Igen MÁS, igen DOWN, de NEM bánt – kérlek kérdezz…és ne csúfolódj a lányommal
Mitől más a MÁS ?
Sokan kérdezik tőlem, hogy mit csinál Peti az iskolában? Ő is tanul? Vagy csak játszik?
Speciális gyerekekhez, speciális tanterv van, de ugyanúgy vannak tanórák, szünetek, órarend.Az oktatásuk MÁS egy kicsit, vagy nagyon? Eddig nem volt összehasonlítási alapom.
Petiék iskolájában más tankönyvekből, munkafüzetekből tanítanak, de ott is tanulnak a gyerekek. Más a tét. Itt nem az a legfőbb szempont, hogy értő olvasást , szép fogalmazást, hibátlan helyesírást sajátítsanak el. A mindennapi tevékenységekhez, az élet rutin feladataihoz adnak nagyon sok segítséget. Az értelmi másság nemcsak a tudásban, illetve nemtudásban mutatkozik meg, hanem szinte mindenben.
Talán úgy érthető meg ez a legjobban, mintha elkerülnénk, hogy idegen országba , ahol más nyelven beszélnek, mások a tájékozódási pontok, mások az irányok. Az elején elveszve éreznénk magunkat, értetlenül állnánk hozzá mindenhez és mindenkihez. Lassan apránként tudnánk csak mindent elsajátítani, megérteni, de a más kultúra miatt akadhatnak olyan dolgok, amiket soha nem tudnánk felfogni. Speciális gyerekeknek a megszokottól eltérően működik az idegrendszerük, és az agyuk is MÁS. El kell fogadni / el kellene fogadni /, attól, hogy MÁSok, nem kevesebbek…
A MÁSságnak megfelelően kerül felépítésre a tananyag. Laikusként – Peti előtt – még én sem tudtam mennyi minden épül egymásra.
Az órákon feladatokat kapnak, akár színezés, akár kép értelmezés. S bármily furcsa a mosogatás elsajátítása is egy speciális feladat. Nekik – a másnak hétköznapi tevékenységeket – sokszor kell látni, csinálni, amíg elsajátítják teljesen.
Nekik is az iskola, iskola, Nem pedig csak megőrző. Nekem szerencsém van, Peti itt jó helyen van.
Jó a tanár, jó a gyógyped. asszisztens, szeretik Petit…
A lányom most kezdte az első osztályt. Izgalommal vártuk a kezdetet, pedagógust választottunk.
Vannak iskolák minden városban, amik menő sulik, vannak ahova lehetetlen bekerülni, s vannak a ” csak oda ne írasd ” iskolák is. Soha nem hallgattam az intrikákra. Legnagyobb útmutatóm a megérzésem, s a gyerekeim rezgése adott helyen. Eperke / Petra / lányom iskolája nem a legnépszerűbb még, de a gyerekekhez és a MÁSsághoz való hozzáállásuk példaértékű.
Az első napokban elnéztem az elsősök riadt tekintetét az udvaron, a megnyugvást az arcukon amikor a pedagógusaik megjelentek. Elképesztő feladat – nem leértékelendő – több pici gyereket bevezetni az iskola rendszerébe, a szinte idegen gyerekeket egymással összehangolni. A „mi” osztályunk két tanító nénije csupa szív, csupa kedvesség. Imádják is a gyerekek őket. Nekem az volt a legfontosabb, hogy a lányom az első lépéseket a tanulás felé örömmel tegye meg, egészséges, de nem túlzó félelemmel. Úgy érzem, ez sikerült – HÁLA a pedagógusoknak.
Csillogó szemekkel, lelkesedéssel megy reggel és érkezik délután. Látom az átalakulást, már iskolás lélekben és viselkedésben egyaránt, lezárva az ovis korszakot. Látom, hogy mennyire alaposan előkészítette az óvoda az iskolára, tudásilag. Látom a sikerélmény jelentőségét minden nap az arcocskáján…
Meglepő volt azonban számomra, hogy mit is tanulnak ők az iskolában már most. Lehet azt mondanom, hogy most tudatosult bennem a kettőjük közti különbség eme formája? Ez is olyan dolog volt, hogy más tudni valamit agyban és más megtapasztalni. Az asztalhoz ülve, feladatozva, a lányom rendesen rajzol, amit kell, Peti még a színezést is nehezen hajtja végre.
Eperke / Petra / már több betűt felismer a pár hét alatti tudásával, mint Peti…Megint egy fejezet, ahol MÁSság egy része megint nagyító alá került. Mégis, azt gondolom, szerencsém van, hogy a születése óta tudom, hogy speciális nevelést igényel. Sokkal rosszabb, nehezebben feldolgozható lehet annak az anyukának, aki esetleg óvodás vagy iskolás korban szembesül a MÁSsággal…
S persze új korszak Petrám életében, új arcok, új emberek, szülők és gyerekek egyaránt, akik eddig nem ismerték Petit. Éveken át biztonságban éreztem a lelkem, hiszen a lányom ovijában elfogadták és megszokták Petit. Itt most nekem is szoknom kell újra a furcsa tekinteteket – Peti minden délután jön velem Eperkéért / Petráért /.
Olyan szívesen kiírnám egy táblára a kíváncsi tekinteteknek, hogy : igen MÁS, igen DOWN, de nem bánt….nem kell sajnálni, nem kell félni tőlünk…Kérlek kérdezz bátran, nyitott vagyok és szívesen válaszolok, csak előzzük meg a negatív gondolatokat és ezáltal a negatív reakciókat, kérlek…
Nem akarom kirekesztve érezni magam, és nem akarom, hogy a lányomat emiatt csúfolják….El lehet kerülni ? Nem hiszem. Előbb – utóbb ezzel is szembe kell majd néznem… Magamért nem aggódok, itt a lányom lelke a legfontosabb, majd az ő reakciója számít… Fel tudom erre készíteni ? Fogalmam sincs, tudja, hogy Peti MÁS, de neki nem annyira, mint másnak…
Lehetett az iskolában venni Tappancs újságot, amihez járt taccs labda. Eperke lelkesen hozta ki az iskolából. Petinek fájt a szíve, hogy ő nem kapott. Kértem egyet egy nap késéssel neki is. Reggel készítettem elő rá a pénzt, a tárcámból, de a lányom közölte velem, hogy ezt ő fizeti ki a spórolt pénzéből – Petinek…A bizonyíték, hogy a lányom lelke és szíve jó úton van. Büszke vagyok rá !!!
/ – köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát, Facebook oldalon itt megtalálsz.