészítettem a vérvételre. Itt pillangóra hasonlító tűvel vesznek vért. Zümi-züminek neveztük el évekkel ezelőtt. Maximális profizmussal végzik a vérvételt. Petim itt már nem szokott sírni.
A regisztráció alkalmával egyből észre vette Süsükét : ” Szia néni, ideadod nekem Süsükét? Nagyon szépen köszönöm !” Innentől el sem engedte.
Minimális várakozás után szólítottak is. Először magasságot és súlyt mért egy nagyon kedves asszisztens. Peti itt sem tudott csendben maradni: ” Mit csinálsz? Megméred milyen magas vagyok? Jól csinálom? Ez itt a mérleg? Álljak rá? Miért? Megmodja hány számot mutat? ”
Majd miután ezt letudtuk, megint picit ki kellett menni a váróba. Peti : ” Hé, nem volt még a Zümi-zümi, nem mehetünk ki ! „. Megvigasztaltam ! , hogy a doktor néni megvizsgálja és utána lesz a vérvétel.
Éppen leültünk, s már hívott is a doktor néni. Peti folyamatosan kérdezte. :” Mit csinálsz? Megvizsgálsz? Miért? Beteg vagyok? „.
Mosolyogva voltunk bent végig.
A vizsgálat után jött végre Zümi – zümi. Peti végigasszisztálta a beszédével az egészet. Egy hangos nyikkanást, egy jaj szót nem hallottunk. Helyette: ” Nézd anya, végre iszik a Zümi – zümi. Ott a vérem, látod? Folyik a sok csőbe.”.
Elköszöntünk és kérdezte:” Ügyes voltam? „
Ez több volt, mint ügyesség. Ebben a fülledt melegben / nincs klíma a váróban sem / egy panasz nélkül várt a sorára, s tette, amit mondtak neki. Vidáman, kiváncsian.
Hiába járunk 9 éve rendszeresen orvosokhoz, mindig meghat az alázata. Főleg, ha nem is sír, csak csacsog.
A klinika előtt Eperke s apa várt minket. Peti büszkén mutatta a kezét.
Mégis, Süsüke okozta a legnagyobb örömet….Ez látható volt az arcán.
Utána Ikeában is csaviztunk. Megérdemelt, vidám délutánunk volt…
Holnap pedig irány Messzi mama és Messzi papa…