" Ma van a névnapom ?" – kérdezte Peti….a csillogó szemek önmagukért beszéltek…

 

Amikor egy különleges emésztéssel és különleges érzelem világgal rendelkező gyermeked van, minden ünnep nap igazi kihívás. Szinte a semmiből kell finomat varázsolni, s nagyon odafigyelni, hogy a vágyott, általa még ki nem mondott ajándék is igazi, örömteli meglepetés legyen.

Petinek szombaton volt a névnapja. A legnagyobb csendben készültünk rá. Nem említettük meg neki, de még Eperkének is csak csütörtökön súgtam meg.

Peti egész héten a szavaló verseny emlékeiben úszott. Bővebben itt   olvashatsz róla.

Naponta többször elmesélte, hogy ” anya, mondtam verset, ugye? Nagyon jó volt ! Menjünk vissza ! ” – próbáltam megértetni vele, hogy ide nem megyünk csak úgy vissza…

Az ő kis világa erről szólt a héten. Így nem nagyon vette észre, hogy titokban szervezkedünk.

Eperke, amint megtudta, hogy Petinek ajándék kell, azonnal kitalálta, hogy Petinek rajzol dínókat / Petinek nagy kedvenc a dínó, a sárkány /egy fiút és egy lányt, hogy később lehessen egy egész család is. A rajzot elrejtettük, nehogy véletlenül Peti kezébe kerüljön.

Én próbálok mindig olyan játékot is választani, ami társasjáték, amit az egész család tud játszani, és ami a legfontosabb, hogy Peti is értse a szabályokat. Általában szerencsém szokott lenni, már kellő alapossággal keresek – legtöbbször a neten találom meg a legmegfelelőbbet. Igazi kincsekre tudok ott lelni. Sajnos valamiért az igazán jó, ár – érték arányban megfelelő társasok ott kaphatók.

Szombaton telt a napunk, ahogy egy itthoni nap zajlani szokott.

Pénteken kitaláltam, hogy csinálok rizsdarás grízpudingot, szilikon formába öntve – macis, katicás, virágos – így egyszerre több féle finomság érzetét kelti Petiben. Szerencsém, hogy a főzős pudingporokat bírja, hogy a 9rizsdarás, „kókusztejes” grízt imádja, a pudingoknak hála, más ízben is el tudom készíteni. Igaz, a kevés szőlőcukor miatt / fruktóz érzékenység miatt mást nem bír / nem annyira erős az ízviláguk, de finom.

Gyerekek bent játszottak a szobában, én a konyhában tettem a dolgom. Apa éjszakás volt, így arra vártunk, mikor ébred fel. Ébredezése alatt Eperke kicsinosította magát, Petinek pedig adtam egy kis feladatot – így nem jött ki a szobából , készülődhettünk.

Kezemben tartottam a két tányér desszertet, Eperke vezette fel a csapatot, kezében az ajándékokkal. Közben énekelt – saját szerzeményt – „ Boldog névnapot Petike, nagyon szeretünk Téged, én, Eperke, anya és apa, kívánjuk, hogy legyél mindig boldog ! „

Peti ült a szoba közepén. Először nem értett semmit, majd hirtelen felpattant : „ Ma van a névnapom? Az én névnapom? Ajándékot kapok? Anya, ezt meg is ehetem, mindet ? „ – arcán a meglepetéssel vegyes öröm volt látható.

Arcát megsimogatva letettem a „macikat” az asztalra. Hoztam hozzá kanalat, a többieknek is odaadtam, a rendes pudingjukat.

Mire térültem- fordultam, a tányéron lévő összes macit megette. Mondtam neki :

„-  Petike, mind megetted? Nem fáj a hasad ? –  „Nem anya, de nagyon finom volt. Van még ?” – kérdezte. „Majd holnap reggelire kapsz még, rendben ?” – válaszoltam. – „Okés anya. Köszönöm szépen és az összes ajándékot is. Tényleg ma van a névnapom ? „– nézett rám kíváncsian.

Ugyanakkor láttam rajta, hogy megértette, ez a nap, az ő ünnepe. Már érti, hogy a névnap és születésnap családon belüli ünnepnap. Nekem ez is egy nagy öröm.

Sárkány pajtás kicsit késve érkezett, de annál nagyobb volt a hatása. Ugrált és tapsolt Peti örömében, szaladgált vele, szeretgette.

 Milyen érzés volt látni ezt ? 9 éves. Sokáig nem értette az ajándékozási szokásokat, nem értette mit kap és miért. Tavaly kezdte el mondani először, hogy „ Anya, ezt megveszed szülinapomra ? „  Boldog, örömteli érzés, hogy kimondja mire vágyik, hogy már látom a boltban, mi az amit sokáig nézeget, amihez minden alkalommal odamegy.

Sárkány komát az észelveken gondolkozó anya énem nem akarta megvenni, mert egy nagy plüss, megint hova teszem és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak. Ám, győzött az anya énem másik fele, aki tudta, hogy ez az igazi, hatalmas boldogság számára. Apuka is bőven egyetértett, és ő látta először a fiam arcát a Sárkánnyal.

Együtt mentek el boltba, Peti pedig egyből a Sárkányhoz ment. Apa mondta, hogy nem jön haza a Sárkány, marad. Peti tudomásul vette, nem volt hiszti. Majd bő óra elteltével szólt neki apa, hogy hozza a Sárkányt is, Peti átszellemült arccal rohant a polchoz, a Sárkányért : „ Menjünk haza, mutassuk meg anyának is, meg Eperkének, gyorsan.”

Természetesen telefonon keresztül tartottuk a párommal a kapcsolatot, így hallani, mindent hallottam.

Szerethetem -e jobban Petit ? Nem, mert a szívem érte is dobban, vele és érte is vagyok állandóan. Lehetnék – e szigorúbb ? Igen… Következetes vagyok? Szerintem legtöbbször igen. Vannak szabályok ? Igen. S nagyon jól megtanulta őket.

Kényeztetem – e néha őket ? Igen…. A legnagyobb szeretettel, mert az arc és tekintet önmagáért beszél…. Hiba ? Lehet, de nem vagyok tökéletes…..

Örömet okozni a legjobb dolog a világon….