Egy videó, hogyan játssz egyszerre demens apukáddal és down fiaddal,… gondolatok,hogyan kellene frissnek maradni…

Van az a nap, amikor úgy érzed, nem működnek a lélekmozgató rugóid…

Tegnap megbeszéltem anyuval, hogy vigyázok apura, amíg ő a dolgait intézi. Apu demens, nem hagyható már magára. Peti is még beteg, így magammal kellett vinnem. Közben gondolkoztam, mit is csináljunk azalatt a 3 óra alatt. Petit le kell kötni, ha nem otthon vagyunk, nagypapa pedig már önállóan nem képes Petivel foglalkozni. Így próbáltam olyan játékot kipróbálni, amit mind ketten tudnak játszani, nem igényel nagy tudást. Szerencsére találtam ilyet:

 

Én is nagyon szeretem ezt a játékot. Egyszerűen nagyszerű, és nem lehet benne csalni !!!! Ez a lányom miatt fontos. 

A kártyákon kutyák vannak, különböző pöttyökkel, megfordítva pedig csont a tányéron. A pörgetés alkalmával a pöttyök száma alapján kell a kutyust megtalálni. Nyerni viszont az nyer, akinél megfordítva a tálkán, összesen több csont van. S a csontos tányérnak semmi köze a pöttyöknek a kutya hátán. A pörgettyű s a játék lényege a videókon látható…

Nem volt még ilyen, hogy egyszerre vigyáztam kettőjükre. Azt már megszoktam, hogy apu másik dimenzióban van, másik évtizedben. Most azonban láttam játék közben, hogy mindent percenként elfelejtett. S megint, mennyit ér egy élet ? Milyen viszontagságait kell látni? Talán az idő, talán az én elmém fáradtsága, de olyan nagyon nehéznek tűnt minden pillanat.

Közben hívott a lányom sulija, hogy Petra nincs jól….így ahogy anyu megjött, mentem a lányomért, majd mentünk együtt , 3-an, a Gőzfürdőbe, Peti arcüreg gyulladásának kezelésére. Őszintén megmondom, egyszerűen energiátlannak éreztem és érzem magam. 

Ráadásul holnap a CHF hitel megeszi az első, igazi otthonomat. Az első helyet, ahol az önállóságom kezdődött, ahol felnőttem az élethez, ahol mindent egyedül csináltam szinte…. Nagyon szeretett lakás volt. 10 éve, amikor Petivel terhes lettem, a mostani lakáshoz vettünk fel CHF hitelt.

Ez- a mostani lakunk – egy 51 m2-es, 3. emeleti lakás. 7 millió Ft-ot vettünk fel. A régi lakásba bizonyos okok miatt anyuék költöztek be. Szerettük volna megtartani majd Eperkének kezdéshez a jövőben, hogy neki könnyebb legyen. A gazdasági világválság és hatására nem számítottunk. 10 éve fizetem, most 8 milliót kell befizetni a banknak, s akkor kiszálltunk a hitelből….Nem számolom ki mennyit fizettem már ki, hiszen sokan tudják, mennyire fájós hitel ez. Mindig azt szoktam mondani, hogy még szerencsénk van, mert nem azt a lakást veszítjük el, amiben lakunk….

Apu tesója nyáron meghalt, anyuék most abba a lakásba költöznek át. Közel a kórházhoz, orvosi rendelőkhöz. Én pedig így eladom. Mert nem tudom másként megoldani már a helyzetünket. s amennyiért eladom, fizetem is be a banknak…

Tudom, hogy csak egy tárgy, de én abban hiszek, hogy egy teret az emberel lelke tölt be. Minden filléres emlékem a múltból ott van, a kis kockás papíron tervezett konyhám, az egyedi, meleg és családi házas hangulatú pihenőhelyem az élet viharai elől…Az életem fontos állomása volt.

 

Mindig sírtam, sírok, ha ott vagyok. Mert mennyire napsütésesebb volt az Életbe vetett hitem. Nyoma sem volt még a felhőknek, csak élveznem kellett a pillanatokat. 

Bizony, én, aki szomorkásan, de optimistán nézek az élet elé, én is voltam csak optimista. S én is érzem magam olyan fáradtnak az Élethez, hogy legszívesebben kiszállnék, hogy csak vonszolom fizikálisan és mentálisan magam, hogy idegroncsnak érzem magam….

S ahogy lenni szokott, egész nap egyedül. Ülök a romjaim közepén, a lelkem összekucorodva vacog…

A gyerekek mesét néznek, tűrhetően betegen. Én csak próbálok ma túlélni, nyitva tartani a szívemet, a szememet, s lenni….

Álomországomban lenne egy nemes szolgálat, akiket ilyenkor felhívhatnék, hogy picit figyeljenek Petire, hadd ne nekem kelljen .Hadd lehessek nagyon szomorú. Vagy szólhatnék egy tündérnek, hogy takarítsa ki a lelkemet és töltse fel ragyogással, energiával, élettel…cserélje ki a hibás részeit….nem szeretem ezt a negatív érzést magamban, a feszültség nyomasztó hangulatát, amit magamnak okozok…

Bocsánat, elfáradtam….Ideiglenesen. Remélem.

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldalon