Down szindrómásan is teljesen szeretve, törődve a 7 éves tesó által….

Tesók.

Peti az első gyermek, ő down szindrómás. Két év után született Eperke. Eperkének talán természetes az, ami másnak nem, amit másnak tanulni kell. 

A napi tevékenységekből idéznék fel párat, ami azt mutatja meg, hogyan nyílik ki egy testvér lelke, figyelme, szeretete.

A reggeli rutin nálunk úgy indul, hogy általában Petim reggeli után ül a toalettre. Már odáig eljutottunk, hogy egyedül szeretne odamenni és ráülni. Előtte mindig belesek a pelusba, hogy nincs-e benne valami. Üresség esetén mehet és ügyesen megoldja ezt a feladatot. Neki sikerélmény, nekem egy  feladattal kevesebb és bizony  pár perccel több szabadság—

 Ébredés után ez kicsit nehezebb, mert az éjszakai baleset elkerülése végett dupla pelusban alszik, az alsó pelus felnőtt S méret – ez ollóval picit kiszaggatva – rá kerül az M-es pelus- Sajnos az M – es pelus önmagában kevés, mert ha reggel nem szárazon kel fel, akkor átázik. 

Így Petinek két pelus levételével kell megküzdenie. Előtte egyedül odateszi a fellépőt, ráteszi a wc-re a szűkítőt, egyedül ráül és leveszi a pelust. Ezután összehajtja és nagy lendülettel kidobja a fürdőből…

A  dolog végeztével nem jöhet ki egyedül, mert arra még nem érett meg, hogy a toalett papírt rendesen használja.

Tegnap reggel is szólt, hogy készen van. Én mentem, segítettem neki, majd jöttünk ki. Éppen rá tudtam adni a pelust, azonban halaszthatatlan dolgom akadt nekem a fürdőben,  mondtam, hogy az öltözködést utána fejezzük be. Eperke mondta, hogy ő majd segít, mit adjon rá, mondtam, h a szekrényből vegyen ki trikót, pólót s egy melegítő nadrágot.

 Meghatott Eperke kérdése, felajánlása, hogy segít. Mindig meghat. Még pici. 7 éves, de elképesztően segítőkész, figyelmes Petivel. Soha nem kérek tőle ilyen irányú segítséget, mert EZ az ÉN DOLGOM, FELADATOM. Azonban, ha felajánlja, vagy magától megtesz valamit, akkor megköszönöm neki.

Mire újra a szobába tudtam menni hozzájuk, Petike már teljes kék színben pompázott. Kék póló a hozzávaló nadrággal. Eperke válogatta ki a ruháját, alaposan odafigyelt, hogy csinos legyen Peti. Meghatódtam, megkönnyeztem. Szívvel törődik Petivel mindig, legnagyobb odafigyeléssel, ha én elakadok. Már ő is tudja, hogy Peti miben gyenge, a legnagyobb készséggel vezeti, irányítja, tanítja.

Játszás közben is türelmesen magyaráz, mindig hívja magához Petit. Próbálkozik Eperke mindennel Petinél, elég nagy kitartással, türelemmel. Természetesen van, amikor elzavarja, vagy amikor Peti bepörög, akkor magára hagyja  s néha este szeretne rendes tesót– ezek azonban természetes reakciók szerintem. Látom, hogy egyébként is figyel Petire, mert magától is dicséri Petit, amikor valami olyasmit csinál, amit eddig esetleg nem sikerült….

Múltkor a tó parton ücsörögve kihallgattam beszélgetésüket, ez akkor volt, amikor Eperke leendő sulijában voltunk ,/ itt Petit teljesen elfogadták, nagyon jól érezte magát, korábbi bejegyzésemben írtam erről a felejthetetlen élményről :       https://mindownnap.cafeblog.hu/2017/03/20/down-vilagnapi-ajandek-egy-felejthetetlen-elmeny-egy-normal-iskola-altal-az-elfogadas-erzese/

 – másnap kihasználtuk a jó időt. Ültek egy stégen, én mögöttük voltam:

” Látod? Ott repül a kacsa. Szomorú vagyok. Nem mentünk ma az iskoládba.” – Petike.
” Ne legyél szomorú. Később leszek iskolás. Mindig bejöhetsz, mert a tesóm vagy. Szeretlek. Én is jól éreztem magam. Te mindig velem leszel. Vigyázok Rád. Csak ne légy bolond néha…” – Eperke
” Jó. Megpróbálom.” – Petike.
Hátulról hallgattam a beszélgetésüket. Összetartoznak, egységben vannak….❤❤❤❤❤❤

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát, megtalálsz a Facebook oldalon, Mindownnap blog név alatt.