Még mindig betegen vagyok…

Megint megint kórház

. A gyerekeket reggel Gábor elindította.
Én 3/4 6-kor indultam.Mégsem értem ide 7-re…de még időben estem be a betegfelvételre.
Várakozásban vagyok.
Kis műtét. Altatással. Valahogy mindig érdekes érzés, az a pár perc, amíg a félig nyugtatott állapotból a számolás alatt eltűnsz egy másik világba. S majd arra ébredsz, hogy túl vagy mindenen…
Nem szeretem – ki szereti – ezt átélni. Ráadásul egy olyan kiszolgáltatott helyzet ez a típusú beavatkozás, hogy ….
Törzsvendég lettem itt. Remélem nem sokáig. S remélem mihamarabb az okot is meglelik a gondomra. Ott vannak a gyerekek. Mielőbb jó lenne ezt az 1 éves korszakot magam mögött hagyni…
Délután majd összeszedem a gyerekeket, s mintha mi sem történt volna, teszem a dolgom…
Hiszen ilyen cseppek voltak még, most meg már nagyok. S még sok a feladatunk

Anyaként lehetsz fáradt, beteg, műtött, az élet nem áll meg. Nem eshetsz ki, nem feküdhetsz le, hiszen Peti még az esti rutint nem tudja egyedül megcsinálni. Nem cseréli ki a pelusát stb stb.

De ez a nap is eltelik. Minden stresszével…