Különleges kapcsolat az állatokkal – " ANya, én más vagyok? Miért? "….

Most, hogy Peti beteg / előzmény itt /,  kevesebb időt töltöttünk odakint, inkább fényképeket nézegettünk, játszottunk, vagy csak pihent Peti. Szerencsére a láza lement, de a sápadtsága, rossz közérzete megmaradt. Holnap délután doktor bácsi..

Fotók közül is az állatos fotók részesülnek mindig előnyben. Nem véletlenül.

Május 12 – én voltunk utoljára Vadasparkban. Peti kapcsolata az állatokkal különleges. Már az első állatkerti látogatásunk által érzékeltük ezt. Akkor Peti mellé szegődött a kerítés mellett egy pici szarvas. Nem mozdult el Peti mellől, hiába etették volna őt a látogatók. Petit kísérte végig. Természetesen Peti pedig etette, folyamatosan gagyogott hozzá. Akkor távozott el tőle, amikor mi is elhagytuk a területet, s búcsúzóul a szarvas egy érdekes hangot is kiadott. Mondtam is akkor, hogy biztos érzik egymás rezgését, vagy van köztük egy láthatatlan kapocs.

Peti végtelen gyengédséggel és a legnagyobb szeretettel fordul az állatok felé. Az ilyen helyeken Peti otthonosan mozog. Látszik rajta, hogy maximálisan jól érzi magát.  Az állatok odamennek hozzá maguktól, vagy a kerítés széléig. Mindig Petinél vannak a legtöbben. Még a szabadon sétáló pici vaddisznó is először Peti lábainál dörgölődzött. Mondhatnám, hogy véletlen, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezeket már nem tartom annak. Peti ilyenkor átszellemül, feltöltődik, talán itt nem érzi ő sem a másságát,  teljesen felszabadult, boldog a lelke.

Már ő is sok mindent érzékel, érez a külvilágból. A legjobban erre egyik este derült fényt. Esténként a gyerekekkel mese után még beszélgetek.A téma változó , éppen kinek, mi jut az eszébe.

Múltkor  Eperke megkérdezte, hogy Peti miért nem járhat másik iskolába, miért kell ennyit autóznunk. Elmondtam, hogy a speciális gyerekek, akik valamilyen betegséggel születnek / talán a  beteg szót egy gyermek jobban érti / azoknak kevés iskola van s ezekben az iskolákban a tanárok több dologra tanítják meg őket.  Azt is említettem, hogy Peti számára ez a legmegfelelőbb. Eperke gondolkodva válaszolt: ” Mondhatok valamit, anya? De haragudni fogsz. Én félek Peti iskolájában egy pár gyerektől. Például xy-tól, mert olyan furcsa. „

Eperke többször jön velem Petiért.Látja a gyerekeket. Mondtam Eperkének, hogy természetes érzés, hogy elsőre fél, mert mást lát, mint amit megszokott. Mondtam neki, hogy nem bántják a gyerekek, csak mindenki másért tűnik furcsának / ezt most nem szeretném részletezni /, de az nem jelenti azt, hogy félni kell tőlük. Azt is elmagyaráztam, hogy azt a kisfiút, vagy kislányt az anyukája ugyanúgy / remélem /  szereti, mint mi Petit. Eperke hallgatott, majd válaszolt : ” okés anya, megpróbálok nem félni. De nem biztos, hogy sikerül, nem baj? Akkor sem értem, hogy Peti miért nem járhat az én leendő iskolámba? / itt olvahatsz róla / Hiszen olyan jól megoldott ott minden feladatot, mindenkivel tudott játszani is.”

 A lelkem picit összeugrott a kérdéstől. Az én 7 éves kislányom rákérdezett az integrációra. Ráérzett valamire, ami anyaként engem is sokat foglalkoztat.   –Elmondtam neki, hogy az ő iskolájában nem tudnák Petit írni és olvasni megtanítani, mert Petinek sokkal több idő kell bizonyos dolgok megértéséhez, megtanulásához, mint neki, vagy a leendő osztálytársainak. Az igaz, hogy a játékos, zenés foglalkozásokban Peti is részt tudna venni, de nincsen ilyen lehetőség.

Magamban azt is gondoltam, hogy nekem is ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hiszen Peti nagyon sokat tanult az egészséges gyerekektől a bölcsiben, oviban. Az iskolában azonban csak speciális gyerekeket lát, s a pedagógustól tanul. Nincsenek már integrált foglalkozások….ez az egyik oka,hogy csendes szomorúság ül a lelkem egyik sarkában.

Eperke nézett, majd közölte, hogy próbálja megérteni, de még nőnie kell hozzá 🙂

Peti hallgatta a beszélgetésünket. Feje a mellkasomon pihent. Egyszer csak felült, manó arcocskájával felém fordult, kék szemeivel rám nézett: ” Anya, én más vagyok, miért ? Mert pelusom van? Mert nem tudok dolgokat megcsinálni? De Te szeretsz…” – itt bizonyosodtam meg arról megint, hogy sokkal több mindent ért, érez, értelmez, mint azt sokan hiszik. S én is csak sejthetem.

Hogyan magyarázod el a gyerekednek, hogy miért és miben más???? 

Gyorsan magamhoz öleltem, simogattam és a válaszon gondolkodtam….CSak annyit tudtam kinyögni, hogy nagyon szeretjük, igen, ő picit más, mert így született, de nem rosszabb senki másnál….Szerencsémre nem kérdezett újra rá.

Nekem azonban adott gondolkodni valót. Tudom, hogy ahogy nő, egyre jobban érzi is a maga szintjén a másságát. Szoktam látni rajta a zavart, ha egészséges gyerekek közt van a játszón.

Törekednem kell arra, hogy minél többet legyen olyan közegben, ahol ő természetesnek érzi önmagát – ez az egyik terület a víz, a másik pedig az állatok világa. Peti kisugárzása tényleg más, rendkívül szelíd, alázatos, szeretetteljes – ő természetes szeretettel, törődéssel, csodálattal néz rá az állatokra is, és minden élőlényre. Talán az állatok is azt érzik amit én, az anyukája, hogy az ő szeretete mindenkiét felülmúlja, mert valahogy más. Ezt azonban csak az értheti, aki már érzett ilyet. Peti ölelése, bújása valami megfogalmazhatatlan érzést ad. Ez nemcsak szeretet. 

Igyekszem nagyon sokat az állatok közelébe vinni, hogy Peti is érezhesse a teljes, felszabadult boldogságot, a másság mentes hangulatot…

 

 

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát, megtalálsz a Facebook oldalon, Mindownnap név alatt.