Hotel Silvanus, egy hely, ahova két éjszakát nyertünk, de sokkal többet kaptunk, ahol a down szindróma is természetes….

Az életben vannak meghatározó pozitív élmények is , pillanatok, amik örökre az emlékek közt maradnak, amik erőt adnak a nehéz napokon, amik életben tartanak.

Peti megszületése nélkül kimaradt volna egy felejthetetlen, igazi csodába illő esemény az életünkből. 

Eperkével, amikor terhes lettem , bizonyos okok miatt / kapcsolatos sajnos Petivel / a megyében ahol lakom, nem vállalta el a terhesgondozásomat senki, így kerültem egy másik megye szakfelügyelőjéhez, egy kórház vezető főorvosához, aki maximális becsülettel látta el a terhességemet és a szülésemet.

A lányom megszületése után 2 évvel hallottam, hogy létezik, az Astellas díj, az év orvosára lehetett orvosokat jelölni a betegeknek. Én azonnal javasoltam a főorvost. A jelölés által részt vettem egy sorsoláson, ahol nyerni lehetett. A mai napig emlékszem a telefonhívásra az Astellas csapattól, amelyben közölték, hogy nyertünk egy két éjszakás, wellness élményt, melyet a Hotel Silvanus ajánlott fel. Nem akartam elhinni, csak akkor, amikor megérkezett a „Meghívó”-

2013 volt. Ekkor már Peti 5 és fél éves volt, Eperke pedig 3 és fél. Sajnos mi akkor 5 éve csak túléltünk anyagilag, hiszen Peti születése utáni időszak anyagilag sokat elvitt, és folyamatosan történtek a negatív események. Esélyünk sem volt  pihenni, elutazni, vagy nyaralni menni, örültünk a napi létnek. Nehéz időszakunkat éltük.

A Hotel honlapját megnézve, egyből összeugrott a gyomrom, mert egy négy csillagos, elképesztő panorámával rendelkező luxus helynek tűnt. A szerény kis életünkkel nem tudtam elképzelni, hogyan is fogunk mi ide „illeni”, hiszen pénzünk a legkevesebb volt, és az életünk a betegségekről, a gyerekekről szóltak – mindenféle karrier nélkül. Peti pedig  más,  látszik rajta a down szindróma, látszik rajta a másság. Nem tudtam eldönteni, hogy egy ilyen helyen ez nem hátrány -e…

Legyőzve szorongásomat, időpontot foglaltam, és egyben segítséget is kértem Peti étkezése miatt. Kaptam egy email címet, ahol az étterem vezetőjével vehettem fel a kapcsolatot.

Peti akkor még nem rágott. Így extrán volt nehezebb a helyzete ebből a szempontból is. Minden problémánkat előre jeleztem. Megnyugtató válaszokat kaptam. Várakozással teli indultunk el.

Megérkezésünk pillanatában csak ámultunk – bámultunk. 6 év „bezártság” után ez nekünk egy világ körüli utazással ért fel.

A hotelben pozitív légkör, nyugalom uralkodott, pazar kilátással minden oldalról.

Teljesen akkor nyugodtam meg, amikor a vacsoránál Peti étkezése sem okozott gondot. Összetett diétája miatt féltem. Felesleges volt. Minden kérésünkre odafigyeltek.

Elképesztően intelligens kiszolgálásban volt részünk, Peti mássága abszolút nem okozott gondot. Nem éreztük, hogy kevesebbek vagy problémásabb vendégek lennénk, egyszerűen csak természetesen zajlott minden folyamat.

Érzékelhettem a megfelelő szervezést, kommunikációt, sehol nem volt soha elakadás.

Láttuk a reggeli és vacsora alkalmával, hogy a felszolgálóknak, étterem vezetőnek, mindenkinek rengeteg feladata volt, mégis minden vendéggel kedvesek, udvariasak voltak.

A pozitív alázatot tapasztalhattuk a munka és a vendégek felé egyaránt…

Peti találkozhatott a szakács bácsival, nagyra nyílt szemekkel nézett rá : „ Szia szakács bácsi, köszönöm, hogy főztél nekem finom kajákat. „

A medencék a gyerekeknek maga volt a paradicsom – strandon se jártak ekkor még, nemhogy élmény fürdőben , hotelben , ilyen étteremben….

Sajnos akkor is hideg volt áprilisban. Télies hideg. A mi örömünket azonban nem tudta az időjárás sem elvenni….

Hihetetlen volt, hogy nyertünk, hihetetlen volt, hogy ilyen helyre juthattunk el, hihetetlen volt, hogy nem éreztük kevésnek magunkat, hihetetlen volt, , hogy egy pár napig úgy éreztük magunkat, mint egy királyi család….

 

Ez a pár nap adott fényt az akkori sötét korszakunkban,  a fény pedig reményt, hogyha ez most itt velünk megtörténhetett, akkor történhet még más jó is velünk, hogy az élet tényleg jó és rossz dolgok keveréke….Végre láthattam és érezhettem az Élet MÁSIK oldalát – mindenféle irigység nélkül, végre mást is láttam a világból, mint a betegségeket.

Hazaérve, emailben köszöntem meg a Hotel szeretetét, mindent amit abban a pár napban kaptunk – akkor is és most is úgy gondolom, a jót is köszönni kell, mert az is ajándék.

Teljes meglepetésemre pár hét elteltével Lantos Ildikó válaszolt, és kaptunk egy újabb  lehetőséget a Hotelbe, nyári időre, hogy a kinti medencéket is tudják a gyerekek élvezni.

Párom akkor pont délutános volt, mire hazaért, kinyomtattam az emailt. Leültettem, mondtam csukja be a szemét, kezébe adtam.

 Soha nem felejtem el a reakcióját, azt hitte viccelek. Nem akarta elhinni. Így történt, hogy nyáron  visszatérhettünk az Álom Hotelbe….

Kislányom boldogsága, hogy a kinti medencét is használhatta, leírhatatlan volt. Peti pedig a nagy medencéből  ki sem akart jönni. A mai napig emlegetik a medencés házban eltöltött napokat….

Az idő folyamán személyesen is találkozhattam Lantos Ildikóval, Lantos Árpáddal. A kapcsolattartás azóta is folyamatos. Rendkívül kedves, intelligens, szeretetteljes, szerény embereket ismerhettem meg .  Ők erősítettek meg abban a hitemben, hogy vannak jó emberek / akik mindig a háttérben teszik a jót /, hogy vannak hétköznapi csodák és nem szabad a reményt soha sem feladni.

Számunkra ők Igaz Emberek, tudtukon kívül annak idején sokkal többet adtak, mint két éjjel egy hotelben.  Erőt  az akkori jövőnkhöz, a mostani jelenünkhöz. Beköltöztek a szívünkbe, emlékeink tárházába, bennünk és velünk is élnek egy picit.

Nem tudom a Hotel összes dolgozójának nevét felsorolni, de hálám és köszönetem nekik is szól…