" Anya, beteg vagyok. Simogatsz? " – Peti betegségei tettek igazi anyává…
Kedd délután után, miután kiléptem a komfortzónámból, felszabadult egy kis energiám. / itt az előzmény /
A régóta halasztott nagytakarításokat sikerült véghez vinnem. Ezáltal is egy nyomasztó tehertől szabadultam meg. Tényleg elképesztő, hogy a saját félelmünk legyőzése mekkora erőt adhat…
Szerdán fodrászhoz vittem Petit. Gyerekkori barátnőm a fodrászunk, így Peti pici kora óta együttműködik. Nincs sírás, csak folyamatos dumálás van ” Fodrász néni, lenyírod a hajamat, hogy szép legyek ? Most előveszed az ollót? Minek spricnizni a hajamat vízzel ? ”
Csütörtökön reggel pedig fogorvosnál voltunk. A doktor néni egy nagyon bűbájos személyiség. Peti azonnal kérdezte: ” Doktor néni, megnézed a fogamat ? ” Peti beült az ölembe, így történt meg a fogak átnézése. Szerencsére a lepedéken kívül más hibát nem talált. Megmutatta Petinek, hogyan fogja eltávolítani a koszt a fogakról. Miközben takarította a fogakat, Peti még így is, kitátott szájjal, benne a vizet spriccelő eszköz, kérdezte : ” Ügyes vagyok ? ” Doktor néni elnevette magát, megsimogatta a buksiját és mondta, ” Igen. Nagyon ügyes vagy. Mindjárt készen vagyunk.”
Megkérdeztem, hogy esetleg nem lát-e a fogakon az egyedi étkezés miatt hiány jeleket. Szerencsémre nem. Elmondta, hogy a Down szindrómához képest nagyon jó állapotban vannak a fogai. Nem egyszerű Petinél a fogmosás. A renyhe izomzat miatt az arc mimikája teljesen más. Nagyon sokáig ki sem tudta úgy nyitni a száját, hogy a fogakhoz rendesen hozzáférjek. Az első fogaihoz még most sem férek hozzá. Nem tudja összezárt fogakkal a száját nyitni. Így az első fogacskáin azért pici barnás elváltozás van. Köpni is csak 1 hónapja tud rendesen.
Próbálkozok trükköket kitalálni még. Előbb – utóbb csak sikerül.
Csütörtökön délután vendégeink voltak. Estig. Peti ült az asztalnál, vacsizott, de közben mondta : ” ANya, beteg vagyok, nem megyek iskolába. ” Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, azt hittem csak mondja. Este, amikor lefeküdt, nagyon nyomkodta a combját, kérdeztem is tőle, hogy fáj -e a lába. Erre igent mondott. Átsuhant rajtam, hogy ez vírus előjele is lehet, de ennyi volt a reakcióm. Egy villanásra feltűnő gondolat.
Hajnali 3 -kor jellegzetes szagra ébredtem. Ez már beteg illat volt. A bélrendszere mindig előre jelzi a lázat, a betegségét..Kicseréltem a pelust Petin, de nagyon forrónak éreztem. Megmértem a lázát. 38 volt. Tényleg beteg lett….
Az éjjel hátralévő részében hozzám bújva aludt. Petinek, ha lázas, nagyon magas pulzusa lesz, nyögdécselve alszik. Ilyenkor a simogatás picit nyugtatja.
Reggel Eperkét csendben felkeltettem és elvittem oviba. Apa vigyázott Petire, ő még aludt.
Sajnos ébredés után és napközben sem lett jobban. Önmagához képest nyűgös, erőtlen, látszik rajta, hogy nagyon nem érzi jól magát…Többször megkérdezte : ” Anya, beteg vagyok? Te vigyázol rám? Te ápolsz ? Simogatsz engem ? Meggyógyulok ?” – Mindig válaszolok hatalmas szeretgetés közepette, hogy nagyon szeretem, simogatom, meggyógyul..
Ilyenkor pluszban érzem, hogy Anya számukra a biztos menedék. Mikor is váltam anyává?
Születése után csak fizikálisan. Lelkileg még sok minden volt ott és akkor kesze kusza érzések voltak az uralkodók. /Az okról itt olvashatsz./ Sokáig furcsa volt hallani, amikor az orvosok anyukának szólítottak….
Igazi anyává akkor váltam, amikor a hosszan tartó betegsége alatt virrasztottam vele, együtt a fájdalmaiban – hajnali kettőkor sírva aludt el és 5-kor sírva kelt fel, amikor már kezdtem ráérezni a reakcióira, az érzelmeit is engedtem a lelkemre hatni, amikor megéreztem már a furcsa emésztés okát / bélrendszeri tünetei /, amikor már a tekintetéből olvasok, amikor a rengeteg pelus csere a széklettel már igazi rutin lett…
Általa fejlődtem anyává, az ő személye, az ő betegségei tanítottak meg az ápolás különböző típusaira, a végtelen éjszakázásra, az önfeláldozás / ? / lényegére. Nem tudom, hogy egyáltalán önfeláldozás-e , ha a gyermek miatt átalakul az élet, de az egóval ezt mindenképp meg kellett harcolnom.
Eperke is külön egyéniség. Sajnos az elején a betegségek őt sem kímélték / fertőző agyhártya gyulladás, lázgörcs /, de már rutinosan mentem a kórházba. Az aggódás azonban már dupla volt….
Jobb anyává váltam akkor is, amikor megismertem őket, amikor megtanultam a hozzájuk vezető utat, amikor próbálom terelgetni őket, de meghagyom az egészséges szabadságukat, akaratukat, amikor megpróbálom nem túlfélteni őket és nem túlaggódni magamat.
Minden nap még mindig tanulok, még mindig az anyaságot….
Most, hogy már ennyi idősek, nagyon sokszor van a sok feladat mellett, rengeteg örömteli pillanatom, mert látom rajtuk a változásokat, fejlődésüket, s néha önmagam reakcióit is. Egyre inkább látom a befektetett idő eredményét, a csillogó szemüket. Már nagyok. Elhagytuk a baba kort…
Eperke / lányom / szavai : ” Anyu Micu, Te megtanítottál minket a jóságra, Te mindig vigyázol ránk, olyan jó, hogy Te vagy az anyukám. „- belém égtek. A legnagyobb ajándék Tőle ez a mondat…
Anyaként érezhetem, milyen kiszolgáltatott most betegen Peti. Még jobban kiszolgáltatott. Ő még nem mindig mondja el, hogy mije fáj / torok, fül, has stb /, még mindig csak az arcából olvasok….s ez azért egy picit nagyobb felelősség. A teste úgy reagál, amíg benne van a vírus, vagy a baci, hogy folyamatosan morog a bele, folyamatosan ürül a széklet is. Ez az alapbetegségének egyik hozadéka / Hirschsprung, rövidebb bélszakasz /. Kiszáradás veszélye nála MINDEN betegségnél fennáll. Szerencsémre a sok év rutinja, már megtanított arra is, hogy ezt megelőzzem. Legtöbbször sikerül….de az aggódás, a minden sejtemből való figyelés megmaradt. S persze ilyenkor én nem alszok…
Remélem egy gyors lefolyású vírus…remélem hamar felépül….
Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon, Mindownnap név alatt…