" Anya, szeretem a biciklimet. Tetszik." – nehezen, de tanuljuk a hogyant…

Próbálkozunk a bicózással….

Hát, nem gondoltam, hogy a 20-as kerékpár pótkerékkel már rejt némi veszélyt ha elakad.
Egyelőre én gyorsgyaloglok mellette, tanítom mikor kanyarodjon és hogyan, illetve a fékezést is újra tanuljuk. Kitartóan gyakorol, de sok mindent nem ért meg, nem érzi a veszélyforrásokat, de vannak dolgok, amiben már fejlődött
Ma kb 3 órán át bicózott. Megtettünk nagyjából 3 km-t. A tekerés erejét is még tapasztalnia kell, hogy erővel tekerjen.
Fáradtan leült, majd közölte: ” Anya, rezeg a lábam, biztos elfáradt. „
Remegett a lábacskája

Nekem pedig a lelkem remegett. Minden egyes kanyarnál, pótkerék beakadásnál. Volt, hogy el is dőlt. De azonnal talpra szökkent és visszaült a bicóra. Az akarása töretlen maradt.

Sokszor mérges, mert nem érti, hogy a kerékpár miért úgy kanyarodik, ahogy….nem érti miért kell behúzni a féket….de mindent megtesz, amit mondok.

Furcsán nézett ránk ma pár járókelő, főleg, amikor a lejtőn fogtam, hogy ne teljes erőből guruljon. Nem lehet ránk írva, hogy bocs, kicsit másként tanulok….

Nem tudom lesz-e képes tudatosan tekerni, tudja- e majd valamikor, hogy hol és mikor kell nagyon figyelni. Egyelőre, amíg ez nem derül ki, maradunk a biztonságos helyeken. Nagy vágyam, hogy a tatai tó körül tekerjünk. Oda azonban át is kell jutni…

Este áll a konyhában. Gondolkozik. Kérdem, mire gondol . Válasza mindent elmondott : ” Hát, meg kell tanulnom bicózni. Nagyon tetszik. De a pótkerék félelmetes. Ügyes voltam? ” 

Puszi kíséretében feleltem : ” ügyes vagy. Meg fogod tudni tanulni. Segítek. „

Azt hiszem a legfontosabbat megérezte. Az ÉLMÉNYT!!!!!  

Köszönöm, hogy elolvastad életünk röpke pillanatát. Megtalálsz a Facebook oldaloon, Mindownnap bog névvel.